Világszínvonalú egészségügyet, vonzóképzést tervez Szegedre Rovó László, aki szerint változásokra van szükség

– Több mint kétharmados támogatást kapott december 18-án az egyetem szenátusától. Mit szólt ehhez a nagyarányú győzelemhez?

– A jelenlegi rektor úr, Szabó Gábor professzor szavait tudnám idézni: fontos, hogy egy demokratikus választáson többen induljanak, ez adja ugyanis meg annak komolyságát. Éppen ezért maximális tiszteletem azoknak, akik energiát fektettek a pályázatba és abba, hogy tegyenek az egyetem jobbításáért. Megtiszteltetés egyébként ilyen jó eredménnyel nyerni, ugyanakkor hatalmas felelősség is, hiszen ezek szerint olyan elvárásokkal vannak felém, amelyet maximális teljesítménnyel lehet csak viszonozni.

 

– Hogy látja, mekkora munka vár önre?

– Komoly munka lesz, és nemcsak nekem, hanem a dékánoknak és a karoknak is.

 

Vannak felmérések, amelyek azt mutatják, hogy a Szegedi Tudományegyetem hátrébb került bizonyos rangsorokban. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabbul teljesít, mint korábban, hanem azt, hogy a világ felzárkózott és elhaladt mellettünk. Ez egyébként a magyar egyetemekre általánosságban jellemző, amelyek Európán belül másodvonalba kerültek. Azt gondolom, fel kell mérni, hogyan tudjuk a jövőben a modern kornak megfelelő diplomával ellátni a hallgatókat.

– Mik az ehhez vezető út legsarkalatosabb pontjai?

 

Az egyetem mindhárom feladatában, vagyis az oktatásban, kutatásban és gyógyításban is változásokra van szükség.

Át kell gondolni a képzési struktúránkat, portfóliónkat, még vonzóbbá kell tenni magunkat mind a hazai, mind a külföldi hallgatók számára. A demográfiai tendenciák ellenére növelni kell a hallgatói létszámunkat, a hazai hallgatók nagyobb arányú idevonzásával, valamint a külföldi ismertségünk növelésével. Emellett csökkenteni kell a lemorzsolódást, ami egyes szakokon, ahol a munkaerőhiány miatt a diákjainkat már a tanulmányaik alatt alkalmazzák, különösen magas. A hallgatói létszám növelésének több eszköze van, ezek mindegyikével szükséges élni a kiélezett versenyben, azaz javítani kell a hallgatói infrastruktúrát, mind a lakhatási és sportolási lehetőségek, mind a XXI. századi oktatási épületek és eszközök biztosításával, valamint a legkiemelkedőbb oktatók kinevelésével, itthon tartásával, illetve idevonzásával. A kutatási potenciált, a kutatás hátterét is javítani szükséges. A jövőben már az állam sem karokat támogat, hanem olyan interdiszciplináris kutatócsoportokat, melyek több tudományterület együttműködésén alapulva jelentős innovációs tevékenységet fejtenek ki, és egyre inkább képesek kapcsolódni az ipar igényeihez. A régió egészségügyét meglátásom szerint világszínvonalúvá lehet és kell fejleszteni. Megvan hozzá a kutatási, oktatási és gyógyítási háttér, valamint a nemzetközi kapcsolatrendszer, aminek alapján elmondhatjuk, hogy a megfelelő eszközpark és infrastruktúra megvalósulása esetén az SZTE a legmagasabb szintű gyógyító potenciállal bíró intézménnyé fejlődhet, a hazai lakosok magas szintű ellátásán túl a nemzetközi egészségturizmus központi szereplőjévé is válhat. A szenátusi szavazás eredménye és az előzetes beszélgetések egyaránt azt mutatják, hogy megvan az akarat a fenti változtatásokra, sőt, az egyetem polgárai várják is azt. Jó csapatmunkára van ehhez szükség, amelyben elsősorban a karok vezetőire számítok.

 

– Nyárig viszont számos kari vezető cserélődik majd.

– Ez így van. A karoknak ezért a választásokon tulajdonképpen a jövőjükről kell majd dönteni.

Egy biztos: passzív hozzáállással nem lesz pozitív változás.

