SZTE magazin

ra_nyito

„Nem titok, hogy az ősszel kezdődő tanítással komoly céljaim vannak.” – Interjú Rost Andreával

A Kossuth-, Bartók-Pásztory- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész operaénekesnő szeptembertől a Szegedi Tudományegyetem új oktatójaként debütál a Bartók Béla Művészeti Kar Magánének Tanszékén. Az interjúban többek között beszámol szegedi élményeiről, operaénekesi tapasztalatairól és arról, hogy mi az a tudás, amit szeretne átadni jövőbeni tanítványainak.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Többféle kapcsolódási pont is fűzi Szeged városához: szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékokon, vendégszerepelt a Szegedi Nemzeti Színházban, beszélgetős - zenés portréestje volt Pál Tamással, és az SZTE ZMK meghívására mesterkurzust is tartott már. Melyik volt Ön számára a legmeghatározóbb szakmai élmény?


- Ezek közül kiemelkedik egy premier 2017-ből, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékokon Toscát énekelhettem. Nem csak azért fontos emlék számomra ez az előadás, mert itt formálhattam meg először ezt a csodálatos, bonyolult szerepet, hanem azért is, mert a mai napig emlékszem színpadi kollégáimra is. László Boldizsár énekelte Cavaradossit, míg Scarpiát Kálmándy Mihály alakította. Pál Tamás természetesen csodálatosan vezette végig a zenét, zenekart és bennünket, énekeseket is, míg Bocsárdi László rendező értő figyelemmel kísérte színpadi jelenlétünket. A másik Szegedhez köthető és meghatározó kihívás pedig a tanításhoz kötődik. 2016 kora tavaszán mesterkurzust tarthattam a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán. Valahogy már akkor tudtam, hogy ehhez a városhoz és ehhez a karhoz még közöm lesz!


- Milyen személyes élményei vannak Önnek Szegeddel kapcsolatban, és mit vár az itteni tanítástól?


- Mivel régóta járok Szegedre, számtalan személyes kötődésem van a városhoz és különleges szegedi emberek barátságát élvezhetem. Kezdetben Gregor József miatt jöttem gyakran és szívesen, Pál Tamás karmester úr is sokszor hívott és nagyon fontos szakmai barátság alakult ki közöttünk. Dr. Csernay László, aki az egyik alapítója a Szegedi Operabarátok Egyesületének, nem csupán egy kedves régi barát, de még emlékplakettel is kitüntetett 2010-ben, éppen a szegedi fellépéseimet megköszönve.

Jövő szemesztertől kezdek tanítani a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának énektanszékén, ahol jelenleg professzor Temesi Mária az énektanszék vezetője. Nem titok, hogy az ősszel kezdődő tanítással komoly céljaim vannak. Azt várom, hogy egy olyan iskolát lehessen működtetni, amely megfelel a XXI. század kihívásainak. A szegedi Zeneművészeti Karnak legendás híre volt, a Berdál Valéria által letett alapok, hagyományok nagyon fontosak. Én azonban tovább és messzebbre terveznék, szeretném a szegedi énektanítást a nemzetközi körforgásba bekapcsolni. Az a célom, hogy – a tanszék és a város vezetőinek támogatását elnyerve – magas színvonalú, sokrétű képzést kapjanak a tanítványok. Nem csupán a zenei és zenetechnikai alapokra gondolok, hanem arra is, hogy az induláshoz nyújthassunk olyan fajta segítséget, amely Szegeden és Magyarországon is túl mutat, és esélyt jelenthet a leendő énekeseknek egy esetleges nemzetközi karrier megvalósításához. A szándék mind az egyetem, mind a város részéről megvan ezen álmok beteljesítéséhez.


ra1



- Véleménye szerint mennyire és hogyan tanítható az operaéneklés?


- Az operaéneklés alapjai abszolút taníthatóak, de tehetséget nem tudunk csinálni. Valaki képezheti magát, megtanulhatja az énekmesterség alapjait, az énektechnikát és ezek alkalmazását is elsajátíthatja. A különleges előadói képesség azonban taníthatatlan, de rá lehet vezetni a növendéket erre, s rajta múlik, hogyan formálja az elsajátított tudást. A zeneszerző által leírt és megálmodott hangzáshoz kötelességünk minél közelebb kerülni, azt alázattal szolgálni, illetve hozzáadni egyéniségünket, lelkületünket. Egy tanár szerepe ebben a folyamatban nagyon is meghatározó.


