Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A szegedi Homo Ludens Project társulat egy különleges közösségi performansszal várta az érdeklődőket a 34. THEALTER-en. A Pygmalion kosara című produkció egyik alkotója Benkő Imola Orsolya, aki a Szegedi Tudományegyetem oktatója és a társulat művészeti vezetője.
Izgalmasan kezdődött a 34. THEALTER első napja, ahol három nagyszerű előadásról már beszámoltunk. A fesztivál hatodik napján a szegedi Homo Ludens Project társulat produkciója is bemutatkozott. A Pygmalion kosara című közösségi performansz a panaszkodás témakörét járta körül. Az alkotók (Pygmalion, Andrádi Eszter, Benkő Imola Orsolya, Nahóczki Viktor, Szilágyi Szabolcs) azt ígérték, hogy mindenki megkönnyebbülve, új emberként fog távozni a helyszínről. Az egyik alkotó, Benkő Imola Orsolya, a Homo Ludens Project művészeti vezetője, valamint az SZTE BTK magyar-színháztudomány szak és az SZTE színház- és drámatudomány OT szak oktatója.
A ZUG Színház és Művészeti Tetthelybe való belépéskor a közönség minden tagja egy kémcsövet kapott, majd kezdetét vette az interaktív előadás. Pygmalion professzor, aki csak a hangjával volt jelen a helyszínen, köszöntötte a megjelenteket. Ismertette a nagy felfedezését, amely szerint az emberi panaszkodás megszüntethető, és ezt a kutatóknak öltözött alkotók is megerősítették. A közösségi performansz alatt a ZUG szinte végig sötétségbe borult, csak a vetítők fénye uralta a termet. A vetítésnek fontos szerepe volt az előadás során. Különböző feladatokban vehetett részt a közönség, például az alkotók mondtak egy szót, majd három különböző képet vetítettek ki a terem falaira. A nézőknek választani kellett, hogy szerintük melyik kép illik legjobban az adott szóhoz. Ilyenkor három csoportra szakadt a társaság, majd az alkotók kiválasztottak egyet, és a csoport tagjai valamilyen fehér színű folyadékot kaptak az előadás előtt kapott kémcsőbe. Valószínűleg a folyadékot kapott csoport rossz képet választhatott, mert a folyadék mennyisége a panaszkodás mértékét szimbolizálta.
A vetítés egy idő után kicsit zavaróan hatott, mert a kis térben rendkívül vakító hatást keltett, de ennek ellenére a közönség jól szórakozott. Az előadás erőssége az interaktív közösségi élményben rejlett, amely megfelelően bevonta a nézőket. Egy adott ponton mindenki megoszthatott egy személyes történetet, hogy a héten milyen élménye volt a panaszkodással kapcsolatban. A közösségi performansz az érdekes interakcióknak köszönhetően végig aktív részvételt követelt a nézőktől, mindössze az utolsó feladatot tartottam unalmasnak, amikor mindenki egyesével felvonult és tapsot kapott.
A 34. THEALTER-en látott előadásokat idén is szakmai beszélgetések követték a Kritikus szekció részben, ahol Proics Lilla és Jászay Tamás, az SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék oktatója és a THEALTER művészeti tanácsadója beszélgetett az alkotókkal. Ezekhez bárki csatlakozhatott élőben, de utólag is megtekinthetőek a THEALTER Facebook-oldalán.
Mátó Gábor
Fotó: thealterphoto2024
