Az akut hasnyálmirigy-gyulladás utókövetése életeket menthet – Hegyi Péter kutatóorvos a betegség új ellátási modelljéről

A magyarországi egyetemek és kórházak kutatóorvosaiból álló Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport újonnan publikált eredményei szerint az akut hasnyálmirigy-gyulladással kórházban meggyógyított betegeket 1 hónappal a hazaengedés után felülvizsgálatra kellene visszahívni és állapotukat követni kellene a hazaengedés után legalább 3 hónapig, magasabb kockázatok esetén pedig egy évig. A kórházi időszak után ugyanis fennmarad a kockázata annak, hogy cukorbetegség, szepszis, szív- és érrendszeri problémák, tumoros elváltozások alakuljanak ki, amelyek megelőzhetők a beteg utókövetésével. A Prof. Dr. Hegyi Péter és kutatótársai által a Gastroenterology folyóiratban publikált adatok szerint az akut hasnyálmirigy-gyulladásból a kórházban 2-5 %-os halálozási aránnyal kezelhetők ki a betegek, de ezután az első 3 hónapban még 3 %-os, az első évben pedig 5,4 %-os lesz a mortalitás.

Hegyi Péter kérdésünkre elmondta, hogy néhány betegségben, például a stroke vagy az infarktus esetén az orvosok korábban is figyelték a hazabocsátás utáni 90 napos mortalitást, a hasnyálmirigy-gyulladás kezelésénél azonban a világ legfejlettebb országaiban sincs ilyen típusú követéses vizsgálat. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoportja által végzett kutatás 34 kórház és egyetem 67 kutatójának együttműködéseként jött létre; a program keretében 2500 beteg követését valósították meg, ami nemzetközileg egyedülálló arány. Magyarországon évente mintegy 5000 beteg kerül akut hasnyálmirigy-gyulladás miatt kórházba.

- Óriási öröm számunkra, hogy a világon elsőként jutottunk el eddig. Biztos vagyok benne, hogy a következő 5-10 évben a hasnyálmirigy-gyulladás utáni állapot kutatásában Magyarország az élmezőnyben lesz – mondta Hegyi Péter professzor. – Ennek hatására az akut hasnyálmirigy-gyulladásos betegeknél teljesen újfajta betegellátás fog elindulni. Korábban az akut betegség gyógyulása után mindenki megkönnyebbült, hazaengedtük a beteget, és szervezett formátumban nem volt különösebb kontroll. A mortalitást vizsgáló kutatásaink azonban azzal az eredménnyel zárultak, hogy az elbocsátás utáni időszak a halálozási kockázat szempontjából ugyanolyan fontos, mint a kórházi kezelés. Ráadásul a halálozás vizsgálata csak a jéghegy csúcsa. Szeretnénk felmérni az akut hasnyálmirigy-gyulladás utáni valamennyi kockázati végpontot, jelenleg is számos kutatást végzünk a kórházból hazaküldés után kialakuló rendellenességek felismerésére.

Prof. Dr. Hegyi Péter kutatóorvos, gasztroenterológus

A Gastroenterology folyóiratban publikált közleményből kiderül az is, hogy a kórház utáni halálozás oka az első 3 hónapban az esetek csaknem 40 százalékában végstádiumú rák, több mint 20 százalékában szívelégtelenséghez köthető probléma, több mint 20 százalékában pedig olyan szepszis, ami az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz kapcsolható. Az első évben a vezető halálok továbbra is a végstádiumú rák (40 %), a szívelégtelenség miatt 15 százaléknyi beteg hal meg, viszont az elhunyt betegek 20 százaléka ekkor már az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz nem köthető fertőzés miatt veszti életét, és ezek a légúti, tüdő-, epe- és urológiai fertőzések okozzák a kórházi felépülés utáni 8 évben a legtöbb beteg halálát.

