Bezár

SZTEhírek

Kiemelt_Gabor_M_interju

Utolsó interjú a 101. évében elhunyt Gábor Miklóssal, az SZTE professor emeritusával

Utolsó interjú a 101. évében elhunyt Gábor Miklóssal, az SZTE professor emeritusával

2018. február 09.
18 perc

Elhunyt 101. életévében, 2018. február 5-én Gábor Miklós farmakológus. Az SZTE professor emeritusának végső búcsúztatását a gyászoló család és az SZTE GYTK munkatársai 2018. február 22-én 14 órakor tartják a TIK-ben. Gábor Miklóssal 100. születésnapja előtt beszélgettünk… Ezzel az utolsó interjúval búcsúzunk professzor úrtól, aki 82 éven át kötődött a szegedi egyetemhez.

Boldog embernek vallotta magát Gábor Miklós farmakológus a 100. születésnapján is. Felsőfokú tanulmányainak emlékei, kutatói és oktatói sikerei egyaránt a szegedi egyetemhez kötötték. Az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar fennállása 60. évfordulója után, saját 100. születésnapja előtt kértük mérlegkészítésre Gábor Miklós farmakológust.

 

– Boldog embernek érzem magam, mert 100. életévemben is birtokában vagyok szellemi képességeimnek, mert megmaradt a memóriám – válaszolta a „Hogy van?” kérdésre Gábor Miklós. A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet 2018. január 30-án 100. éves professor emeritusa 82 éve lett szegedi egyetemista, 73 éven át foglalkozott gyógyszerkutatással.

 

Gabor_M_intezet_1j

 

Egy 70 éves kenőcs története


Önéletrajza első három mondata: „1918. január 30-án Szegeden születtem. Egyetemi tanulmányaimat 1936-tól a Ferenc József, illetve a Horthy Miklós Tudományegyetem Természettudományi Karán folytattam, s diplomát is ott szereztem (1942). Egyetemünkön 1945. október 1. óta dolgozom.” Önben ki és mi keltette fel az érdeklődést a gyógyszerek iránt?

– 100. életévemben, összegzésképpen kimondhatom: mindig oda kerültem, ahol segítségre volt szükség. Jancsó Miklós, a szegedi egyetem kiváló farmakológus professzora, akadémikus hívott a szegedi egyetem Gyógyszertani Intézetébe. Első mondatait soha nem felejtem el. „Mindenben Te intézkedsz, és csak akkor jössz hozzám, ha valaki azt mondja: Nem! De azt próbálják meg!” Ezután arról érdeklődött, tudnék-e a kamillavirágból „kék olajat” kinyerni? Ez cseppet sem tűnt egyszerű feladatnak a háború sújtotta, károkat elszenvedett egyetemi laboratóriumban. Segédszemélyzet és üvegedény nem volt. Így aztán az adminisztrációtól kezdve a laboratóriumi berendezésen át a módszer kidolgozásáig mindent nekem kellett elvégezni. Ráadásul itt ezelőtt soha nem dolgoztak természetes eredetű anyagokkal, növényekkel.


Gabor_Miklos_1a

Hogyan reagált az első kutatói kihívásra: miként nyerte ki a kamillavirágból a „kék olajat”?

