Márton Anita szerezte a magyar pályaatlétika első világbajnoki aranyérmét. A Szegedi Tudományegyetem volt gyógypedagógus hallgatója ismét remekelt: ezúttal a birminghami fedettpályás világbajnokságon a világ idei legjobb eredményével, országos csúccsal, 19,62 méterrel nyerte a női súlylökést.
Az élsportoló életében nincs megállás: a birminghami bajnokság után Portugáliában versenyzett, és ezután a nyári szezonra készül tovább fáradhatatlan lendülettel. Márton Anitát rövid interjúban kérdeztük.
A világbajnokság után, úgy tudom, ért egy kis kellemetlenség, elkeveredtek a csomagjaid a repülőn. Meglettek már?
Szerencsére nem vesztek el véglegesen, csak az átszálláskor Brüsszelben maradtak. Másnap hiánytalanul megkaptam a csomagom. Kicsit szűkös volt az idő, mert szerdán már utaztam tovább, a csomagokra pedig szükségem volt.
A birminghami világbajnokságon, ahol a magyar atlétika első vb aranyát szerezted meg, betegen vettél részt. Honnan merítettél erőt ahhoz, hogy mégis végig csináld?
Szerencsére azért nem volt akkora nagy a baj. A vb hetében sikerült megfáznom egy kicsit. A verseny alatt egész jól éreztem magam, inkább utána volt rosszabb, hiszen kihajtottam magam rendesen, beleadtam mindent a versenyembe. Tudtam, hogy egész alapozás kezdete óta ezért dolgoztam, így nem állíthatott meg egy kis megfázás.
Azt mondják rád, hogy igazi versenyző típus vagy, mert éles helyzetben, és akkor is általában az utolsó körben lököd a legnagyobbat. Ez egy tudatos stratégia részedről? Mi ennek az oka?
Régebben nekem sem ment így, sportpszichológus segített megtanulni, hogy tudom kihozni magamból a maximumot versenyen, mit csináljak akkor, ha izgulok. Ugyan készülünk rá valamilyen szinten, hogy három lökésből mindig ki kell jönnie egy nagynak, mégsem tudatos az, hogy az utolsó kísérletre lökjem a legnagyobbat. Ez talán kicsit tudatalatti, ilyenkor érzem igazán, hogy tényleg nincs több lehetőségem.
A világbajnokság után szinte egyből indultál tovább Portugáliába, a következő versenyre. Nincs megállás? Van azért időd néha pihenni is kicsit?
A pihenés jelen esetben az utazás volt, illetve a vb után a hétvégém szabad volt Birminghamben. Most azonban Portugália után nincs megállás, elkezdjük a felkészülést a nyári szezonra, edzőtáborozunk.
Hogyan szokott kinézni egy átlagos napod?
Reggeli, edzés, ügyintézés, ebéd, pihenés, edzés, vacsora és alvás. Saját háztartást vezetek, van két kutyusom, így van mit csinálnom az edzések között is. Nem szoktam unatkozni, mindig rohangálok mindenfelé.
Mit gondolsz, mi úgy általában a siker titka?
A kitartás és az akarat. Talán ez a két legfontosabb dolog.
Az SZTE gyógypedagógia szakjára jártál. Hogyan tekintesz vissza ezekre az évekre? Tervezed, hogy egyszer majd gyógypedagógusként fogsz dolgozni?
Örömmel tekintek vissza azokra az évekre. A jövőben biztos, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, de még nem tudom, hogy edzőként, vagy gyógypedagógusként. Ezt az idő és a lehetőségek eldöntik majd. Mindenesetre biztos sok dolgot tudok majd kamatoztatni az egyetemen tanultakból.
Interjú: Kósa Boglárka
Képek forrása: AFP/BEN STANSALL, MTI/AP/MATT DUNHAM
További részletek a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Szegedi Egyetem Magazin 2018/1 számában.
További cikkek a Szegedi Egyetem Magazin 2018/1. számából:
Datki Zsolt: a hobbim realisztikus romantika
Mérföldkövek - Őrségváltás a Szegedi Tudományegyetemen
A beteg ember reménye is, hogy kordában tartható a káosz
Cambridge-ben jártak az SZGYTV győztesei
Az SZTE kapu a világra: nemzetköziesítéssel a versenyképességéért
A könyvtár digitális írástudásunkat fejleszti
American Corner nyílt Szegeden