Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A 2017-es Kutatók Éjszakáján az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézetben jártunk, ahol Dr. Kereszty Éva egyetemi docens mutatott be egy oktatási, demonstrációs és kutatási anyagból álló kiállítást.
A kiállítás első állomásán a rendőrség által lefoglalt bűnjeleket mutatta be Dr. Kereszty Éva. – A bűnjeleket nem szabad összekoszolni, mert bármikor szükség lehet további vizsgálatokra. Szigorúan vigyázni kell arra, hogy a vizsgálatokhoz hogyan őrzik meg az eszközök tisztaságát – hívta fel a figyelmet. Hozzátette: az akasztásos öngyilkosságnál megvizsgálják, a kötél beleillik-e az akasztás nyomába, adott esetben akár még DNS-mintát is vesznek róla.
A következő állomásunk egy oktatómikroszkóp volt, melynek sajátossága, hogy amit a tanár beletesz, mint megvizsgálásra váró anyag, azt a képet, a hallgatók két különböző okulárén keresztül tudják nézni, esetenként még a vizsga során is ezeket használják az oktatók.
Az este további részében a minták tárolásáról tudtunk meg érdekességeket, így például azt, hogy a holttestekből a mintákat (szövettanra) lyukacsos kazettákba teszik. Ezután két napig formalinban fixálódnak, melynek következtében megáll a szövet romlása. Ezután denaturálódik, onnan kivéve pedig egy be- és kiágyazás történik. A miniatűr szövetdarabokat paraffinba teszik, majd amikor megmerevedtek, mikrotómmal (egy sejtnyi vastagságú szeletet vágni képes késsel) leszeletelik és festékbe helyezik, és akár évtizedekig is őrzik így. Ezeket bármikor újra elő lehet venni, újra megfesteni, így a későbbiekben is tovább vizsgálható a szövetdarab.
Dr. Kereszty Éva egyetemi docens előadásából azt is megtudtuk, hogy amikor valaki vízbe fullad, a fuldoklás során pici kovamoszatok kerülnek a testébe, a belélegzés során; nem csak a tüdőbe, hanem a vérkeringésbe is. Ezután a szívből, csontvelőből, májból ki lehet mutatni, hogy az illető megfulladt, de még élt, amikor belekerült a vízbe. Olykor olyan specialitásokat is találnak, amik arra a vízre és arra a hónapra jellemzőek, amikor az áldozat a vízbe esett. Az algákkal más szakértők foglalkoznak, az Orvostani Intézet munkatársai a tőlük kapott mintákkal dolgoznak.
A kiállításon olyan az 1920-as 30-as évekből származó tárgyakat is megtekinthettünk, amelyeket a Csillag börtönben a rabok nyeltek le öngyilkosság céljából, vagy azért, hogy kikerüljenek a kórházba és ne a cellában kelljen letölteniük büntetésüket.
Az este utolsó állomása a boncjegyzőkönyveket és az orvosi szakvéleményeket nyilvántartó archívum volt. Évente körülbelül 77 kötetet kerül az archívumba, a 30-as évekig visszamenőleg. A nyilvántartásra részben azért volt szükség, mert 3-4 éve az állam olyanoknak akart jóvátételt fizetni, akik hozzátartozói a II. világháborút követően, de a háborúval valamilyen összefüggésben károkat szenvedtek, például elhurcolták, megölték őket. Ennek bizonyításához szükség volt az esetek archiválására – tudtuk meg Dr. Kereszty Éva egyetemi docenstől.
Csukás Alexandra Viktória