– Laboratóriumi „vaskályhát”, gömblombikot, hűtőberendezést kértem és kaptam a szegedi egyetemen belüli társintézetektől. Ezekből állítottam össze azt a készüléket és megkezdtem a „kék olaj” gyártását. Ma is magam előtt látom a képet: a fűtetlen laboratóriumban Jancsó professor hosszú, fekete télikabátjában köröz az asztal körül, figyeli a desztillálás folyamatát… A tőlem kapott anyaggal azonnal el tudta kezdeni a vizsgálatait. Szeged kis város, így hamar híre ment, hogy mivel dolgozom. Az egyetem Szerves Kémiai Intézetének a professzora, Bruckner Győző áthívott magához és közölte: a rézből készült nagy desztilláló készüléket a háború alatt a németek elől az I. számú Belgyógyászati Klinika pincéjébe rejtették el, és ezt mostantól a rendelkezésemre bocsátja. Mikor a berendezést áthoztam a laboratóriumunkba, az az ötletem támadt, hogy vásárolok egy fürdőszobai kályhát, amelyből a gőzt a desztilláló készülékbe vezetem. Ezután Jancsó professzortól egy második helyiséget is kaptam, hogy minél nagyobb mennyiségben állítsam elő a „kék olajat”. Naponta 25 kiló fát használtunk a kályha fűtéséhez. A munka sokszor 4 órakor kezdődött, mert Jancsó professzornak nagy mennyiségű „kék olajra” volt szüksége a kísérleteihez és a klinikai vizsgálatokhoz.


Gabor_M_fotoval

 

Mire jó a „kék olaj”?

– Már a háború előtt ismeretes volt a kamillavirág gyógyító hatása. Ez a növény chamazuloént tartalmaz. A kamillából kinyert „kék olajat”, a sikeres állatkísérletek után klinikai vizsgálatokon teszteltük. A „kék olajat” átadtuk az egyetem Bőr-, Sebészeti, illetve Szemészeti Klinikájára. Bizonyítást nyert, hogy a „kék olaj” tartalmú vazelin renyhén gyógyuló sebeknél sikerrel alkalmazható. A vizsgálatok eredményeiről elismerően nyilatkozott Rávnay Tamás professzor a bőrklinikáról, Ditroi Gábor professzor a szemklinikáról, illetve a sebészeti klinikáról Mándi István tanársegéd is. Ezek után a Servita gyógyszergyár már 1947 áprilisában engedélyt kapott a kamillából kinyert „kék olajból” gyártható Azulenol előállítására és gyógyszertári forgalmazására.


Gabor_M_regi_csoportkep_konyvvel

 

Tehát a kétszeres Kossuth-díjas, Nobel-díjra is jelölt Jancsó Miklóstól kapott indíttatást a kutatómunkához. A professzor körül dolgozó munkatársakat ábrázoló fotón kiket örökített meg a fényképész?

– Itt látható Jancsó professzor és a felesége, Aranka, aki gyógyszerész volt. Mellette Karády professzor, Dux Ernő, Szórády István. itt van Draskóczy Pál, aki a Harvard egyetemre került, és Kovács Béla, aki végül Kanadában dolgozott. Itt látható Skultéty Sándor. És persze, mellettem, Dirner Zoltán professzor, aki a szegedi gyógyszerésztudományi kar alapító dékánja lett 1957-ben…

 

 

Az egyoldalas cikktől az első könyvig


Tehát a II. világháború utáni első, a szegedi egyetemről kikerülő gyógyszert, a patikákban 70 éve kapható kamillaalapú kenőcsöt Önnek is köszönhetjük. Erről az eredményről, anno, a szegedi Népszavában egy oldalas cikk is megjelent… A saját kutatásai mikor indultak el?

Hetven éve: 1948-ban kezdtem el vizsgálni a hematoxilin farmakológiai hatásait. A hematoxilint használják az emberi testrészek szöveteinek a festésére az egész világon a kórbonctani intézetek. A hematoxilin-eozin anyaggal, hisztokémiai módszerek segítenek felismerni a betegségeket, meghatározni a diagnózist. A hematoxilin farmakológiai hatásai addig ismeretlenek voltak. Az első kísérleteket a Jancsó-féle hisztanin-kemozis módszerrel tengerimalacokon végeztem. Az eredményekről az MTA idegen nyelvű folyóiratában, az Acta Physiologica Hungarica című lapban 1951-ben írtam, Jancsó professzor segítségével. A kísérletes orvostudománynak ebben a lapjában, az akkori hagyományoknak megfelelően, német nyelven jelent meg a tanulmány. A világon mi írtuk le először a hemataxilin farmakológiáját.