- Híres tanára volt Bende Zsolt. Az ő módszerei közül használ-e majd valamit énektanárként?


- Az éneklés egyik legfontosabb alapja a jó légzéstechnika, amiről rengeteget tanultam Bende Zsolttól, aki Olaszországban is tanította ezt a technikát. A fedés, a légzés, a támasztás, a legato éneklés, ezek azok, amiket megtanultam tőle és szeretnék továbbadni. A zenei forma, az előadóművészet ott kezdődik, amikor a fölényes mesterségbeli tudás vérünkké válik. Az éneklés alapreflexeit pedig első énektanárnőmtől Bikfalvy Júliától sajátítottam el.


-Pályája során kitől tanult a legtöbbet?


- Egyértelműen a kollégáktól. Az összes olyan kiváló művésztől, akikkel volt szerencsém énekelni, dolgozni, vagy csak láthattam őket színpadon szerepelni. Hogy meglepő példát mondjak, Renato Brusontól egészen fantasztikus színpadi jelenlétet lehetett ellesni. Karmesterektől is rengeteg mindent kaptam, Medveczky Ádámtól, Kesselyák Gergőtől, Héja Domonkostól, Solti Györgytől, de a külföldi csodáktól is, Maasel, Muti, Marcello Viotti, Levine, Mehta, Nikolaus Harnoncourt mind tettek hozzá az alakításaimhoz. Placido Domingoval pedig nem csak énekelhettem, karmesterem is volt. Zongoraművészektől felvételek hallgatása közben is tanulok, Vladimir Horowitz, Szvjatoszlav Richter, Glenn Gould felvételeit a mai napig hallgatom, így megpróbálva ellesni finom zenei megoldásaikat.


- Több nyilatkozatot is olvashattunk arról, hogy Ön is átesett a Covid fertőzésen. Milyen veszélyeket jelenthet az énekesek számára a járvány? Szakmai körben vannak-e tapasztalatok ezzel kapcsolatban?


- Mivel ez a vírus elsődlegesen a tüdőt támadja meg – sajnos, ez velem is így történt – várni kell a gyógyulás után a terheléssel, énekléssel. Én nehezen jöttem ki ebből a fertőzésből, de vannak kollégák, akik egy hónap múlva már énekeltek. Minden fizikum máshogy reagál. Egy énekes, úgy gondolom, hogy pontosan tudja, mennyit árthat magának. A fizikai terhelhetőség, fáradtság, gyengeség, teljesítőképesség csökkenése pont úgy alakult nálam, mint a sportolóknál. Óvatosnak kell lenni, mert a sürgetés, kapkodás visszaüthet.


ra2


- Friss hír, hogy aranykalászos gazda lett, és szeretne egy gyümölcsöst a Balaton-felvidéken. Hogy áll most ez a projekt? Mennyire egyeztethető össze az operaénekesi karrierrel?


- A projekt jól áll, haladok előre, rakosgatom egymásra a téglácskákat. Ha valaki Giuseppe Verdi életét ismeri, aki inkább vallotta magát földművesnek, mint zeneszerzőnek, akkor azt mondom, könnyen összeegyeztethető. Ráadásul „rokonszakma” is a kettő, hiszen teremtő tevékenységek, s egymást jól kiegészítik. Elültetni egy magocskát, amiből szárba szökkennek a természet csodái vagy gyökeret eresztenek és kihajtanak a növények varázslatosan, éppen úgy, mint egy tanítvány fejlődését támogatni, vagy egy szerep gyökereit megtalálni. Szerintem van párhuzam a kettő között. A fejlődés érdekében mindkettő állandó törődést igényel.


- Mi az az üzenet, amit szeretne átadni a jövőbeni tanítványainak? Amit akár évekkel később szívesen visszahallana tőlük, hogy az a tudás vagy tapasztalat számukra az Ön nevéhez kötődik.


- Én azt szeretném majd hallani tőlük, amikor nemzetközi karriert építenek és nagyszínpadon énekelnek, hogy „Rost Andreától a teremtő nyugalmat tanultam. Szorgalmat és a színpadon az alapos felkészülés nyugalmát.” Szeretném, ha megismertethetném őket a zenei pátosszal, az emelkedettséggel, hiszen egy énekes megérzi azt, amikor ég és föld összeér, és közvetíthet, küldetést teljesíthet. Ha erőt, tudást és önbizalmat adhattam nekik, s erre majd emlékeznek, akkor nagyon büszke leszek!


SZTEinfo - Császár Dorina

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AMM_kulonszamAlmaMater_Magazin_2019_tel
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01