A millennium könyvsikere volt Márki Sándor monográfiája az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéről

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Régi Könyvek Tárában őrzik Márki Sándor „Az 1848-49-ik évi szabadságharcz története” című monográfiájának a szerző megjegyzéseivel ellátott nyomdai levonatát. A kész mű 1898 decemberében Budapesten a millenniumi magyar könyvkiadás nevezetes díszkönyv-sorozatában, A magyar nemzet története tizedik, utolsó kötetében jelent meg az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. gondozásában. A korabeli közkeletű nevén Millenniumi történelemként is emlegetett mű egyike volt az Osztrák-Magyar Monarchiában a millennium környékén kiadott illusztrált, igényesen előállított, nagy terjedelmű tudományos ismeretterjesztő díszműveknek, amelyeket tisztán piaci alapon állítottak elő. Hasonló sorozat volt a Pallas nagy lexikona, a Tolnai világtörténelme vagy Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című, mintegy 13 000 oldalnyi könyvsorozat. A magyar nemzet történetének akkora piaci sikere lett, hogy ennek láttán a konkurens Franklin Társulat Nagy képes világtörténet címmel 12 kötetes díszkiadású sorozat megjelentetését határozta el.

A szabadságharc történetének megírásakor Márki Sándor a kolozsvári egyetem professzora, népszerű egyetemi tanár és termékeny történetíró volt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke, aki 1896-ban Kolozsváron a város tiszteletbeli tanácsosaként a város millenniumi emlékbeszédét tartotta. A könyv megjelenése után 23 évvel egyike lett a kolozsvári egyetemmel Szegedre költözött professzoroknak; Trianon utáni életét egy vagonlakásban kezdte a szegedi állomáson. A szegedi egyetemen 1921-től 1925-ben bekövetkezett haláláig a közép- és újkori történelmi intézet vezetője volt. Az SZTE Klebelsberg Könyvtárban teljes könyvtárát és értékes kézirattári hagyatékának jelentős részét a Régi Könyvek Tára őrzi. A szegedi egyetem ugyanis az 1920-as évek elején nehéz anyagi helyzetbe került professzorán úgy próbált segíteni, hogy könyvtárát még életében megvásárolta, és az egyetemi képzés céljaira bocsátotta.

Farkas Katalin, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Régi Könyvek Tára könyvtárosa szerint Márki Sándor nemcsak az egyik első, mai értelemben vett forráskritikával dolgozó történész volt, de azt is fontosnak tartotta, hogy a szabadságharc helyi tárgyi emlékeit, adatait, ereklyéit összegyűjtsék. Kolozsvári egyetemi tanári időszakában részt vett például abban az országossá vált kolozsvári mozgalomban, amely 1892-ben megalapította az 1848–49 Országos Történelmi és Ereklye Múzeumot, majd ugyanebben az évben kiadta az 1848–49. Történelmi Lapokat. E havonta kétszer megjelenő közlöny (amelynek lapszámait a kolozsvári egyetemi könyvtárban ingyenesen elérhetően digitalizálták) rendszeresen ismertette az elhunyt szabadságharcosok adatait, valamint dokumentumokat, visszaemlékezéseket közölt az 1848-49-es időszakból. Márki Sándor a magyar források mellett ismerte az 1848-49-es erdélyi polgárháború román és szász vonatkozású dokumentumait is, és ezek révén monográfiájában életszerű, pártatlan képet tudott festeni az erdélyi nemzetiségi mozgalmakról.