Gabor_M_arch_intezet_j

 

Hogyan jellemezné az akkori tudományos közéletet? Egy magyar kutatónak mekkora esélye volt arra, hogy felfigyeljen a szakma, a nemzetközi tudományos világ az eredményeire?

– Öt munkatársat kaptam Jancsó professzortól. Munkánk eredményéről körülbelül tíz közlemény született. Ezek közül a tanulmányok közül az orvostanhallgatók és orvosok részére írt amerikai farmakológiai könyv 1957-es kiadásában három hivatkozás is olvasható. De erről én akkor nem tudtam. Ezt a könyvet 1959-ben vásárolta meg a szegedi egyetem Gyógyszerhatástani Intézete. Én akkor még nem dolgoztam itt, ide 1964-ben kerültem. Amikor az 1980-as években elkezdtem a bőrirritánsokkal foglalkozni, véletlenül kinyitottam ezt az 1957-es kiadású könyvet, épp a nevemnél. Így tudtam meg azt, amiről addig fogalmam se volt: három közleményemet is idézett az 1957-es amerikai tankönyv 8. kiadása.

 

– Milyen körülmények között született meg az ön első könyve?

– Ennek külön is érdekes a története. A szegedi egyetemi gyógyszertani intézetben 1954-ig dolgoztam. A hematoxilin farmakológiájával kapcsolatban, a bőr kapillárisok rezisztenciáját befolyásoló hatással is foglalkozva, a szabályozó mechanizmusról annyi közleményem jelent meg, hogy egy kandidátusi értekezést is írtam 1958-ban. Hetényi Géza akadémikus javasolta: menjek a budapesti minősítő bizottsághoz és adjam be a dolgozatot, minden vizsgát elengedtek. Ám az akkori ügyintéző, Hortobágyi Eszter elárulta: tudják, hogy „fából vaskarika”, de az Elnöki Tanács egyik rendelete szerint azoknak a jelölteknek az ügyével, akiknek elengedték a vizsgát, ez a minősítő bizottság nem foglalkozik. Így maradt időm arra, hogy a számos kísérleti eredményt átírjam egy monográfia formájába. Ezt a kéziratot meg akartam mutatni Jancsó professzornak, bár akkor már nem az ő intézetében, hanem a szülészeti és nőgyógyászati klinika első diplomás vezetőjeként dolgoztam. Jancsó professzor fölhívott a Kölcsey utcai lakásába és leültetett. Ahogy a kéziratot lapozgatta és olvasta én nagyon izgultam: ismertem annyira, hogy ha azt mondja, „még egy évig kell dolgozni rajta”, akkor nem tetszik neki. Egyszer-csak megszólalt és áthívta a másik szobában dolgozó feleségét: „Aranka! Gyere! Miklós egy könyvet írt” – mondta. „Ezt ki kell adni – fordult hozzám. – Menj Budapestre az Akadémiai Kiadóhoz! Az előszót én fogom írni.” Mivel közel tíz évig dolgoztam Jancsó professzor mellett, tudtam, ennél nagyobb megtiszteltetés nem érhet. Iszonyú boldog voltam.


Gabor_M_a2

Mire volt ennyire büszke?

– Arra, hogy anyaintézetem, a gyógyszertani intézet vezetője, Jancsó professzor 1955-ben olyan könyvet jelentetett meg, amelyért megkapta a második Kossuth-díját. 1958-ban adták ki Thuránszky Károly kollégámnak a kiadványát is. Én pedig 1960-ban a harmadik olyan könyvet publikáltam, amelynek alapja a Jancsó-féle intézetben hematxilinnel végzett vizsgálatok voltak. Tehát öt éven belül egy intézet három könyvet jelentetett meg német nyelven. Az első könyvem több mint egy tucat külföldi elismerő kritikáját ma is őrzöm. Tehát Jancsó professzor indított el a kutatói pályán. Az általa részemre javasolt téma, a flavonoidokkal rokon szerkezetű indenokromen származékok, illetve később a flavon vegyületek farmakológiája, például gyulladásgátló hatása, egész életemben végig kísért.

