Szegedi Tudományegyetem | „Szeretnék még 70 évesen is bottal ugrálgatni a színpadon” – Fergeteges hangulatot hozott a Bohemian Betyars a SZIN-en

Bohemian Betyarsz SZIN

„Szeretnék még 70 évesen is bottal ugrálgatni a színpadon” – Fergeteges hangulatot hozott a Bohemian Betyars a SZIN-en

2025. szeptember 01.

5 perc

A Coca-Cola SZIN fesztivál nyitónapján a tőlük már megszokott lendülettel robbantotta fel a színpadot a Bohemian Betyars. A 16 éve megalakult együttes igazán egyedi zenei műfajt képvisel: saját bevallásuk szerint a zenéjüket a „speed-folk-freak-punk” írja le a legjobban, amely utal a dinamikus előadásmódjukra, a koncertjeiket jellemző őrületes bulikra, valamint a népies hangzásra. A szegedi közönség lelkesen fogadta az együttest: a legtöbben táncra is perdültek a ritmusos dalok hallatán. A zenekar egyik alapító tagjával, Palágyi Mátéval – művésznevén Kakassal – beszélgettünk a koncert után.

Cikk nyomtatás

Link küldés

Honnan van mindig ennyi energiátok?

Benne van azért a rutin is, az elején nem volt ez ennyire egyszerű, de mindenkinek megvan a saját kis rituáléja, hogy hogyan pörgesse fel magát az első számra. Nekem ez könnyen megy, ugyanis elég robbanékony típus vagyok. A hangszálakat és az ujjakat is be kell melegíteni, utána pedig lényegében az egész testedet elkezded úgy rezgetni, mint a hangszálaidat. Ha meg nem sikerül, akkor az első szám pont arra való, hogy kicsit felpörgessen. Régen volt olyan időszak is, hogy sokat fekvőtámaszoztunk, illetve az alkohol is sokat segített az elején átlendíteni bennünket, de manapság már nincs szükség ilyenekre.

Már nem első alkalommal vagytok itt Szegeden a SZIN színpadán. Milyen érzés időről időre visszatérni ide?

Szeged Magyarország Barcelonája, ahogy a koncerten is mondtam. Gyönyörűszép „tengerparttal” és termálvízzel. A SZIN-t pedig azért szeretem kifejezetten, mert egészen világzenei szokott lenni a többi fesztiválhoz képest. Itt, Szegeden valahogy mindig jó koncertek vannak, és látszik, hogy a közönség is nagyon élvezi. Szegeden volt az első turnénk 2010-ben, egy akkori Garaboncziás nevű helyen zenéltünk, ami azóta régen bezárt, de emlékszem, hogy a színpad mögötti kanapén aludtunk. Kis miskolci suhancként szerintem még sosem jártam Szegeden előtte, mindenesetre nagyon jó élmények fűznek ide.

A fesztiválszezon lezárása után lesz azért pihenés is?

Majd januárban, meg még esetleg novemberben. A nagy hajszának ugyan már vége, de megyünk a következő időszakban Franciaországba, Marokkóba, Kínába és Japánba, utána pedig hazajövünk, kicsit visszatérünk a négy fal közé, hogy befejezzük az új lemezünket ami jövőre remélhetőleg meg is jelenik.

Rengeteg országban jártatok már. Van olyan hely – Magyarországon kívül – ahol otthon tudjátok érezni magatokat?

Másfél évig éltem Franciaországban, szóval mindig azt mondom, hogy az a második otthonom. Mindig a szívem csücske marad az az ország, nagyon szeretem. A zenekar számára viszont Spanyolország az otthon, mert ott rengetegszer játszottunk már, és tényleg imádtuk minden percét. A nyári spanyol fesztiválok csillagos ötösök.

Milyen a spanyol közönség?