Fotó: Nemes Réka / SZTE Klebelsberg Könyvtár

Az Atheneum történelmi sorozatának tizedik könyvében „A modern Magyarország” cím alatt két monográfia, Márki Sándor „Az 1848-49-ik évi szabadságharcz története” és Beksics Gusztáv „I. Ferencz József és kora” könyve jelent meg. A kor sajtója számára elsősorban a Beksics-féle munka volt újdonság, hiszen a forradalom leverése utáni abszolutizmus korszakáról, a kiegyezéshez vezető eseményekről és a dualizmus első két évtizedéről azelőtt nem jelent meg összefoglaló történeti mű. A politikailag is izgalmas újdonság mellett azonban Márki 1848-49-es történeti monográfiájának is jutott hírlapi dicséret: a történetírást úgy könyvelték el, mint a szabadságharc első tudományos igénnyel, források alapján megírt összefoglalóját. Márki Sándor 1898. december 19-én fel is jegyezte naplójába, hogy a pesti lapok egyöntetű lelkesedéssel fogadták a kötetet.

Márki Sándor műve a forradalom és szabadságharc történetét három szakaszra osztotta: „A demokrata királyság megalapítása” cím alatt foglalta össze az utolsó rendi országgyűléstől Jelasics fegyveres intervenciójáig terjedő időszakot, „Az önvédelem harcza” lett a címe a császári és királyi katonaság szembefordulásától a tavaszi hadjárat eseményein át az 1849. márciusi olmützi alkotmányig terjedő hónapoknak, a harmadik részben pedig Márki „A függetlenség harcza” címmel jelezte, hogy a Habsburg-ház trónfosztásától és az ország függetlenségének kikiáltásától kezdve a magyar szabadságharc függetlenségi háborúvá vált.

Márki Sándor monográfiájáról Hermann Róbert történész a szegedi Aetas 1999/1-2. számában (Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történetírásban) így írt: „Márki szakított mind az emigrációs és a függetlenségi párti történetírás, mind pedig a kiegyezést a forradalom és a szabadságharc megtagadásának árán is igazoló publicisztika egyoldalú szemléletével. Ugyanakkor nem csupán belpolitikai vagy hadtörténeti szempontból tárgyalta az eseményeket, hanem figyelemmel volt a forradalom külpolitikai feltételrendszerére is. Mint az erdélyi viszonyok jó ismerője, a nemzetiségi mozgalmakat is öntörvényű jelenségként értelmezte, s óvatosan bár, de bírálta az 1848-49-es nemzetiségi politikát. A Magyar Nemzeti Múzeum és egyes erdélyi gyűjtemények anyagai révén eddig kiaknázatlan levéltári forrásokat is hasznosított. Márki munkája a pozitivista történetírás legjobb darabjai közé tartozik, s kiegyensúlyozott szemléletének és gazdag tényanyagának köszönhetően máig is használható.”

Fotó: Nemes Réka / SZTE Klebelsberg Könyvtár

A magyar nemzet története tíz kötetét Szilágyi Sándor, a kor rangidős történésze, a budapesti magyar királyi tudomány-egyetemi könyvtár igazgatója szerkesztette. A kolozsvári születésű Szilágyi közvetlenül a szabadságharc leverése után 1850-ben Magyar Emléklapok címmel történeti és szépirodalmi közlönyt adott ki, amelyben a szabadságharc visszaemlékezéseit tervezte közölni, de lapjának példányait rendre elkobozta a rendőrség. Szilágyi Sándor 1850-ben az első volt, aki kronologikusan megpróbálta összefoglalni a szabadságharc történetét, ő közölte Kossuth Lajos 1849. szeptember 12-én Vidinből írt körlevelét, és a szabadságharc végnapjairól külön könyvecskét is írt 1850-ben.

Márki Sándor 1898. március 19-én ezt jegyezte fel naplójában: „Szilágyi Sándort, a szabadságharc első történetíróját én mint a szabadságharcnak ezidő szerént utolsó történetírója köszöntvén föl, az öreg így válaszolt: „Ezek az én első munkáim a szabadságharc idejéből inkább arra voltak szánva, hogy az első impressziókat adják vissza a maguk egész frissességében és sokszor naivságában. De amit most maguk csinálnak, az a megalkotás munkája.” (Márki Sándor naplói II., 1893-1903; szerkesztő: Erdész Ádám)

Panek Sándor

Fotó: Nemes Réka / SZTE Klebelsberg Könyvtár