 

– E vonulatból kitérőt, „zsákutcát” jelentett a szegedi egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinika laborjában eltöltött évtized?

– Jancsó professzor már a kezdet kezdetén rám bízta a laboratóriumi gyakorlatok vezetését. Így aztán új munkahelyemen tapasztalataim alapján kezdhettem meg a rutin vizsgálati módszerek bevezetését, a laboratórium megbízható működési feltételeinek a kialakítását. Közben eredményes kollaborációt építettem ki az orvos kollégákkal a kutatásban is. Ennek eredményeként számos publikáció született.

 

 

Szent-Györgyi és Selye előszavával


A múlt század 60-as évei nagy változásokat hoztak a hazai és a szegedi kutatók életében is?

– Az én életemben mindenképpen, hiszen 1961-ben megvédtem a disszertációmat és megszereztem a farmakológiai tudományok kandidátusa címet. 1964-től pedig Dirner Zoltán professzor – akivel korábban együtt dolgoztam a Gyógyszertani Intézetben – hívására a szegedi egyetem Gyógyszerhatástani Intézetébe kerültem. Aztán több külföldi ösztöndíj is fordított az életemen. Először 1955-ben jutottam el külföldre, de a prágai egy hónap nagyon rövid időszaknak bizonyult ahhoz, hogy fordulatot hozott volna a pályámon. Ellenben Londonban a British Council londoni ösztöndíjasaként 1965 márciusában szigorú program szerint dolgoztam, meghatározó élményeim voltak. Különösen érdekes volt számomra a British Shell Company kutató telepe, ahol a laboratóriumok egyikén sem volt ajtó. Elmondták: ezzel a módszerrel akadályozzák meg a kutatók bezárkózását. Ragyogó könyvtáruk volt. Az egyik ebédnél alkalmam nyílt beszélgetni az egykori szegedi egyetemistából lett világhírű biokémikussal, Popják Györggyel is. Érdekesnek találtam, hogy a sáskák fehérjéit is tanulmányozták…


Gabor_M_arch_2j

 

A gondolatok állandó cseréjét biztosító nyitott laboratóriumok megismerése után, a sors úgy hozta, hogy Párizsban is kutathatott, hiszen a francia külügyminisztérium ösztöndíját is elnyerte.

– A párizsi tartózkodásom során, 1969-1970 fordulóján három különböző intézetben hosszabb időt tölthettem el, a korélettani, a biokémiai és a gyógynövény intézetben is flavon kutatásokkal foglalkoztak…

 

– …Szent-Györgyi Albert is foglalkozott a flavonoidokkal. Több mint négyezer különböző szerkezetű flavonoid létezik – olvastam. Ezek jelentőségéről pedig annyit tudok, hogy a növényi élelmiszerekkel elfogyasztott flavonoidok egészségmegőrző és megelőző hatását a kutatók jelentősnek tartják.

– Igen, így van. Szent-Györgyi hetven liter citromléből izolált egy anyagot, amelyből a szerves-kémiai tanszék későbbi igazgatója, Bruckner Győző egy éjszaka kimutatta, hogy a flavon csoporthoz tartozó vegyületeket, például az úgynevezett heszperidint is tartalmaz. Egyébként Szent-Györgyi előtt két japán kutató, egymástól külön – 1930-ban és 1932-ben – izolált békaszíven mutatta ki a flavonoidok hatását. De a lényeg, hogy Szent-Györgyi és Rusznyák professzorok szegedi munkájának az eredménye, hogy kimutatták a flavon terápiás alkalmazás lehetőségét. Ezt a Nature azonnal leközölte… Visszatérve Párizsra: Szent-Györgyi professzor flavon kutatásait mindenhol ismerték.

