Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
„Nagy örömmel tölt el, hogy végre megújulhatott a Gyermekklinika műtőblokkja. A szegedi gyermeksebészetben kiváló szakemberek dolgoznak. Noha az elmúlt években nem voltak könnyű helyzetben, mégis nagy türelemmel és kitartással végezték a munkájukat. Szívből drukkolok nekik, és biztos vagyok benne, hogy méltóak lesznek ehhez a szép osztályhoz, amit kaptak” – mondta el Prof. Dr. Füzesi Kristóf, a szegedi gyermeksebészeti ellátás történetének meghatározó alakja. A professor emeritus maga is részt vett a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika felújított műtőblokkjának, valamint a korszerűsített sürgősségi betegellátó (SBO) részlegének 2026. február 24-ei ünnepélyes átadóján. Az esemény kapcsán interjúnkban felidéztük, hogyan érte el az osztály jelenlegi korszerű formáját az elmúlt hat évtized alatt.
Hatvan éve, 1966. szeptember 1-jén nyílt meg az önálló gyermeksebészeti osztály Szegeden, idézte fel beszélgetésünk kezdetén Dr. Füzesi Kristóf professor emeritus, aki maga is meghatározó szerepet töltött be a szegedi gyermeksebészeti ellátás elindításában, és akinek nevét az egész ország megismerhette, amikor 1998-ban az ő vezetésével választották szét a kisperegi sziámi ikreket.
Ehhez a bravúros sikerhez azonban hosszú út vezetett. Bár a szegedi gyermekklinikán gyermeksebészeti ellátásról már az 1930-as évektől kezdve beszélhetünk, azonban valódi gyermeksebészeti osztály akkor jött létre, amikor Dr. Boda Domokos professzor 1966-ban felkérte Altorjay István egyetemi docenst, hogy a Sebészeti Klinikáról jöjjön át és alapítson egy korszerű gyermeksebészeti osztályt. Ez hatalmas lépés volt, hiszen addig Magyarországon nem létezett gyermeksebészet önálló szakterületként. Világszinten is ezekben az években kezdett kibontakozni, nálunk pedig - a kelet-európai országokhoz hasonlóan - csak később vált önálló szakterületté. Mint a professzor elmondta, akkoriban alakultak meg országos szinten is a nagyobb gyermeksebészeti centrumok. Így Altorjay István Humboldt-ösztöndíjas tanulmányútja után, az akkor fiatal Füzesi Kristóf sebészorvos segítségével megkezdte a modern gyermeksebészet kialakítását Szegeden.
„Frissen végzett, felnőtt sebészeti szakorvosként akkor még nem rendelkeztem gyermeksebészeti múlttal, ahogy Altorjay professzornak sem volt a tanulmányútján kívül ilyen irányú tapasztalata. Akkoriban nagyon kezdetlegesek voltak a lehetőségeink. Nem állt még a rendelkezésünkre elérhető angol irodalom. Egy német nyelvű könyvből tanultam például, az alapján is szakvizsgáztam. Először felnőtt sebészetből, majd arra épült rá a gyereksebészet szakvizsga. Alap szakvizsgaként csak később vált a gyereksebészet elérhetővé” – emlékezett vissza a professzor.
Elmondta, a gyermeksebészeti osztály kezdetben sokat merített külföldi tanulmányútjai tapasztalataiból: ismereteit ugyanis volt szerencséje Halléban, valamint Zürichben és Glasgow-ban is bővíteni. Az Egyesült Királyságban töltött tanulmányútja eredményeként modern újszülöttsebészeti szemléletet, gyermekurológiai és hasadékos sebészeti műtéti eljárásokat honosított meg Szegeden. Az országban elsőként alkalmazta a nyelőcső-visszértágulatok endoszkópos szklerotizációját, vagyis azt az eljárást, amely során egy speciális anyag befecskendezésével zárták el a kórosan kitágult ereket. Úttörő volt a légutak endoszkópos vizsgálatában és a légúti idegentestek (például félrenyelt apró tárgyak) bronchoszkópos eltávolításában, kandidátusi disszertációját is ebben a témakörben védte meg.
„Ezek a tapasztalatok teljes mértékben meghatározták a karrieremet. Egészen más volt a színvonal annak idején. Emlékszem, amikor 1979-ben kongresszust szerveztünk, még négy nyelven hangzottak el az előadások: orosz, német, angol és magyar nyelven zajlott az esemény szimultán fordítással. Csak a rendszerváltás környékén sikerült igazán felzárkóznunk a nyugat-európai kongresszusok szakmai színvonalához” – mondta el. Hozzátette, szerencsére szakmai körökben is nagyon pozitívan és nyitottan álltak a sebészek az új eljárások bevezetéséhez. A professzor vallja, ehhez elengedhetetlen, hogy mindig naprakész és felkészült legyen az ember. Ezért is tartja rendkívül fontosnak az olvasottságot és azt, hogy az orvos legyen tisztában azokkal a technikákkal és újdonságokkal, melyeket világszinten alkalmaznak. „Rengeteget olvastunk. Nem telt el olyan este, hogy ne vettem volna a kezembe valamilyen szakirodalmat. A mi szakmánkban rendkívül sokat jelent a szorgalom” – emlékezett vissza.
