Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Maradna műszaki területen, közben szívesen foglalkozna emberekkel is: vagyis pont olyan munkát képzel el Gyurkó Csilla, mint amit az Airrari nevű hallgatói csapat vezetőjeként végez. A Szegedi Tudományegyetem harmadéves mechatronika szakos hallgatójával beszélgettünk.
– Az Airrari csapat vezetőjeként a sűrített levegővel hajtott járművek versenyére, a Pneumobilra készültök. Hogyan kerültél kapcsolatba teammel? Hogyan lettél csapatvezető?
– Az egyik előadás elején az oktatónk azzal kezdte az órát, hogy új hallgatókat keresnek az egyetemi csapatba és nála lehet jelentkezni. Tűkön ültem az óra végéig, izgatottan mentem oda hozzá, mint szorgalmas, de nem sok gyakorlati tapasztalattal rendelkező hallgató és jelentkeztem. Már másfél éve töltöm be a csapatkapitányi posztot. Mindamellett, hogy én felelek az autó elektromos vezérléséért, kapcsolattartással, szervezéssel foglalkoztam. Mikor a tavalyi Pneumobil verseny előtt nem sokkal kiderült, hogy a mentorunk nem tud jönni a megmérettetésre, engem bíztak meg a pozícióval.
– Mennyire volt nehéz érvényesülni a fiúk között?
– Úgy gondolom, hogy egy nőnek kétszer annyit kell bizonyítania műszaki területen, de ha ez megvan, talán az elismerés is kétszer akkora. Gimnáziumi éveim alatt is főként fiúk népesítették be az osztályt, ketten voltunk lányok. Az egyetemen szinte ugyanez volt a felosztás, ezért úgy érzem, már egészen kezdek bele rázódni. A csapatra visszatérve azt gondolom, hogy egy jó vezető pontos, precíz és motiváló. Szerencsére nagyon jól kijövök a fiúkkal és könnyedén vesszük az akadályokat, minden problémát meg tudunk beszélni.
– Hányan vagytok jelenleg a csapatban? Mennyire cserélődnek a tagok?
– Az első év nagyon nehéz volt, főként kommunikációs problémák miatt, így az akkori 11 újoncból a versenyre csak négyen maradtunk. Idén tovább bővültünk három új csapattaggal és szerencsére mindenki aktív részese a csapatnak. Úgy látom, szeretik a közösséget.
– Milyen elemeken fogtok jövőre változtatni?
– Az idei versenyre megvalósult a telemetria, melynek segítségével a futamok alatt az adatokat valós időben is nyomon követhetjük mindemellett, hogy folyamatos adatmentést végzünk SD-kártyára. Ennek segítségével analízisiket végzünk, és minél jobb konstrukció kialakítására törekszünk. Ebből adódóan komoly teszteléssel kezdenénk a felkészülést, majd a feltárt hibák kijavításával.
– Ugyan már egyre több lány választ műszaki területet, de még mindig nem megszokott. Miért döntöttél emellett?
– Már általános iskolában is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott a matematika és a fizika, így nem volt kérdés, hogy gimnáziumban milyen szakot válasszak magamnak. Matematika, fizika szakos lettem, amely mellé informatikai tagozat is társult. A lehető legjobb tanáraim voltak, akik csak még jobban megszerettették velem ezeket a tantárgyakat. Pályaválasztás során kerestem a tagozatomnak megfelelő lehetőségeket, ekkor találtam rá a Szegedi Tudományegyetemen újonnan induló képzésre, a mechatronikai mérnök szakra. Azonnal tudtam, hogy ezt nekem találták ki, benne van minden, amit szeretek.
– Tudod már mivel szeretnél foglalkozni a diploma után? Az iparban képzeled el a jövődet?
– Csapatvezetőként vannak szervezői feladataim is, ami sokszor nehéz, de ugyanakkor izgalmas. Az alapképzésem befejezésétől már csak egy félév választ el, azonban terveim szerint, szeretnék továbbtanulni. A jövőben szívesen foglalkoznék emberekkel, de semmiképp sem szeretném elhagyni a műszaki vonatkozását sem a munkámnak. Konkrét tervem még nincs, de olyan lehetőséget keresek, ahol mindkét képességemet, ismeretemet hasznosítani tudom.
Link: autopro.hu