 

Önt tanította-e Szent-Györgyi Albert?

– Nem tanított Szent-Györgyi Albert. Úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy Párizsból hazatérve – e látogatás, illetve a témával foglalkozó debreceni konferencia ösztönzésére – a már korábban elkezdett, A flavonoidok gyulladásgátló hatása című kéziratomat végleg befejeztem. Az előszó megírására Szent-Györgyi Albertet kértem fel a személye és a szegedi kutatásai iránt érzett tisztelettől vezérelve. A professzor örömét fejezte ki, hogy ezt a munkát angolul óhajtom kiadni. Ez az 1968-ban elkezdett második könyvem az Akadémia Kiadó gondozásában 1972-ben jelent meg. Az ehhez kapcsolódó Szent-Györgyivel folytatott levelezésem pedig az Orvosi Hetilapban a főszerkesztő, Fehér János professzor kérésére jelent meg… A könyvem fogadtatásáról annyit, hogy egyszer-csak az Akadémia Kiadó értesített, hogy Németországban az angol nyelvű könyvemet lefordították németre. Erről én nem is tudtam. Az Akadémia Kiadó fölkért, hogy nézzem át a fordítást. Nagy örömömre 1975-ben ötezer példányban németül is megjelent az eredetileg angolul írt könyvem.

 

De a másik világszerte ismert magyar tudós, Selye János is írt az ön könyvéhez előszót.

– Több mint kétszáz közleményem jelent meg, amelyek különlenyomatként is őrzök. 1974-re elkészült A kapilláris rezisztencia farmakológiája és kórélettana című nagy monográfiám. Ezt az „unikális munkámat” az Akadémiai Kiadó kéziratként Selye Jánosnak elküldte, mivel a könyv a stressz és a kapilláris rezisztencia összefüggéseivel külön fejezetben is foglalkozott. Ez az egyetlen előszó, amit Selye magyar kutató könyvéhez írt.

 

De nem ez az egyetlen siker, amit ezekkel a könyveivel aratott…

– Az MTA kitűnő kezdeményezése volt akkoriban, hogy kész műveket lehetett beadni könyves pályázatra. A könyvem biológiai aktív vegyületek témakörben kiemelt jutalomban részesült, amelyet Erdei Grúz Tibor elnök adott át. A következő évben pedig a Szent-Györgyi előszavával ellátott könyvem is nyert díjat.

 

 

Elsőségek a tudományszervezésben


– Tudományos munkássága eredményeként több mint 200 közlemény, 22 idegen nyelvű könyvrészlet, illetve fejezet jelent meg. A tudományos közéletben való aktivitásra mennyi idő maradt?

– 1964-ben Budapestről eljöttek hozzám azt kérdezve, hogy mit szólok az ötlethez: az MTA alakítson a magyarországi flavonoid kutatásokat összefogó és támogató munkacsoportot. Az 1965-ben megalakított testület első elnöke Bognár Rezső akadémikus volt. Ennek az újításnak a jelentőségét kiemeli, hogy az amerikaiak is csak 1963-ban szervezték meg a flavon konferenciát New Yorkban, amelyen részt vett és előadást tartott Szent-Györgyi Albert. A magyarországi akadémiai flavon munkabizottság külföldi előadókat hívott meg az első, 1965-ben Szegeden rendezett konferenciára. A második, 1967-es konferencia megszervezése után, a harmadik rendezvénnyel kapcsolatos munkát átadtam az ottani vezető, a Bognár Rezső vezetésével Debrecenben dolgozó csapatnak. Azt különösen jelentősnek tartom, hogy Münchenben és Bécsben is szerveztem hasonló témájú a konferenciát… Meghívás alapján Németországban, Franciaországban és Olaszországban több referátumot és előadást tartottam.


Gabor_M__arch_1j

 

– A szakmai és a tudománynépszerűsítő előadások újabb publikációk írására is ösztönözték?