 

Folyamatos versenyhelyzet van a hallgatókért, így profi vezetés kell, az, hogy valaki bele akarjon és tudjon állni a küzdelembe, és ne csak folyamatosan túlélni akarjon, hanem tervezze a jövőt, és diktálni is tudja a változás ütemét.

– Mindehhez forrásra is nyilvánvalóan szükség van. Mennyi pénzre számítanak a következő időszakban?

– Az uniós források lehívásában, azaz EFOP- és GINOP-pályázatokban az SZTE kiemelkedően teljesített, több mint 20 milliárd forint forrás jut kutatásra, fejlesztésre, innovációra, és hasonló összeg érkezik az oktatási és egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére, valamint az oktatás módszertanának fejlesztésére. Emellett az egyetem költségvetési támogatásból is részesül, például mintegy 1,7 milliárd forintból tudjuk elindítani az egyetem jövendő ipari-tudományos parkjának, az ELI Science Parknak az előkészítési munkálatait, jut forrás a diagnosztikai eszközpark megújítására, és sorolhatnám még a fejlesztési elképzeléseket, amelyek mindegyike valamely kiemelt kormányzati tervhez kapcsolódik.

 

– Ezek szerint az elkövetkező időszakban az egész egyetem szakmai vezetését fogja végezni. Nem hiányzik majd az orvoslás?

 

A pályázat megírása egyben számvetés is volt az életemben. Mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor már nem az számít, ő mit tud, hanem hogy a tanítványai mire képesek. A klinikánkon már évek óta nem az egyéni sikerek számítanak. Persze vannak olyan beavatkozások, amelyek országosan is az én nevemhez kötődnek még, de azon vagyok, hogy fiatalok tudják itt is átvenni a helyemet. Tény, hogy egy egyenes, determinált karrierút könnyebbnek tűnik, de vannak döntések, melyeket az ember nem egyedül hoz meg, és vannak élethelyzetek, amikor sokkal szélesebb érdekeket lehet figyelembe venni. Most nem az orvoslás területéről érkezett számomra a feladat, de remélem, meg tudok felelni neki. Szerencsére nem egyedül kell ezt majd megoldanom, kell egy csapat, akikkel szisztematikusan végigvihetők a koncepciók, amelyekre reményeim szerint a forrás is rendelkezésre áll majd.

 

 

– Számos beruházás az egészségügyhöz kötődik, így teljesen nem szakad el ettől a területtől. Mik lesznek ezek?

– Az egészségügy racionalizálása a következő 4-5 év komoly feladata lesz, ami komoly csapatmunkát igényel. Terveink szerint a manuális szakmák jellemzően egy helyre, a Déli Klinikaparkba kerülnek, a konzervatív szakmák és oktatási egységek pedig az Északi Klinikakertben kapnak helyet. A Déli Klinikapark területén kialakításra kerül egy úgynevezett Fejközpont, amelyben a fejjel „dolgozó" szakmák kerülnek elhelyezésre úgy, hogy helyben rendelkezésre áll mind a szükséges diagnosztikai háttér, mind az onkológiai ellátás, valamint a megfelelő hotelszolgáltatás. Ilyen centrum a világban is mindössze 1-2 létezik, a szakmai kiválóságon túlmenően a külföldi betegforgalom révén a beruházás jelentős bevételt hozhat majd az egyetem számára. A Nyugati Telephelyen kerülnek elhelyezésre jellemzően a krónikus és rehabilitációs ellátások, itt létre kívánjuk hozni a hospice-ellátást is.

 

– Milyen lesz az egyetem az elképzelése szerint 8 év múlva?

 

Szeretném, ha hatékony oktatás folyna, a diákok logikusan megszerezhető, piacképes diplomát kapnának. Olyan tudományos, ipari potenciál alakuljon ki, ami nemzetközi szinten versenyképes, és cégek idevonzásával az egyetem és a város a régió központjaként biztosítja a gazdaság fejlődést, a lakosság megtartását, oktatásának és egészségének legmagasabb szintű biztosítását. Az egyetem hathatós fejlesztésénél jobb lehetőséget most nem látok erre.

 

A mostani helyzetben mindezeket a terveket nem megvalósítani olyan, mint egy tizenegyest kihagyni. Ha most nem élünk az előttünk álló lehetőségekkel, nem bocsáthatjuk meg magunknak, és az utánunk jövők nem bocsátják meg nekünk. Ez a feladat.

Link: delmagyar.hu