A dobogó legtetején végzett az SZTE ÁJTK csapata az Országos Alkotmánybírósági Szimulációs Versenyen

Az ország hat különböző városában tanuló joghallgatók vetették össze tudásukat, első körben tavasszal, az írásbeli fordulón, majd a továbbjutott csapatok novemberben, a szóbeli forduló keretében egy szimulált alkotmánybírósági teljes ülésen. A verseny az Igazságügyi Minisztérium társfinanszírozásával, a Mathias Corvinus Collégium és az Alkotmánybíróság szervezésében valósul meg évente, nem volt ez másként idén sem.

Az írásbeli fordulón egy alkotmányjogi teszt megírása és több, alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgáló jogeset megoldása volt a feladat, aminek az MCC debreceni, miskolci, győri, szegedi, pécsi, illetve budapesti központjai adtak helyet. A legjobb nyolc eredményt elérő csapat a második fordulóban az Alkotmánybíróság által egy előzetesen kiadott, komplex jogeset (alkotmányjogi panaszindítvány) kapcsán határozattervezeteket készített el, amelyeket a döntőben a csapatok képviselői szóban ismertettek, majd formális keretek között megvitattak. A szimulált teljes ülés során az alkotmányjogi érvelés, valamint az együttműködés állt a középpontban, miként a tényleges teljes üléseken is. A szóbeli fordulón az Alkotmánybíróság, az MCC, és az NMHH által delegált bírálóbizottság felelt a verseny szakmai színvonalának felügyeléséért.

A hallgatók verseny közben.

– A feladat kidolgozása májusban vette kezdetét, akkor kapták meg a csapatok az idei verseny jogesetét, amely alapján egy határozattervezetet kellett írniuk, egy valós mintára. Majd ezeket a szervezők közzétették, a csapatok pedig észrevételeket, úgynevezett feljegyzéseket tehettek rájuk. Az idei jogeset egyébként, nagyon aktuális volt, ugyanis arról szólt, hogy egy édesanya alkotmányjogi panaszt nyújtott be, azért, mert alapjog sértőnek gondolta, hogy az egyes videómegosztó platformokon kampány időszakban, politikai tartalmú reklám jelenik meg. A panasz középpontjában egy kifejezetten gyerekeknek szóló műsor állt, amelyben szintén megjelentek ezek a reklámok, és nem lehetett őket átugrani. Érvelésében az édesanya kiemelte, mindez sérti a szülők gyermekük nevelésének megválasztásához és a gyermekek megfelelő testi, lelki, szellemi fejlődéséhez való jogát – mesélte Dr. Márki Dávid, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézetének tanársegédje, a csapatok felkészítő tanára, aki kiemelte: a döntőbe a szegedi jogi karról indult, mindhárom csapat bekerült volna, viszont egy jogi kar, maximum csak két csapatot indíthatott el a versenyen.

Dr. Pongó Tamás, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézetének adjunktusa, aki ugyancsak a csapatok felkészítő tanára volt, elmesélte: a legnehezebb számukra az volt, hogy mind a két csapatot, egyformán jól készítsék fel a versenyre.

– Miután eldőlt, hogy melyik két csapat lesz az, aki elindul az SZTE ÁJTK-ról a döntőn, úgy gondoltuk, az lesz a legjobb, ha mind a két csapatot, külön-külön ugyan, de egy séma alapján készítjük fel a megmérettetésre. Az instrukciókat közösen osztottuk meg velük, ám azt követően mind a két csapattal külön-külön foglalkoztunk, egymástól eltérő időben. A legnehezebb egyébként talán épp ez volt, olyan időpontokat találni, amelyek mindenkinek megfelelnek a felkészítésre. Majd, ahogy haladtunk előre az időben és láttuk, hogy melyik csapat, hogyan próbálja meg, és milyen érvekkel alátámasztva megoldani az említett jogesetet, még nehezebb helyzetbe kerültünk, ugyanis ügyelnünk kellett arra, hogy ne szóljuk el Dáviddal magunkat sem az egyik, sem a másik csapat terveiről. Míg az egyik csapat jártas volt már a versenyben, addig a másik csapatnak teljesen új terep volt mindez. Arról nem is beszélve, hogy a két csapat különbőz évfolyamú hallgatókat fedett le, ami azt jelenti, hogy az egyikük több tudással és tapasztalattal rendelkezett a másiknál. És ugyan egy egyetemről valók mindnyájan, a megmérettetésen mégis egymás ellenfeleinek minősültek. Mi azonban megkértük őket, hogy ha tudják, és kell, segítsék egymás munkáját, legyenek a versenyen 4 perc erejéig szegediek, a következő 4 percben pedig már ismét úgy tekintsenek a másikra, mint egy külön csapat. Ez egy nagyon nehéz feladat, hiszen az Alkotmánybíróságon, ahol élesben mennek a dolgok, az egy igen komoly döntő tényező tud lenni, hogy mennyire tudnak együttműködni a bírák egymással. Ez egy nehéz lépés, az eredmények azonban azt tükrözik, hogy a mi csapataink tagjai már joghallgató korukban képesek voltak mindezt meglépni – tette hozzá Dr. Pongó Tamás.