– Az 1980-as években egy nagyobb lélegzetű munka megírásához fogtam. A több éves kutatómunka meg is hozta a gyümölcsét: 1986-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent a világon ma is egyedülálló A benzopironok (flavonoiodok) és rokon származékok farmakológiája című monográfiám. A sikert jelzi, hogy ennek a műnek immár a második kiadása is napvilágot látott. Közben 1985-ben az amerikai Buffaloban tartottam előadást. Szent-Györgyi Nobel-díja ötvenedik évfordulóján, 1987-ben Starsbourgban francia, angol és amerikai szervezésében tartottak konferenciát. Itt Szent-Györgyi flavonoid-kutatásai címmel én tarthattam a kongresszus nyitó előadását. Ez óriási megtiszteltetés. Erről a népszerű témáról később Budapesten, az Akadémia nagytermében tartott flavon gyógyszer konferencián is beszéltem. Soprontól kezdve Budapesten át Szegedig nagyon sok konferenciát szerveztem egészen 1988-ig, nyugdíjba vonulásomig.

 

 

Egérfülön kísérletezett


Formálisan nyugdíjas volt, de a valóságban – a korábbi évekhez hasonlóan – rendszeresen bejárt egyetemi dolgozószobájába. Sőt, új irányt vett érdeklődése az 1990-es években: gyulladáskutatással kezdett foglalkozni. Rekorderes siker az egérfülön 12 éven át végzett vizsgálati eredményeit összegző háromkötetes munkája, De az is „rekordgyanús”, hogy 94 éves korában tartott könyvbemutatót az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székházában.

– Az egérfül gyulladás modellekkel és ennek farmakológiai alkalmazásával foglalkozom. Az első, 2000-ben megjelent kötet érdekessége, hogy annak az előszavát a Nobel-díjas gyulladáskutató, John Vane írta. Az Egérfülödéma gyulladásos modelleken és farmakológiai alkalmazásuk című kötetemről számos recenzió jelent meg.


Gabor_M_konyv

 

– Miért éppen egérfülön végezte el a kutatásait?

– Több praktikus ok is magyarázza a választást. Egyrészt az egér a legolcsóbb kísérleti állat. Másrészt: az egérfület nem kell szőrteleníteni. harmadrészt kis mennyiségű bőrizgató anyag is elegendő a kísérlethez, vagyis a gyulladás előidézéséhez. A vizsgálandó gyulladáscsökkentőkből igen kis mennyiség elegendő. Ráadásul a gyulladás egész folyamata is megfigyelhető, amihez egy úgynevezett mérnöki vastagságú mérő, 0,01 milliméter pontossággal mérő eszközre van csak szükség. Ezzel a módszerrel megállapíthatjuk a gyulladás maximumának az időpontját, illetve a normál szintre való visszatérését is. Ezek a kísérletek adták az ötletet, hogy az „experimentális gyulladás egérben” című témáról új monográfia írásához fogjak. Ugyanakkor például a Jancsó Miklós professzor által leírt, a szegedi csípős paprikából kinyert kapszaicinnel előidézett gyulladás folyamatát mi írtuk le. A munka külföldi folyóiratban is megjelent. Tehát a Jancsó-féle kísérletnek a folyamata is leírható.


Gabor_M_es_professzorok

 

– Az egérfülön tett kutatói megállapítások érvényesek az emberre is?

Minden kísérleti állaton végzett farmakológiai vizsgálat megállapítása tájékoztató jellegű. Ezért embereken is el kell végezni először a klinikai próbákat.

 

Milyen a fogadtatása ennek a 2000-ben, 2007-ben és 2012-ben megjelent három, mégis összefüggő köteteknek?

