A szerelem beteljesülése előtt magunkért kell megküzdenünk – Boldizsár Ildikó meseestjén jártunk

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának keretein belül működő Mentorháló programsorozat 2026-os tavaszi évadának harmadik vendége Boldizsár Ildikó meseterapeuta volt, aki szinte teljesen megtöltötte az IH rendezvényközpont termét. Mint Porkoláb Mihály a műsor felvezetőjében elmondta, a szakember kilencedik alkalommal vendége a Mentorháló programsorozatnak, és ezúttal a világ legszebb szerelmes meséit hozta el a szegedi közönségnek.

Emlékszel? – kezdte sorolni Boldizsár Ildikó a különböző mesék szerelmes szereplőinek sorsát, felelevenítve eshetőségeket a szerelmi boldogságtól a szerelembe belehalásig. Összesen harminc mesét sorolt fel a témára hangolva a közönséget. Mint mondta, több mint tizenöt év után ez az első alkalom – egy nyári tábort leszámítva –, amikor a szerelemről mesél. Az előadó az est folyamán az összes elhangzó történetet fejből mondta, könnyed természetességgel kapcsolódtak össze a mesék és az összekötő szövegek.

Fotó: Ocskó Ferenc

Az első mese a szerelemért megküzdésről szólt. Ahogy Boldizsár Ildikó elmondta, a szerelem előtt önmagunkkal kell megküzdenünk, rá kell jönnünk, kik vagyunk, mi bennünk a szép. Meséjében négy megváltástörténet szerepelt: a herceg és a királykisasszony is egyenként megküzdött önmagáért, majd a másikért is. A herceg barlangban küzdött meg a sötétséggel – szimbolikusan a benne lakozó sötétséggel –, a királykisasszony hét évig szolgált, jeges hegyet mászott és kimosott egy mocskos köpenyt. „A szerelem egy folyamat, nem egy pillanat” – mondta az előadó. Ez meséiből is kiderült: mikor a fekete bikával elmegy a mesében a királykisasszony, még meg van rémülve, hisz nem daliás lovashintó jött érte. Egy másik mesében pedig a szerelmével megszökni készülő kisasszony véletlenül egy másik emberrel szökik meg, akivel eleinte csak együtt laknak, majd egymásba szeretnek és összeházasodnak.

Boldizsár Ildikó megkérdezte közönségétől, ki volt már szerelmes, és egy rövid, szórakoztató mesével támasztotta alá, miért nem azt kérdezte, ki szerelmes most: az érkező pároknál kellemetlen szituáció tud ilyenkor kialakulni. De mi a szerelem? A meseterapeuta kivetítette azokat a szerelem által kiváltott testi tüneteket, amely eshetőségek egy nyári táborban hangzottak el: egymásnak egészen ellentmondó reakciók merültek fel a lebegéstől és ragyogástól az alvászavarig és depresszív tünetekig. Az előadó hangsúlyozta, a szerelem érzése univerzális, de kultúránként változó, mit illik gondolni, mesékben megjeleníteni; különböző meserégiók vannak. – Az óarab szerelmi történetek rettenetesen szentimentálisak, mindenki meghal bennük a másikért, a tiszta szerelem és a halálig tartó hűség jelenik meg bennük; a bászrai és a bagdadi mesékben a nagyvárosi szerelmi élet és a dekadens frivolitás van jelen, ott mindent lehet nemtől függetlenül, csak a testvérszerelem tiltott; az egyiptomi mesékre pedig a kicsapongás megjelenítése és a sikamlósság jellemző – részletezte Boldizsár Ildikó az Ezeregyéjszaka szerelemfelfogásait.

Fotó: Ocskó Ferenc

A közönség a történetekkel együtt élt: nevettek, vagy megilletődött, néma csendben hallgatták a tenger úrnője és a halász szomorú meséjét. A meseterapeuta elmondta, az Ezeregyéjszaka történeteiben nem a szereplőkön múlik, hogy boldogok vagy boldogtalanok lesznek, hanem a sorson.

Boldizsár Ildikó a meseterápia lényegét egy mese felidézésével szemléltette: egy királylány látta, ahogy a nőstény galamb megmenti a hímgalambot, aztán azt is látta, hogy fordítva ez nem történik így, ezért férfigyűlölővé vált. Majd a szerelmes férfi egy falfestménnyel gyógyította ki a királyleányt, amely azt ábrázolja, hogy a hímgalambot elkapja egy vércse, ezért nem tud a nőstény megmentésére sietni. Így lehet egy képtől vagy történettől meggyógyulni, ahogyan helyére kerül egy hiányzó részlet.

A Házasság Hetén, Valentin naphoz közeledve sok pár érkezett a Mesék a szerelemről rendezvényre. Boldizsár Ildikó nekik ajándékozta az utolsó két mesét, amelyek a házasság megőrzéséről szóltak. A meseterapeuta saját verzióját hozta el a szép asszony és a pásztor házasságtörténetéről, majd mesélt Philemonról és Baucisról, az öregekről, akik kívánságukra egyszerre haltak meg templomuk mellett, és fává változtak: egyikük hársfává, másikuk tölgyfává. Boldizsár Ildikó előadása során kapcsolódó képeket vetített ki a közönségnek, utolsó történetéhez pedig sehol máshol, csak saját kertjében talált illusztrációt: a meseestre készüléskor vette észre, hogy kertjében éppen egymás mellett van a tölgyfa és a hársfa, háttérben pedig egy templom.

– Az este során három aranyalma hullott alá az égből. Egy nekem, a mesemondónak, egy a közönségnek, egy pedig annak az úton vándorlónak, aki talán éppen a szerelmet keresi – zárta az eseményt Boldizsár Ildikó.

Balog Helga