Hegyi Péter szerint az egyik jelentős betegcsoport esetében a súlyos hasnyálmirigy-gyulladásnál kialakult lokális szövődmény vagy pedig egy már fennálló cukorbetegség növelte meg egy későbbi szepszis rizikóját. Egy másik csoportnál a kardiológiai alapbetegség súlyosbította az akut gyulladás kimenetelét. Azok a hasnyálmirigy-gyulladásból felépült betegek pedig, akiknek korábban tumoros alapbetegségük volt, hajlamosak lettek a kóros lesoványodásra, az úgynevezett kaheksziára. A professzor elmondta, jelenleg úgy becsülik, hogy a kórházi hazatérés után kialakuló tumoros betegségek kockázata 2-3 százalékos, ami rendkívül magas. Ezek közül kb. 20-30 százalék esetén a pankreász rákot a gyulladás előtt vagy alatt diagnosztizálták, azaz oka lehetett a gyulladás kialakulásának, de kb. 70 százalékánál a gyulladásos betegség után diagnosztizálták a daganatot; ez esetben a gyulladás egy trigger, kiváltó ok lehetett. Hegyi Péter úgy gondolja, ha megértjük ezeket a mechanizmusokat, sok beteg megmenthető.

A kockázatok felismerése azért is fontos, mert a gasztroenterológiában a hasnyálmirigy-gyulladás a leggyakoribb akut kórházi felvételt igénylő betegség. Hegyi professzor szerint az utókövetéssel csökkenthető a kórházak fekvőbeteg-ellátás terhelése, az időben észrevett és kezelt következmények a betegnek könnyebb gyógyulást, az ellátórendszernek pedig alacsonyabb költségeket jelentenek.

- Először is tudnunk kell, hogy amikor hazabocsátjuk, a beteg továbbra is veszélyben lehet. Az első három hónapban, de lehetőleg egy hónap múlva ismét meg kell vizsgálni, át kell tanulmányozni az állapotát. Miután felmértük a mortalitási kockázatokat, a következő 10 év részletes kutatásai arról fognak szólni, hogy a szívelégtelenség és a fertőzések megelőzéséhez milyen vizsgálatokra van szükség, a beteget milyen gyakorisággal kell visszahívni, és az egyes kockázatok esetére milyen terápiát kell beállítani. Az összegyűlt adatok feldolgozására informatikai kutatócsoportokkal is felvettük a kapcsolatot, hogy a mesterséges intelligencia segítségével találjunk modelleket a további kockázatok detektálására. Már akkor szeretnénk felismerni a beteg további rizikóit, amikor még bent fekszik a kórházban. Ha a paraméterei azt sugallják, hogy az akut hasnyálmirigy-gyulladás gyógyulása után fennáll a cukorbetegség kockázata, ne várjuk meg, hogy ez kialakuljon, hanem máris adjunk a betegnek dietetikai tanácsadást, életmódváltozási javaslatot vagy akár még gyógyszeres intervenciót is. Ha pedig azt tudjuk, hogy a beteg hasában az elhalt szövetekből netrózis vagy egy pszeudociszta alakulhat ki, ami hajlamosít a szepszisre, akkor nagy valószínűséggel, ha hosszabb ideig adunk neki antibiotikumot és akár hetente visszahívjuk kontrollra, és egészen addig kezeljük, amíg meg nem győződünk arról, hogy teljesen kitakarítottuk belőle a fertőzést, akkor ezzel életet is menthetünk. Ha a beteg a kórházi hazabocsátás után lázzal és hidegrázással jelentkezne újra, akkor lehet, hogy már elkésünk. Azt pedig máris kijelenthetjük, hogy azokat a betegeket, akiknek kardiológiai alapbetegségük volt az akut hasnyálmirigy-gyulladás során, nemcsak gasztroenterológusnak kell látnia, hanem a végén újra meg kell, hogy nézzék a kardiológusok, és esetleg mérlegelniük kell a gyógyszereik újra beállítását - összegezte Hegyi Péter.