– A három kötetben megjelenő munkám ismerteti az egérfül gyulladásos modelleket, a gyulladást befolyásoló szereket, és az egértalp ödémával és annak farmakológiájával is foglalkozom. Az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent kötetekről a szakértő Maibach professzor írt kritikát, a kiadó kérésére. A könyveket „remek”, „ktűnő” jelzővel illette… Az eredményeim mindennapi hasznáról annyit, hogy a szűrővizsgálatok elengedhetetlen része a gyulladásgátló kutatás.


Gabor_M_es_Varrok_j_UI

 

– Az is egyfajta rekord, hogy mennyire szoros a kapcsolata az Akadémia Kiadóval. 1960-ban adta le az Akadémia Kiadónál az első könyve kéziratát. Míg 2012-ben a nyolcadik kötetét gondozta a MTA kiadója. Mi a titka a teljesítménynek, a 100. életévét is jellemző szellemi aktivitásának?

A siker titka, hogy minden nap dolgoztam: reggel héttől este hétig. Ugyanakkor köszönetet kell mondanom a Magyar Tudományos Akadémiának és a gyógyszergyáraknak a könyveim megjelentetésének támogatásért.

 

 

A tanítványoktól a hobbiig


– Milyen műhely, kutatócsoport alakult ki ön körül?

– Példaként említem: Jancsó professzortól kaptam öt munkatársat. A nálam körülbelül tíz évvel fiatalabb orvostanhallgatók között volt például Dux Ernő, aki később kiváló gyermekgyógyászként szerzett nevet magának; Horváth Bertalan, aki a kalocsai kórház igazgatója lett; a szegedi urológia klinikát később megalapító Schultéty Sándor; Szórádi István, aki az újszegedi gyermekklinika igazgatója lett. Mindannyian a barátaim lettek a közös munka hatására. Jó iskola volt ez az elméleti műhely számukra akkor is, ha később gyakorlatiasabb pályát futottak be.


Gabor_M_Zupko_I

 

Miként vitte át az oktatásba a könyvekbe foglalt eredményeket?

Egész életemben tanítottam az egyetemen. A gyógyszerészhallgatók oktatása mellett, Minker Emil professzor halála után, az orvostudomány történetét adtam elő, illetve állatgyógyászati érdekességeket is megemlítettem. A kollokviumok, a szigorlatoztatás mellett különleges továbbképző tanfolyamokat is tartottam. Például a gyógyszertári központ igazgatójának a fölkérésére, egyhuzamban, két egész héten át 60 órát. Én vezettem be a kari oktatók és a városi gyógyszerészek közös továbbképzését. Itt, a kérésemre, olyan egyéniségek tartottak előadást, mint például Rák Kálmán, Magyarország egyik legjobb hematológusa, vagy Budapestről Lipcsei főorvos a depresszió elleni szerekről, miközben a munkába bekapcsolódtak a szegedi egyetemi tanárok nagyjai, A-tól V-ig, vagyis Altorjai Istvántól Varró Vincéig! A hallgatók részére én szerveztem először országos diákköri konferenciát is.


Gabor_M_intezettel

 

– Milyen visszajelzést kapott a tanítványaitól és a kollégáitól?

A kérdésre egy történettel felelek. A debreceni konferencián tartottam referátumot. Előtte való napon, este sétát tettem, mikor egy hölgy az utcán átölelt és bemutatkozás helyett mondta: „Professzor úr, százszor előfordul velem a patikában, amire tanított…” – és sorolta a példákat. A gyógyszerészhallgatókat ugyanis igyekeztem gyakorlati dolgokra tanítani. Például arra, hogy egy terhes nőnek az első három hónapban nem szabad új gyógyszert adni, csak a bevált szereket. Azok közül a tanítványok közül, akik kutatóvá lettek, akad olyan, akinek több mint száz publikációja jelent már meg. Például Blazsó Gáborral, Rázga Zsolttal sokat dolgoztam együtt… Visszajelzés a munkámról az is, hogy például rajtam kívül csak Pap Gyula és Szekeres László professzorokat kérték föl, hogy közreműködjünk a kísérletes farmakológia kézikönyv egy-egy fejezetének a megírásában: én a növényi eredetű gyulladás gátlókról írtam egy fejezetet. Vagy egy másik eset: a gyulladásos protokollokról Magyarországról csak kettőnket kértek föl szerzőnek: a benzipironokról írt kötetemmel egy időben Ausztráliában is megjelent egy hasonló témájú könyv… De a kitüntetések is a megbecsülés jelei

 

Mi a viszonya a gyógyszer fogyasztáshoz? Szed-e vitaminokat?