Amikor Spanyolországban nagyon sokat játszottunk még 10-12 évvel ezelőtt, ott azonnal buli volt. „Fiesta de la revolución”: nekünk ez a tökéletes együttállás. Ott este tízkor kezdett zenélni az első zenekar, hajnali egy órakor volt a főzenekar, és mi rendszeresen hajnali 4-től játszottunk, de még mindig tömeg volt, mindenki őrjöngött, sőt, még utána kezdődött a DJ szett is. A spanyol fesztiválokat a meleg miatt teljesen más időbeosztás jellemzi, nappal mindenki a tengerparton van, éjszaka fesztiváloznak az emberek.

Tavaly ünnepeltétek a zenekar fennállásának 15. évfordulóját. Mi az, ami 2009 óta ugyanolyan és mi az, ami a leginkább megváltozott?

Közhelyes, de szerintem a barátság és az őszinte zenélés teljesen ugyanaz. Az alaptagok ugyanazok maradtunk, változatlan a dinamika a zenekaron belül, persze a barátság azóta sokat mélyült. Akkor még nem voltam mindenkivel ennyire szoros viszonyban, de ez a legfontosabb, mert ez tartja össze a csapatot. Hála az égnek már a dobosunk és a trombitásunk is be tudott kapcsolódni ebbe a kémiába. Ami nagyon megváltozott…úgy kell elképzelni, hogy mi egy gimis zenekar voltunk, álmomban sem gondoltam volna, hogy zenész leszek. Akkor már abbahagytam a hegedülést, készültem az érettségire, néptáncoltam. A szalagavatómon jött oda hozzám Levi, hogy csináljunk egy zenekart. Nekem az, hogy zenész, művész lettem, az hihetetlen nagy változás.

Mi lett volna az eredeti terved?

Sok minden szerettem volna lenni, de végül pénzügyi szakon végeztem. Elvégeztem, de őszintén szólva nem tudom, mi lett volna belőlem. Magamtól biztosan eszembe sem jutott volna, hogy művész legyek, nagyon távol állt tőlem.

A zenész élet melyik részét élvezed a legjobban?

A turné a legjobb. Van, aki nem annyira szereti, de nekem mindenem a világlátás, az új ízek, új emberek megismerése, de akár visszamenni ugyanazokra a helyekre is csodálatos. Koncertezni is szeretek persze, főleg hogyha olyan helyen van, ahol előtte még nem jártunk. A dalszerzés kicsit ambivalens, mert mindig nehéz nekikezdeni, de amikor elkészül egy dal, akkor nagyon büszke vagyok magamra. A hegedűnél mondjuk egyszerűbb, azt sokkal jobban szeretem, mert ott csak egy jó dallam kell, de a szövegírás mindig nagyon kényes téma. Őszintén szólva sosem voltam nagy verses, inkább a prózaibb műfajokat szerettem.

Mi volt az első pillanat, amikor azt mondtátok, hogy „na, most igazán betyárok voltunk”?

Az első turnénk: a Budapest-Szeged-Szentes hármas. Budapesten egy nagykoncerttel kezdtünk, előtte nem játszottunk soha Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül. Szegeden a Garaboncziásban két napot is voltunk, és akkor igazán belekóstoltunk a turnévilágba. Vicces, hogy eltelt 16 év, és múlt héten pont a kocsmában aludtunk, mint anno az első turnénkon. Mondtam is a fiúknak, hogy emléknek jó volt, de lehet, hogy ezt most már el kellene engedni. Szeged után Szentesen, a Grafiti Klubban játszottunk, ahol 500 forint volt a belépő, ami mellé adtunk egy pohárka pálinkát ajándékba. Csakhogy körülbelül 10 fizető vendég volt, mi viszont cserébe vagy 10 liter pálinkát vittünk, mert azt hittük, hogy több ember jön…

Meddig lesz még Bohemian Betyars?

Ameddig élünk, biztosan. Én szeretnék még 70 évesen is bottal ugrálgatni a színpadon, ha lesz botom. Lehet, hogy már nem ilyen erővel, lehet, hogy csak évente egyszer. Még az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem ilyen zenét fogunk már akkor játszani, mert a személyiségünkhöz hasonlóan szépen fejlődik a zenénk is.