Ebben az időszakban valósult meg az is, hogy a szegedi, a pesti és a pécsi gyereksebészet közösen európai akkreditációt kapjon. Ez azt jelentette, hogy az itt megszerzett szakorvosi képesítést Európa-szerte elfogadják. „Gyereksebészként rendkívül sokféle, szakmailag izgalmas esettel találkozhattunk: a hydrocephalus-tól - más néven vízfejűségtől - kezdve a dongalábig, a mellkasi és hasi műtéteken át egészen az urológiai beavatkozásokig. Az ilyen kihívások adják a szakma szépségét” – fogalmazott. Elmondta, az olyan betegségek esetében, amelyeknek az 1960-as évek végén szinte 100 százalékos volt a mortalitása, ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ne sikerüljön meggyógyítani a gyermekeket. Ilyen például a nyelőcső atrézia, vagyis a nyelőcső fejlődési rendellenessége, illetve ide tartoznak bizonyos daganatok, úgymint a Wilms-tumor, amely elsősorban kisgyermekeknél kialakuló rosszindulatú vesedaganat, ami ma már jól kezelhető betegségnek számít. „Ma már szinte nincsen veszteségünk az ilyen betegségek terén. Saját tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországon óriási fejlődés zajlott le” – mesélte.
Prof. Dr. Bereczki Csaba átnyújtja Prof. Dr. Füzesi Kristóf részére az SZTE SZAKK Gyermekgyógyászati Klinika új Gyermek Sürgősségi Betegellátó Osztályának jelképes kulcsát. Fotó: Sahin-Tóth István.
A gyermeksebészet modernizációja tette lehetővé azt is, hogy a Szegedi Gyermekklinikán végezzék el 1998-ban a kisperegi sziámi ikrek, Melinda és Izabella szétválasztó műtétjét. Az országos visszhangot kiváltó operáció nem csupán Füzesi professzor és csapata munkásságában jelentett mérföldkövet, hanem a magyar gyermeksebészet történetében is fontos mércét állított.
A professzor azonban ma már visszafogottabban tekint erre a nagy figyelmet kapó beavatkozásra. „Talán nagyobb volt a visszhangja, mint amekkorának én a saját érdememet érzem benne. Ez a siker nem pusztán a sebészet érdeme volt, az intenzív osztályi háttér és az aneszteziológia talán még nagyobb szerepet játszott benne. Egy ilyen műtét rendkívül összetett és komplex feladat: egy intézmény akkor tud jól működni, ha több lábon áll és több határterületen is eléri a világszínvonalat – vallja a professzor. A műtét körüli nagy médiafigyelemre visszaemlékezve felidézte: „éppen akkor robbant ki Bill Clinton botránya az Ovális Irodában. Két napra még ezt a hírt is leszorítottuk a címlapról” – jegyezte meg nevetve.
Mint fogalmazott, a sebész tulajdonképpen egy olyan belgyógyász, aki operálni is tud. „Egy barátom, egyben skót mesterem – aki könyvet írt a gyermeksebészet történetéről – nem azt a címet adta a művének, hogy „History of pediatric surgery” (A gyermeksebészet története), hanem azt, hogy „A history of surgical paediatrics” (A sebészeti gyermekgyógyászat története). Ez nagy különbség, és mást jelent: a gondolkodó sebészről szól. Én sem végrehajtó sebészként éltem meg a hivatásomat. Legalább annyira élveztem a diagnosztikát, mint magát a műtéteket. A gyermeksebészet egy igazán hálás terület. A természet teszi a dolgát: sokszor segít, hiszen a gyermekek sokkal gyorsabban gyógyulnak, sokkal rugalmasabbak, mint a felnőttek. Általában meggyógyulnak, ha nem rontjuk el” – vélte a professzor.
A legújabb, korszerű technikák - a minimál invazív műtéti eljárások és a robotsebészet -, bevezetése pedig nagyban hozzájárulnak a kis betegek gyógyulásához. Ezek megjelenésével azonban – ahogy a professzor fogalmazott – úgy érezte, korából adódóan már nem tudná felvenni a versenyt az orvostudomány rohamos fejlődésével. „Nagyon hosszú karrier áll mögöttem. Olyan jelentős változásokat éltem meg, hogy azt szoktam mondani, pályafutásom a palatáblától a laptopig ívelt: palatáblán kezdtem a betűvetést és laptopon fejeztem be a vizsgáztatást” – fogalmazott.
Számára a sebészet igazi szenvedély és egy életre szóló hivatás. Elmondta, amikor szabadságra ment, bárhol is töltötte idejét, a végén mindig alig várta, hogy visszatérhessen a klinikára és újra műthessen. „Az orvoslás minden percét nagyon élveztem, és negyvenöt éven át mindig szívesen mentem be a munkahelyemre. Szerencsés vagyok, hiszen a kenyérkereső szakmám és a hobbim mindig is azonos volt – mesélte a professzor. Dr. Füzesi Kristóf végül hetvenéves koráig operált, majd még éveken át, 75 éves koráig részt vett az orvostanhallgatók és szakorvosjelöltek képzésében.
Habár ma már nyugdíjas éveit tölti, jó kapcsolata megmaradt az egyetemmel és a gyermekklinika munkatársaival, továbbra is szívén viseli a gyermeksebészet fejlődését. Nagy örömmel fogadta most is, amikor végigvezették a klinika felújított műtőblokkjában, valamint a korszerűsített sürgősségi betegellátó (SBO) részlegén. „Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően úgy érzem, továbbra is részese lehetek a szegedi gyermeksebészet jelenének és jövőjének” – zárta gondolatait a professzor.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Prof. Dr. Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektora, Prof. Dr. Bereczki Csaba, az SZTE SZAKK Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ tanszékvezető egyetemi docense és igazgatója, Prof. Dr. Füzesi Kristóf gyermeksebész, Dr. Surján Orsolya országos tisztifőorvos és Dr. Vizi András gyermeksebész a gyermek SBO átadóján. Fotó: Sahin-Tóth István