A vitamin háztartás rendben tartása például terhesség, vagy gyermek és idős kor esetén óriási jelentőségű. Egy másik példa: megfelelő diagnózis esetén a megfelelő antibiotikum életmentő lehet.

 

– A kedvteléseink egy része gyermekkori élményeken alapul. Az ön édesapja Gábor Arnold kulturális újságíró volt, aki a Délmagyarország munkatársaként – többek között – Szent-Györgyi Alberttel a Nobel-díj elnyerésének az esztendejében is interjút készített… Édesanyja pedig Fricsay Ferenc zenekarának első hegedűseként zenélt, majd a szegedi konzervatórium művésztanáraként köthető a mai szegedi egyetemhez… Mi az ön „hobbija”, a kedvtelése?

A kutatás. Persze van más kedvtelésem is. Például a zenei közeg meghatározó volt gyermekkoromban is. Feleségemmel, amióta együtt élünk, vagyis 1962 óta színház- és hangversenybérletünk volt, így kapcsolódtunk ki. Nyáron pedig, ha lehetett, külföldre utaztunk…


Gabor_M_es_felesege

 

– … Felesége, a vegyészmérnöki és közgazdasági diplomával rendelkező Gábor Miklósné sokáig az egyetlen női vezető volt az ország mezőgazdasági intézményei főigazgatói és rektori értekezletein. Ő a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola, a SZÉF 1979 és 1988 közötti főigazgatójaként, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar professor emeritájaként is közismert kutató. Hogyan támogatták egymást a munkában?

Feleségem vegyészmérnök, de otthon nemigen volt téma a szakma, mindenki tette a dolgát. Öreg napjainkra pedig nagy-nagy öröm az unoka, aki tehetséges informatikus.


Gabor_M_fotok_konyvek

 

– Kinek ajánlja kutatói pályát?

– Annak, akinek van fantáziája, van energiája, aki imádja, amit csinál. mert a kutatói pályát csak hobbiként lehet színvonalasan űzni. A napi 12 óra, reggel héttől este hétig tartó munka eredményét látja könyvek formájában. A gondolatokkal teli van az ember feje. Fantázia nélkül nem lehet dolgozni. El kell tudni mélyedni a kutatómunkában, ez a siker egyik titka… Most is egy előadáson dolgozom: az akadémiai bizottságban adom majd elő... Mert mindig is imádtam előadást tartani! Jó érzés, ha úgy adhat elő a kutató, hogy annak haszna van, ha értékeli a hallgatóság, ha megérzik a tanítványok: értük vagyok, nem ők vannak én értem.

 

 

Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna, Ú. I., archív felvételek

 

 

Az SZTE Hírportálján Dr. Gábor Miklós farmakológus munkásságáról korábban megjelent beszámolók:

 

Portréfilm Gábor Miklós farmakológusról

 

Az 1+9 Nobel-díjas a Szegedi Tudományegyetemen című cikkben Gábor Miklós is mesélt Szent-Györgyivel kialakult kapcsolatáról.

 

A kék olajtól az egérfülig – Gábor Miklós új könyvét mutatták be. A SZAB-beli könyvbemutatóról szóló tudósítás mellett a rádióinterjú is meghallgatható.


100 éves Gábor Miklós, az SZTE professor emeritusa: a sikerkönyvek a tudós pályájának mérföldkövei

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek