Stratégiai jelentőségű együttműködési keretmegállapodást kötött a Szegedi Tudományegyetem és a BYD Auto Hungary Kft., amely új gyakornoki lehetőségeket nyit a hallgatók előtt, és erősíti az SZTE gazdasági-társadalmi beágyazottságát. A partnerség új szintre emeli az egyetem és a kínai autógyártó közös szakmai és kutatási törekvéseit.
Vajon hogyan kapcsolódnak a Harry Potter bájitalai az ókor gyógyító praktikáihoz? Miben hasonlít, és miben különbözik J. K. Rowling varázslatos világa és a régmúlt történelem orvoslása és titokzatos rituáléi? Ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok az érdeklődők, akik szeptember 26-án, a Kutatók Éjszakáján ellátogattak a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet – és Társadalomtudományi Karán az Ókortörténeti Tanszék programjára.
Szeptember 26-án ismét a Kutatók Éjszakája tartotta lázban Szeged apraját-nagyját. A Szegedi Tudományegyetem több mint 400 izgalmas programmal csatlakozott az országos kezdeményezéshez, melynek célja, hogy közelebb hozza a tudomány világát mindenkihez, és bepillantást engedjen a kutatói élet rejtelmeibe. Az SZTE BTK Ókortörténeti Tanszék „Ókor újratöltve - Az antikvitás a (pop) kultúrában” című programsorozatában izgalmas utazásra hívták a vendégeket, mely azt mutatta be, milyen sok területen érezhető az antikvitás hatása a mai napig kultúránkra. Például J. K. Rowling világhírű regényében, a Harry Potter – sorozatban is fellelhetők ezek a történelmi utalások. A bájitalkészítés művészetéről a fantázia és a tudomány határmezsgyéjén Izing-Gombos Brigitta osztott meg izgalmas információkat a főként általános iskolás gyermekekből álló közönségével.
Izing-Gombos Brigitta. Fotó: Bartha Karina
Mára már több generáció nőtt fel J. K. Rowling Harry Potter történetein, mélyedt el a varázslóbirodalom misztikus és titokzatos világában. Az igazi rajongók bizonyára kívülről fújják a varázsigéket, vagy a varázslóvilág népszerű sportjának, a kviddicsnek szabályait, de az igazán elhivatottak valószínű azt is tudják, miből készül a szerelmi bájital, vagy a szerencsehozó főzet. Mint Izing-Gombos Brigitta elmondta, kutatásai során azt vizsgálta, J. K. Rowling milyen történelmi és kulturális gyökerekkel rendelkező információkat csepegtetett a Harry Potter világába e bonyolult és rendkívül összetett varázslóuniverzum megalkotásakor. Elárulta, őt különösen a bájitaltan érdekelte főként a tantárgyat oktató tanár, Perselus Piton professzor iránti rokonszenve miatt. Ezért összevetette a regénybeli főzetek eredetét az ókor orvoslásával, bájitalaival és titokzatos rituáléival. Most, a Kutatók Éjszakáján a vizsgálatai alapján állított össze egy csokorra való érdekességet a résztvevő Harry Potter-rajongóknak.
Kicsik és nagyok egyaránt érdeklődtek a Harry Potter-sorozat és a történelem összefüggései iránt. Fotó: Bartha Karina
Mint az előadó beavatta közönségét, J. K. Rowling nem csupán az ókorból, hanem a középkor és a kora újkor történelméből is rendkívül sok izgalmas tényt rejtett el a történetben. Ilyen például a bezoárkecske gyomrából kinyert bezoárkő, ami rendkívül hatékony a mérgezések ellen. Ezt a kora újkorban szintén mérgezések ellenszereként alkalmazták, s ugyanolyan módszerrel - a bezoárkecske gyomrából- jutottak hozzá, akárcsak a regényben és a filmben. De említhetnénk Nicolas Flamelt, az alkimistát is, aki a legenda szerint a középkor és a kora újkor határán képes volt előállítani a fiatalságot és örök életet adó Bölcsek kövét. Az írónő Flamel történelmi alakját is beemelte a regénybe, aki az életelixírnek köszönhetően több mint hatszáz évig élt, ezzel előkelő helyet szerezve a valaha élt legidősebb mágusok listáján.
J. K. Rowling az ókori történelemből is bőségesen merített a Harry Potter világának megalkotásakor. Az egyik legszembetűnőbb a latin nyelv használata, amely például egyértelműen felfedezhető a varázsigék és a bájitalok neveiben, vagy összetevőiben. Az ókor világát idézik ugyanakkor a műben felbukkanó mitológiai lények, vagy azok a rituálék és főzetek, amelyek nem csupán a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tananyagában tűnnek fel, hanem az ókori szövegekben és forrásokban is részletes leírást találunk készítésükről és hatásukról.
