Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Akár újabb hidegháborúhoz is vezethet az a harc, ami a fogyóban lévő erőforrásokért zajlik - többek között erre a következtetésre jutott könyve írása közben Dr. Rakonczai János, aki a címbéli kérdésre keresi a választ. Az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézetének emeritus professzorát, a Föld Napján kérdeztük a globális problémákról és azok megoldási lehetőségeiről.
- Mikor vehetjük kezünkbe az Elfogyasztott jövőnk? Globális környezeti és geopolitikai kihívásaink című könyvét?
- A könyv 2020 elejére elkészült, ám kiadása technikai okok miatt azóta sajnos csúszik. A gyorsan változó új információk, és nem utolsó sorban a Covid-járvány következményei miatt, az elmúlt egy évben voltak olyan részek, amelyeket négyszer kellett átdolgozni – kezdte az interjút Dr. Rakonczai János, a Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék oktatója, aki geográfus szemmel vizsgálta a Földünk egészét érintő, sajnos nagyon is aktuális problémákat. – A magyar változat, várhatóan az első félévben jelenik majd meg, vélhetően szabadon hozzáférhető, e-book formában, csakúgy, mint a már elkészült, angol nyelvű verzió. Az viszont még bizonytalan, hogy könyv formájában milyen példányszámban tud majd megjelenni.
- Melyek a legjelentősebb globális problémák, amelyeket vizsgál a könyvben?
-Szinte minden témát körül jártam, természettudományos és társadalomtudományos megközelítéssel. Ez egy olyan tudásanyag, ami alapján mindenki saját maga gondolhatja át, hogy miről, milyen véleményt alakít ki. A tartalmi részeket a saját szubjektív fontossági sorrendem alapján raktam össze, vannak népességgel kapcsolatos, és légkört érintő témák – ilyen például a klímaváltozás -, de szó esik a vízproblémákról, erdőirtásról, valamint a nyersanyag problémákról, illetve ezek környezetpolitikai következményeiről is. Minden összefügg mindennel, így szinte lehetetlen súlyozni.
- Milyen módszerrel dolgozta fel a témákat?
- A feldolgozásban a korábban megjelent három könyvem (2003: Globális környezeti problémák, 2008: Globális környezeti kihívásaink, 2018: a jelen könyv angol változata) volt a segítségemre. A cél ugyanis nem más, mint, hogy a témák előzetes ismeretek nélkül is, bárki számára érthetők legyenek. Ehhez nagyon sok internetes anyagot tanulmányoztam céltudatos kereséssel és ellenőrzésekkel. De a kötet nem „kompiláció”, vannak ábrák, amik látszólag átvettek, pedig 3-4 forrás egybedolgozásával, és napra késszé alakításával készültek. Emellett több internetes címet is megadtam a lábjegyzetben, amelyeken bárki utána nézhet az információknak, adatoknak, és így folyamatosan naprakésszé teheti egy-egy témában az ismereteit. Azt gondolom, hogy ez is azt bizonyítja, hogy nem eltitkolni akarom az információk helyeit, hanem ösztönözni az olvasót arra, hogy mélyedjen el egy-egy témában. Az angol változathoz képest, - ami nemzetközi olvasótábornak szól - a hazai olvasók számára a most készülő kötetben van magyarországi fejezet, aminek nagyobb része saját kutatásokon alapul és komoly környezetpolitikai „következményei” lehetnek. Ezen kívül néhány új alfejezet elkészítésébe bevontam egy nálunk kutató, külföldi PhD-hallgatót is.
- Mi volt a legmeglepőbb felfedezés a könyv írása során?
Az, hogy mennyire gyorsan változnak az általam is vizsgált tényezők. Emiatt egy év alatt négyszer kellett átdolgozni a könyvet. Nem csak a koronavírus következményei miatt változtak a dolgok, de például az ózonlyukkal kapcsolatos események miatt is.
Dr. Rakoczai János előadást tartott a Föld népességének rohamos növekedésének környezeti hatásairól.
-Kínál megoldási javaslatokat a műben?
- Igen, a magyarországi fejezetben például azt, hogy nálunk a mezőgazdaság klimatikus problémáit (sok csapadék – kevés csapadék) nem öntözéssel lehet fenntartható módon megoldani, hanem egy más típusú talajműveléssel, mélyszántás nélkül. Emellett pedig büszke vagyok arra, hogy kutatásaink során, mi határoztuk meg a talajvízkészleteink mennyiségi változásának mértékét, ami számos vízzel kapcsolatos stratégiai kérdést segít megválaszolni.
- Mi az, amit bárki megtehet a hétköznapi élete során, ha felelősséget érez a Földért?
- Sajnos az egész problémakört látva a „sok kicsi sokra megy” elv globálisan nem működik – de azért tegyünk meg mindent egyénileg is, amit tudunk. Ismét csak sajnos, én azt látom, hogy globálisan a demokratikusabb berendezkedésű országok környezeti ügyekben kevésbé hatékonyak, a „diktatórikusabbak” sikeresebbek. Nagy probléma emellett az is, hogy már felsejlik az újabb hidegháború, és az erőpolitika a csökkenő erőforrásokért. Erre utal a kötet címe is.
- Mi a könyv végső következtetése?
- Földünk az ember önző természete miatt komoly veszélyben van. Fontosnak tartom, hogy a könyvből megszerzett ismeretei alapján mindenki maga alakítsa ki véleményét a „világunk” dolgairól. Sajnos sok területen sokkal rosszabb a helyzet, mind gondolnánk. A jelenlegi kényelmes életünk ugyanis elvonja a figyelmet arról, hogy milyen rossz irányba halad az emberiség. Bár én hiszek abban, hogy az emberi elme szinte mindent meg tud oldani tudományosan, az emberi természet önzése viszont komoly kockázat az emberiség számára.
A témához kapcsolódik a Google videója, amely a Föld változását mutatja be.
SZTEinfo/Lévai Ferenc
Fotó: Dr. Rakonczai János
