Az SZTE TTIK Növénybiológiai Tanszéke szervezésében rendezték meg a XVII. Magyar Növényanatómiai Szimpózium napját. A Biológiai Intézetben tartott rendezvény rangos hazai és nemzetközi tudományos eredményeket vonultatott fel a növényanatómia szakterületéről.
A szimpóziumsorozat 1958-as indulása óta immár negyedik alkalommal adott otthont Szeged ennek a jelentős szakmai eseménynek – hangsúlyozta Dr. Poór Péter tanszékvezető.
A tudományos tanácskozáson mintegy negyven szakember jelent meg, akik számos aktuális kutatási témát bemutató előadást hallgathattak meg. A program olyan területeket ölelt fel, mint a sejtfal szerkezete és funkciói, a belső membránrendszerek dinamikája, a kloroplasztisz működése, valamint a funkcionális anatómia különböző aspektusai.
A szimpózium kiemelt részét képezte a poszterszekció is, ahol hazai kutatócsoportok legfrissebb tudományos eredményeit bemutató poszterek adtak átfogó képet a növényanatómiai kutatások sokszínűségéről és aktuális irányvonalairól.
Koprivanacz Péter doktori hallgató a szimpózium poszterei előtt. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
- Nagy megtiszteltetés, hogy kérésünket elfogadva a rendezvény díszvendége és plenáris előadója Prof. Herman Höfte, a francia INRAE kutatója volt, aki a növényi sejtfal vizsgálatával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeit ismertette rendkívül inspiráló előadásában – emelte ki Poór Péter.
Herman Höfte professzor előadása a növénybiológia egyik központi, mindmáig megválaszolatlan kérdéséből indult ki, miszerint a növényi sejtek képesek tágulni és eközben megőrzik sejtfaluk épségét. A folyamatban a pektinek, a sejtfal fő alkotórészei játszanak kulcsszerepet, a pektin töltését pedig a pektin-metilészterázok (PME-k) szabályozzák, amelyekről kimutatták, hogy számos fejlődési folyamat során elősegítik a sejtek növekedését.
Annak érdekében, hogy feltárjuk ennek a növekedést előidéző hatásnak a biofizikai mechanizmusát, Herman Höfte professzor kutatócsoportja az Arabidopsis gyökérszőreit használta modellszervezetként. Ezek növekedési sebessége, kalciumszintje, exocitózisa és felszíni pH-ja periodikusan változik, amit a sejtfal szerkezetének térbeli periodicitása is tükröz. Ebben az összefüggésben kimutatták, milyen kölcsönhatás kondenzálja a pektint szálas hálózattá. Ez a hálózat elengedhetetlen a sejtfal integritásához, ugyanakkor megőrzi annak tágulási képességét.
Prof. Dr. Fehér Attila. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
A szimpóziumon Prof. Dr. Fehér Attila A növényi kallusz szövet molekuláris anatómiája címmel tartott előadást. Az SZTE Biológiai Intézet Növénybiológia Tanszékének egyetemi tanára szerint az in vitro kalluszfejlődés kiváló kísérleti rendszer a növényi sejtek egyedfejlődési plaszticitásának, genetikai átprogramozhatóságának vizsgálatára. Az utóbbi években több laboratóriumban is feltérképezték az Arabidopsis kallusz képződésének kezdeti szakaszát kísérő génexpressziós változásokat, ennek ellenére a kutatók a mai napig keveset tudunk magáról a kallusz szövetről. Nyitott kérdés, hogy az eltérő körülmények között fejlődő kalluszok rendelkeznek-e közös génkifejeződési mintázattal, tekinthetőek-e egyáltalán specifikus szövetnek vagy sem. Fehér Attila szerint az általános vélekedés az, hogy az in vitro kallusz „differenciálatlan” osztódó sejtek tömege. Az SZTE növénybiológus egyetemi tanára előadásában a különböző Arabidopsis kalluszok génkifejeződési mintázatát célzó vizsgálatokat összegezte. Az adatokat összevetve a kutató 21 olyan gént talált, amelyek kifejeződése minden vizsgált kalluszra jellemző. Megállapítása szerint ezek a gének rávilágítanak a növényi kalluszszövetek fejlődésbiológiai eredetére és magas regenerációs potenciáljuk molekuláris hátterére.
A szimpózium keretében a szakmai zsűri három fiatal kutatót részesített elismerésben, kiemelkedő színvonalú prezentációjuk alapján. A díjazottak értékes jutalomban részesültek, ezzel is ösztönözve a fiatal generáció tudományos pályafutását a szakterületen.
SZTE Info
A borítóképen: A XVII. Magyar Növényanatómiai Szimpózium közönsége az SZTE TTIK Biológiai Intézetben. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