Mindent egybevetve, az adatok azt mutatják, hogy akik egyszer már átestek a hasnyálmirigy-gyulladáson, azoknak kétszer akkora lesz a halálozási rizikója, mint az általános populációnak. Hegyi Péter azt tanácsolja, hogy e betegeknek a megelőzés érdekében sokkal tudatosabb egészségképet kell kialakítaniuk. Onnantól a testmozgást, az orvos által előírt étkezést és a kontrollvizsgálatokat komolyan életmódjukba kell illeszteniük, abban az esetben pedig, ha az alkohol kiváltó ok volt, erről le kell mondaniuk. A kutatóorvos szerint az akut hasnyálmirigy-gyulladás megelőzésének három fő teendője az epekövesség kezeltetése, a vérzsírok szintjének figyelése, és a túlzott alkoholfogyasztás kerülése.

Prof. Dr. Hegyi Péter több kutatótársával 2011-ben a Szegedi Tudományegyetemen hozta létre a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoportot. A szegedi egyetemen nyert MTA Lendület pályázatot 2012 és 2017 között, majd arra fordította figyelmét, hogy alapkutatási eredményeiket a klinikumban felhasználja.

- Varró Vince professzor úr még az 1970-es években felismerte, hogy muszáj szervspecifikus orvosokat, kutatókat képezni, akiknek egy szerv gyógyításában nagyobb esetforgalmuk van – idézte fel Hegyi Péter a kezdeteket. - Ő hozta létre annó a később Papp Ákos, Takács Tamás, Hajnal Ferenc által fémjelzett pancreas csoportot, amelybe mi, fiatalok Czakó László, Rakonczay Zoltán, Maléth József, Venglovecz Viktória és jómagam is bekapcsolódtunk. 2011-ben jött meg az étvágyunk, hogy az alapkutatásban elért eredményeket csatoljuk vissza a betegek javára; ezért hoztuk létre a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoportot. Először is Szegedre hívtuk a szakterületen sikeres holland pancreas munkacsoport tagjait, akik elmondták, hogyan értek el eredményeket. A legfontosabb tanácsuk az volt, hogy csapatot, hálózatot építsünk. Egyetemeket, kórházakat vonjunk be. Meghirdettük országosan is a programot, először öt kórház csatlakozott, aztán tíz, aztán bekapcsolódott egy-két egyetem is, 2014-től pedig már külföldi kórházak is részt vesznek benne. Ez a kutatási program 2015-ig szinte csak orvosokból és kutató adminisztrátorokból állt. A nagy változás az lett, amikor a Pécsi Tudományegyetem dedikált betegágyakat és multidiszciplináris kutatócsoportot biztosított a kutatásnak. Külön kiemelendő, hogy a most megjelent tanulmány vezető szerzői közül Czapári Dórának jogi, Szentesi Andreának közgazdász, adatmenedzser, míg jómagamnak orvosi végzettségem van. 2015 és 2021 között tovább nőtt a csapat, most már még több nemzetközi feladattal, és 2021-ben jött a következő előrelépés, amikor Budapesten, a Semmelweis Egyetemen egy 30 ágyas, immár pancreas rákkal is foglalkozó részleg nyílt meg. Ez Közép-Kelet Európa első dedikáltan hasnyálmiriggyel foglalkozó nagyközpontja lett. Eközben Szegeden az IKIKK keretében a mai napig jelentős intenzitással végzünk pancreas kutatást. Továbbra is Szegeden, az IKIKK-en belül valósul meg a betegminták feldolgozása, analízise, adatmenedzsmentje és az alapkutatásban új támadáspontok megtalálása. Ez a történet arra is felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon az egyetemek összefogása lényegesen jobb eredménnyel járhat, mint a versengésük – foglalta össze a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport történetét Hegyi Péter.

A Gastroenterology folyóiratban megjelent publikáció szerzői közössége: Czapári Dóra, Váradi Alex, Farkas Nelli, Nyári Gergely, Márta Katalin, Váncsa Szilárd, Nagy Rita, Teutsch Brigitta, Stefania Bunduc, Erőss Bálint, Czakó László, Vincze Áron, Izbéki Ferenc, Papp Mária, Merkely Béla, Szentesi Andrea és Hegyi Péter.

Hegyi Péterrel 2021-ben a kutatási eredmények implementációjáról beszélgettünk a Nature Medicine folyóiratban megjelent cikkük kapcsán.

Panek Sándor