Az induló csapatok tagjai egy képen.

Az ÁJTK oktatói elmondták: a legfontosabb szempont az volt, hogy a saját meglátásaikat ne erőltessék rá a csapatokra, szerették volna, ha a tagok önmaguk érvényesülnek.

Mészáros Virág, az SZTE ÁJTK harmadéves joghallgatója, a JogÁszok csapat tagja ismertette: számukra nagyon nehéznek bizonyult a verseny. Egyrészt azért, mert nehezen tudták a csapat tagjai összeegyeztetni az időpontokat a felkészülésre, másrészt azért, mert számukra ez egy teljesen új terep volt, így sokkal több munkát és energiát igényelt a kutatómunka is, amely a felkészülésre való feladatok elvégzését segítette.

Az SZTE ÁJTK lány csapata.

– Nagyon sokszor fordultunk a felkészítő tanárainkhoz, akiknek hálásak vagyunk a türelmükért, és azért az önzetlen segítségért, amit mindvégig nyújtottak. Miután megtaláltuk a vezérfonalat, már sokkal könnyebb volt haladni, a legnagyobb élményt, természetesen, a szimulációs verseny adta, amelyre úgy készültünk, hogy kis papírokra felírtuk azokat az érveket, gondolatokat, amelyekkel az előadó bírót szerettük volna segíteni. Az első másfél órában minden csapat ismertette a határozattervezetét, majd következett a vita, ahol ugyancsak másfél órára a négytagú csapat szinte egy emberré vált. Nálunk Matuz Anna volt az előadó bíró, mivel tudtuk, hogy kiváló retorikai képességekkel rendelkezik, őt választottuk ki erre a posztra. És végül be is bizonyosodott, hogy jó benne, ugyanis elnyerte a legjobb előadó bírói különdíjat – mesélte Virág.

Magony Gellért, az SZTE ÁJTK negyedéves joghallgatója, és AbSzimpatikusok csapat számára a felkészülés már nem volt annyira nehéz. A hallgató elmondása szerint a jogeset a tavalyihoz hasonló volt, amit nem is bánt, hiszen jól tudja: ezek azok a témák, amelyek ma nem csak a szakmát, de a közvéleményt is foglalkoztatják.

– Sokkal gördülékenyebb volt az idei évben a munka, mint tavaly. Nyilván mindez annak is köszönhető, hogy egy összeszokott csapat tagja voltam, illetve a felkészítő tanárainkkal a tavalyi verseny során már kialakult egy jó kapcsolat közöttünk, amelyet az idei évben remekül tudtunk kamatoztatni. A verseny lebonyolításában történt változások, úgy vélem, hasznosak voltak. Nálunk én voltam az előadó bíró, én is használtam a csapattársaimtól kapott papírkákat, amelyekre nagyon oda kellett figyelnem, hogy érvényesek-e még a rajtuk szereplő érvek, gondolatok, hiszen egymás után több előadó bíró is felszólalt, és azokra kellett reflektálni – osztotta meg Gellért.

Az első helyezést elérő csapat tagjai fejenként 150 ezer forint pénzjutalomban, a második csapat tagjai 120 ezer forintot, a harmadik helyen végzett csapat tagjai pedig 100 ezer forintot vihettek haza fejenként. Emellett a legjobbakat tárgyjutalmakban is részesítették. A legnagyobb ajándék viszont kétségkívül minden évben az Alkotmánybíróság ajánlata, amely arra irányul, hogy a legjobban teljesítő csapat tagjai akár gyakornoki pozíciókat is betölthetnek a versenyt követően az Alkotmánybíróságon.

A zsűri.

A versenyen részt vett csapatok egytől-egyig színvonalas szakmai munkákat alkottak. Az első három helyezést a Szegedi Tudományegyetem (Magony Gellért, Medvegy Dalma, Barát Konrád, Pap Norbert), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Babos Dóra, Frisch Bence, Érdi Gabriella, Herédi Gergő), és a Debreceni Egyetem (Denich Rudolf, Gólya Richárd, Kovács Lili, Révész Béla) csapatai érték el, ebben a sorrendben. Emellett két különdíjat osztottak ki: a legjobb alkotmánybíró különdíjat Matuz Anna (SZTE), az MCC szervezőinek különdíját Rupnik János (ELTE) kapta.

 Pósa Tamara

Borítókép: Az SZTE győztes csapatának tagjai és felkészítőik. Fotó: MCC hivatalos Facebook oldala