Racionális érzelemkeltés a barokk zenében – Dr. Zsigmond Zoltán előadása Bachról

Előadása elején Dr. Zsigmond Zoltán beszélt Bachhoz való viszonyáról, mely nem indult felhőtlenül. A zongoraművész elmondása szerint 15-16 évesen kifejezetten nem szerette a zeneszerzőt, azonban már felnőtt fejjel újra felfedezte magának, amikor egy kiváló tanítványa Bach-versenyen indult. Ekkor teljesen új szempontból kezdte figyelni Bach műveit, mint ahogy diákként tanult róluk, és az egyik kedvenc zeneszerzőjévé vált.

Dr. Zsigmond Zoltán szerint az utókor jócskán elbánt J. S. Bachhal: egyrészről piedesztálra emelték, emiatt csak remegő kézzel merik a műveit előadni, másrészről a strukturalista szemléletű megközelítések miatt nem érzelemből játsszák azokat, mondván, hogy az érzelem elfedi a struktúrát.

Azonban a struktúra Bach korának zenéjében éppen érzelemébresztésre volt alkalmas, ahogy a szónoklatban is. Már az ókori görögök is összefüggésbe hozták a zene és a szónoklás művészetét. A szónokoknak is ugyanazt a feladatot jelölték ki, mint a zenészeknek: a hallgatóság érzelmi reakcióinak kiváltását, kontrollálását. A 18. században Johann Mattheson racionális módszerekkel írta le a zenekomponálást; ehhez több elemet is a retorikából vett. Dr. Zsigmond Zoltán külön figyelmet szentelt ezek közül az imitációnak, diszpozíciónak és a dekorációnak, amelyek az általa bemutatott Bach-darabokban is szerepet játszottak. Az imitáció az ötlet kidolgozása, a diszpozíció az ötlet beszédrészekké való elrendezése, a dekoráció pedig annak feldíszítése.

A barokk korban a zene által kötelező volt érzelmeket ébreszteni, azonban az előadó hangsúlyozta, ez az érzelemkeltés racionális alapokon nyugodott, és ez nem összevethető a spontán érzelmi kreativitással. A zene Bach idejében megtervezett volt, az előadóművész önkifejezése pedig nem játszhatott benne szerepet.

Bach műveinek elemzése közben az előadó különböző Bach-fotókkal színesítette előadását. Hadi Karimi művész realisztikus Bach-ábrázolásán kívül a ChatGPT által különböző modern köntösben – például motorral vagy napszemüveggel – megalkotott Bachok jelentek meg a kivetítőn.

– Sokak szerint, ha valami töredék, akkor biztos rossz, hiszen nem véletlenül nem lett befejezve – mondta Dr. Zsigmond Zoltán, majd hozzátette, hogy márpedig ez nem így van: a zeneszerző le sem írja a rossz dallamokat.

Ennek bizonyításaként eljátszotta Bach egyik francia szvit-töredékét. Ennek a töredéknek az előadásáról nincsenek felvételek az interneten, valószínűleg épp töredékvolta miatt – pedig, ahogy Dr. Zsigmond Zoltán hangsúlyozta, csodaszép zene.

Az előadó az E-moll francia szvitnek is, ahogy több Bach-darabnak, amit aztán eljátszott, elemezte a kottáját. – Mint a halpikkelyek, rétegződnek egymásra a motívumok. Mindig új indul el, mielőtt az előző véget érne; egymásba folynak, ebből pedig feszültség teremtődik – mutatta be a zeneszerző E-moll triószonátájának Andante-tételét.

Az est során szóba került még Bachtól az Ich ruf zu Dir és az F-moll szvit is – az előadó hangsúlyozta, hogy Bach, aki hetenként ontotta magából a kantátákat, a szviteket másfél évig írta.

Balog Helga