Nemzetközi párbeszéd az egyetemi antiszemitizmus megelőzéséről

Az eseményt Prof. Dr. Zakar Péter, az egyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese nyitotta meg, aki köszöntőjében a történelmi tapasztalatok jelentőségére és az egyetemi közösség felelősségére hívta fel a figyelmet.

– Az antiszemitizmussal kapcsolatban nekünk, magyaroknak, szegedieknek sajnos megvannak a fájdalmas és személyes tapasztalataink – mondta, hozzátéve: „emiatt nem szabad alábecsülni a gyűlölet, valamint a kirekesztés lehetőségét és hatásait. Ez ellen a leghatékonyabb eszköz a megismerés”.

A Szegedi Tudományegyetem közösségéről szólva kiemelte, hogy „több mint száz országból érkező hallgatók tanulnak együtt, és alapvető fontosságú egymás elfogadása”. Beszédében az egyetem és a város sajátos kapcsolatára is kitért, hangsúlyozva, hogy a különböző kultúrák találkozása Szegeden a mindennapok része.

– Szeged három ország találkozásánál fekszik, így itt mindig is jellemző volt, hogy a különbségeket erősségekként kezeljék. Aki végigsétál a belvároson, összetett képet kap arról, hogy milyen sokszínű ez a város, ez az egyetem.

A megnyitót követően egy rövid videó vezette fel a nemzetközi panelbeszélgetést, amely az antiszemitizmust és annak megjelenési formáit mutatta be.

Fotó: Bartha Karina

A beszélgetést Hanna Veiler, a European Union of Jewish Students elnöke moderálta, aki röviden bemutatta a szervezet munkáját: az EUJS 36 európai ország zsidó hallgatói közösségeit fogja össze, mintegy 160 ezer fiatal képviseletében. A panelben a zsidó hallgatói közösségek képviselői személyes és szakmai tapasztalataikon keresztül beszéltek az antiszemitizmus jelenlegi formáiról, külön kitérve a 2023. október 7-i támadást követő időszak hatásaira.

A beszélgetés résztvevői között szerepelt Ariela Di Gioacchino, a World Union of Jewish Students elnöke, David Benatar, a Valenciai Egyetem PhD hallgatója, valamint Himmler András, aki zenészként és filmhallgatóként, nemzetközi környezetben élve reflektált a kérdésre.

Ariela Di Gioacchino először arról mesélt, hogy a zsidó fiatalok az antiszemitizmus milyen formáival találkoznak a mindennapok során.

– Sokan közülünk úgy nőnek fel, hogy természetesnek vesszük a rendőrautókat a zsinagógák előtt, vagy azt, hogy amikor belépünk egy közösségi térbe, az első dolog, amit megnézünk, az a kijárat. Ez nem egy rendkívüli állapot számunkra, hanem a normalitás része.

Arra is rámutatott, hogy ez nem csupán a fenyegetettség története, hanem egy élő, aktív közösségé is, amelynek tagjai továbbra is azért dolgoznak, hogy egyenlő tagjai lehessenek az európai társadalmaknak.

A 2023. október 7-i eseményeket fordulópontként írta le, amely – ahogy fogalmazott – „kettévágta az életünket egy előtte és egy utána időszakra”, és nemcsak az aznapi történések, hanem az azt követő reakciók is mély nyomot hagytak.

Fotó: Bartha Karina

A témához David Benatar személyes tapasztalatain keresztül kapcsolódott, és arról beszélt, hogyan változott meg a környezete viszonya hozzá egyetlen mondat után.

– Amikor azt mondtam, hogy a családom Izraelben él, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott, és voltak, akik többé nem akartak szóba állni velem.

Elmesélte, hogy sok esetben nem tudatos gyűlöletről van szó, hanem arról, hogy az antiszemitizmus kevésbé egyértelmű formái nehezen felismerhetők. „Nem biztos, hogy mindenki azonnal felismeri, miért bántó egy adott megjegyzés, de attól még az érintettek számára valós élmény”.

Tapasztalatai végül kutatási irányát is meghatározták, és doktori kutatásában az antiszemitizmus kortárs megjelenési formáit vizsgálja Spanyolországban, ahol elmondása szerint a téma még mindig kevéssé kutatott.

A beszélgetéshez Himmler András az identitás kérdésén keresztül kapcsolódott.

– Magyarországon zsidó közegben nőttem fel, és soha nem kellett az identitásomat megmagyaráznom. Viszont Írországban teljesen az ellenkezőjével szembesültem. Otthon mindig is természetes volt, hogy ünnepeljük a hagyományokat, hogy vannak közös szokásaink, de egy új közegben hirtelen minden kérdéssé vált: mit jelent ez, miért csinálom, és egyáltalán mit jelent zsidónak lenni. Ez sokszor abban is megjelent, hogy mások próbálták meghatározni a saját identitásom jelentését – mesélte András.

Később kiemelte, hogy ebben a helyzetben a közösség megtartó ereje különösen fontos, ugyanis egy Írországban megismert zsidó család segített neki abban, hogy újra kapcsolódni tudjon saját hagyományaihoz és identitásához.

A megszólalók egyetértettek abban, hogy az antiszemitizmus ma sokszor nem egyértelmű, mégis valóságos tapasztalat – és éppen ezért a megértéshez nemcsak definíciókra, hanem figyelemre, nyitottságra és empátiára is szükség van.

Nánai Fruzsina
Fotó: Bartha Karina