Megoldott problémákból áll össze a publikációs eszköztár - 10 éves az open access támogatási modell az SZTE-n

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár előterjesztésére a Szegedi Tudományegyetem szenátusa tíz éve döntött arról, hogy saját támogatási rendszerben fogja finanszírozni kutatóinak az open access modellben megjelenő tudományos publikációit. Az open access egy akkoriban születő, teljesen új publikálási paradigmát jelentett, amelynek célja a szakcikkekhez való széles körű, szabad hozzáférés volt. Az open access típusú folyóiratoknál nincs előfizetés, bárki hozzáférhet a megjelent cikkekhez, azonban a szerzők az egyes publikációk után közzétételi díjat fizetnek, szemben a hagyományos publikálással, amelynek során a kutatási intézmény vásárol előfizetést a kiadónál. Fizetni mindkét esetben kell, de az open access elősegíti a tudományos ismeretek szabadabb terjedését.

2015-ben, az SZTE Klebelsberg Könyvtár kezdeményezése idején az open access intézményi támogatása teljesen új megoldás volt. Keveházi Katalin, a könyvtár akkori főigazgatója így emlékszik vissza erre az időszakra:

- Az open access felé akkor már elindult a világ, de Magyarországon még nem volt előzménye az ilyen típusú támogatásnak. Ezt mi indítottuk el, és aztán egymás után vették át a felsőoktatási könyvtárak. Az archív anyagaimat elnézve, akkoriban egyszerre 4-5 helyre kértek tőlem erről cikket, beszámolót, az egyetemi szenátusban kellett bemutatnom fél éven belül a projektet. Miután elindítottuk, egyetemi könyvtárigazgatók álltak sorba, hogy eljöhessenek tájékozódni, hogyan csináljuk. Amikor pedig az intézmények elkezdték a hasonló konstrukciókat kidolgozni, sok helyről vissza-visszaköszöntek a megoldásaink, szabályaink, szűrőink. Van, aki a hasonló funkciójú szolgáltatás felületét pont ugyanúgy nevezi, mint mi – idézte fel Keveházi Katalin.

Beszélgetésünk Keveházi Katalinnal, az SZTE Klebelsberg Könyvtár nyugalmazott főigazgatójával és Hoczopán Szabolccsal, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Tartalomszolgáltatási Osztály vezetőjével. Fotó: Kovács Anita

Az SZTE 2015-ben 70 milliós forrást különített el a kutatók open access publikációi megjelenésének támogatására, ami azóta, a kiadói szerződések számának növekedésével névértéken évi közel 400 millióra növekedett. A támogatási igények feldolgozása, a kiadókkal való kapcsolattartás, a döntés előkészítése, a publikációk és az idézettségi adatok követése és a keretek nyilvántartása a könyvtárban történik, a döntést pedig az egyetem mindenkori tudományos rektorhelyettese hozza meg.

Keveházi Katalin szerint az első lépés a szabad hozzáférésű modell felé az volt, hogy 2013-ban a Szegedi Tudományegyetem szenátusa elfogadta a tudományos munkák lehetőleg nyílt hozzáférést biztosító elhelyezési kötelezettségét a könyvtár akkor létrehozott Publicatio repozitóriumában. Ebből a döntésből később fontos tudománymetriai előnyök származtak.

A kezdetek óta az SZTE Klebelsberg Könyvtár egyre több, az egyetemre célzott szerződést köt a nagy tudományos kiadókkal. Ma már a hagyományos és open access modellek kombinációja jellemző a szerződésekre, amelyek jóval több publikációs lehetőséget és kedvezményt tartalmaznak. Hoczopán Szabolcs, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Tartalomszolgáltatási Osztály vezetője szerint a szabad hozzáférésű publikálás gyorsan változó terület, amelyen folyamatosan kell követni a kiadói portfóliók átalakulását. A gyakori felvásárlások, összevonások miatt ama kiadók közül, amelyekkel annak idején leszerződtek, sokan már nem önállók, és nincs akkora jelentőségük, mások viszont megerősödtek.