Fotó: Bartha Karina
„Konkrét példaként említeném a Felix Felicis nevű bájitalt, amely latinul „szerencsésebb szerencsét”, vagy „boldog szerencsét” jelent. Az elnevezés nem véletlen: a Római Birodalomban és az ókori görögöknél is fogyasztottak olyan italokat, amelyeknek különleges erőt tulajdonítottak. Különösen háborúk idején alkalmazták, amikor csatába indultak a katonák. Ezek az italok gyakran gyógynövények keverékét és alkoholt tartalmaztak. Utóbbi fokozhatta a bátorságot, s innen eredhetett a hiedelem a főzet varázserejéről, miszerint fogyasztójának szerencsét hoz. A bátorság és szerencse pedig hosszú távon hozzájárulhat a hadjárat sikerességéhez” - részletezte Izing-Gombos Brigitta.
Az előadó kiemelte, a jó bájital készítéshez elengedhetetlenek a megfelelő alapanyagok. „Vegyük például az egyszarvút vagy unikornist. Ez a ló alakú mitikus állat, melynek homloka közepén egyenes, hegyes szarv található, az ókortól kezdve megannyi kultúrában megjelenik. A Római Birodalomtól kezdve Mezopotámián és Indián át egészen a Bibliáig számos írásban fellelhető az alakja. Ő a tisztaság és ártatlanság jelképe, sőt a keresztény hitvilágban sokáig Jézus Krisztus szimbóluma volt. Az unikornis vérének és szarvának sokáig gyógyító, és természetfeletti erőt tulajdonítottak, amihez rendkívül nehéz hozzájutni. A másik sokoldalú alapanyag a szalamandra, amely gyakori összetevője az ókori recepteknek. Bőrét, szemét, vagy vázának porrá zúzott formáját különböző főzetekbe, illetve kenőcsökbe keverték, melynek erősítő hatást tulajdonítottak. A szalamandra, mint a tűz és a megújulás szimbóluma a Harry Potter-univerzumban is feltűnik bájitalok nehezen beszerezhető alapanyagaként” - fogalmazott Izing-Gombos Brigitta.
Fotó: Bartha Karina
A sisakvirág, vagy más néven farkasölőfű, -amely a történet szerint enyhíti a vérfarkaskór tüneteit-, az ókori feljegyzésekben is feltűnik. Külön érdekesség, hogy a rómaiak és a görögök is hasonlóan, a farkasok ellen alkalmazták: távoltartásukra, illetve vadászatukhoz nyers húsba tették, amit a farkasok elfogyasztva elpusztultak. Hasonlóan fontos alapja a főzeteknek a mandragóra is, amely J. K. Rowling világában egy kis emberszerű növényként jelenik meg, amely fiatal korában fülsiketítően visít, amikor kiemelik a földből, ájulást vagy eszméletvesztést okozva. Ennek gyökerei is az ókorra vezethetők vissza. A római író, Plinius A természet históriája című művében is megjelenik a mandragóra, melyet kígyómarásokra, vagy érzéstelenítésre használtak. A leírás szerint már a belélegzése is álmosságot okoz. Gyakorlatilag ez képezi a korabeli altatás, illetve érzéstelenítő szerek egyik alapját.
Fotó: Bartha Karina
Mint Izing-Gombos Brigitta elárulta, az ókori bájitalok között –ahogy a Harry Potter történetben is előfordult-, gyakran szerepeltek szerelmi italok, a vágy és a vonzalom befolyásolására. Az írások szerint ezek már az ókori Egyiptomban is ismertek voltak, s olyan egyáltalán nem hétköznapi összetevők kellettek hozzá, mint elhunyt férfi fejéből forgácsolt darabok, fekete kutya kullancsa, vagy a bal kéz bizonyos ujjaiból kinyert vér. Kiemelte, az ókori irodalomban is láthatunk példákat a bájitalok mágikus hatására. Homérosz Odüsszeia című klasszikusában például Kirké, a görög világ legnagyobb varázslónője disznóvá változtatta a hajósokat. Az előadó szerint ez is bizonyítja, hogy már az ókorban is ismerték azokat a bájitalokat, melyek testi átváltozást idéztek elő. „Ez a részlet talán az egyik leghíresebb ókori forrásunk a témában” – zárta gondolatait Izing-Gombos Brigitta.
Fülöp Tímea
Fotók: Bartha Karina