Ez a piaci mozgás a folyóiratok minőségét is befolyásolja, ha pedig az ott megjelent publikációnak nincs már akkora értéke, akkor a citációk és a tudománymetriai számolás is megváltozik. A megjelenések minél jobb tudománymetriai értéke, valamint a predátor kiadók elkerülése érdekében az SZTE Klebelsberg Könyvtár az elmúlt években már nemcsak az open access támogatások menedzselésével foglalkozott, hanem az egyetem kutatói számára publikációs segédletet vezetett be Szerzői eszköztár néven.

A Szerzői eszköztár szolgáltatása mögött erős könyvtárosi csapat alakult ki, akik a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT), a repozitóriumok, a tudománymetria, és az open access területén támogatják az egyetem kutatóit. A cél érdekében a könyvtárban minden szakterületnek szakreferense van, aki összeköti a karokkal a könyvtárat, a publikációk támogatására pedig megalakult az SZTE Klebelsberg Könyvtár Tartalomszolgáltatási Osztálya. Hoczopán Szabolcs és munkatársai a kutatói igényekre megkeresik, hol a legkedvezőbb a publikálás, megnézik, hogy az adott folyóirat valós-e, és nem predátor, megvizsgálják, mennyit fog érni a publikáció, és megismertetik a szerzőket az adott folyóiratnál elvárt formai követelményekkel.

Az előzetes ellenőrzés azért indokolt, mert az open access modell megítélésében még vannak kétségek: egyes vélemények szerint a szabad elérésű közlés engedékenyebb kiadói bírálattal jár. Hoczopán Szabolcs így látja:

- Ez kiadó- és szerkesztőségfüggő; van, ahol az elbírálás ugyanolyan kemény, mint az előfizetéses kiadóknál. Vannak persze engedékenyebbek, mivel a szerzőtől jön a bevételük, és nekik a minél több publikáció megjelentetése a cél. Ez többnyire visszaüt a kiadókra: a nagy folyóiratminősítő rangsorok, a Scopus vagy a Web of Science ugyanis folyamatosan rovancsot tartanak. Tavaly is számos folyóirat került ki a minősítő rangsorokból, mert romlott a kritériumok betartása.

Hoczopán Szabolcs szerint az évek során a kutatók által felvetett problémák megoldásából fejlődött ki a mai szolgáltatásuk:

- Minden kutató saját maga foglalkozott a cikkével. Ha ő volt a levelező szerző, vele kerültünk kapcsolatba, intéztük a publikációját, és ennek során rájöttünk, hogy mi hathatós választ tudunk adni számos olyan problémára, amire a kutatóknak nem volt meg az ismerete, vagy nem állt rendelkezésükre megfelelő eszköz. A szolgáltatás teljes struktúrája ezekből a megoldott problémákból áll össze: a válaszból mindig új szolgáltatás lett, és ez a mai napig így megy.

Az eszköztár új szolgáltatása az SZTE hamarosan megjelenő adatrepozitóriuma lesz; itt tárolhatók majd azok nyers kutatási adatok, amelyek alapján validálhatók a publikációkban közölt eredmények. Ugyancsak egyetemi felhasználói igény volt a GPT-detektor, amelyet az oktatók a hallgatói dolgozatok vizsgálatára, a kutatók pedig a saját kézirataik ellenőrzésére fognak használni. Meglepő, de erre is szükség van, a szerző ugyanis maga sem tudhatja, nem használt-e fel mesterséges intelligencia által készített mondatokat; az egyetemi polgárok számára szabadon elérhető Writeful alkalmazás például az MI révén teszi szabatosabb akadémiai nyelvezetűvé az angol nyelvű publikációkat. A Szerzői eszköztár a szerzők számára már korábban is tartalmazott plágiumellenőrző funkciót, amelyet a hasonlóság, az önhasonlóság vagy az idézetek véletlen elmaradásának ellenőrzésére használhatnak; ehhez járul majd hamarosan a GPT-detektor.

A Szerzői eszköztár új szolgáltatásairól az SZTE Neptunon jelenleg is fut április 13-ig egy átfogó kérdőív, amely a lehetséges eszköztárhasználók között méri fel az igényeket.

Panek Sándor

A borítóképen: Keveházi Katalin, az SZTE Klebelsberg Könyvtár nyugalmazott főigazgatója és Hoczopán Szabolcs, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Tartalomszolgáltatási Osztály vezetője. Fotó: Kovács Anita