Élő irodalom: a Benkő – Magyar – Süveg – Szarvas szerzői négyes a Homo Ludens Project teremtette világban

Négyen nevezik magukat „írónak” – nyomtatásban is olvashattuk már a prózájukat napilapos hétvégi mellékletben, az ÉS-ben, egy-két folyóiratban és / vagy gyűjteményes kötetben. Összeköti őket, hogy a közelmúltban együtt tanultak kreatív szövegalkotói kurzusokon, mert esetükben úgy alakul át a mondás, hogy „a jó szerző holtig tanul” – vallják. Mind a négyen „költők” is, főként szabadverseket írnak. A két nő vállalja, hogy tanár és színházi szakember, míg a két férfi inkább műszaki menedzser és innovátor. Szegedhez és az itteni egyetemhez egyedül Benkő Imola Orsolya kötődik. Ő az, aki a 96. Ünnepi Könyvhéten elcsalta az itteni „Tisza-parti Parnasszusra” a Dunántúlról Magyar Dánielt és Süveg Szilviát, a Hajdúságból Szarvas Ferencet. Nekik, valamint a szegedi ZUG Színház és Művészeti Tetthely hűséges nézőinek is megmutatta 2025. június 13-án, hogy az általa is alapított Homo Ludens Project-beli alkotótársai mit kezdenek négyszer két szöveggel. Az írott szót a zenével, látvánnyal és vágással foglalkozó Nahóczky Viktor munkája, illetve a filmetűdöket készítő és vágó Szilágyi Szabolcs performansza színházi élménnyé formálta.

A Homo Ludens Project TALÁLKOZÁSOK produkciójában Szilágyi Szabolcs (balról) performansza és a Nahóczky Viktor által választott zenék, a közösen teremtett látvány színházi élménnyé formálta Szarvas Fernc, Magyar Dániel, Benkő Imola és Süveg Sziliva szövegbe zárt történeteit. Fotó: Dobyorsi

– Alkotóközösségként működik, bemutatkozási lehetőséghez segíti egymást a Benkő – Magyar – Süveg – Szarvas szerzői négyes?

 – Ha már jól írsz és ezt mások is elismerik, és ezt Te is elhiszed magadról – és nem fordítva –, akkor már ízlésbeli kérdéssé válik, hogy a te stílusod az melyik folyóirathoz vagy szerkesztőhöz passzol. A publikációs lehetőségek is nagyon lényegesek olyan szempontból, hogy a saját fejlődésedet tudd mérni. Szerintem akkor ér el az író egy fejlődési szintet, ha az előző három év írásait előveszi és így, utólag is jónak tartja a korábban született műveit. Mert az ilyen szövegek már publikációkészek és irodalmi lapok is befogadják. E téren is fontos a találkozás – fogalmazott Magyar Dániel, akinek prózára és versre is kialakult már két-három szerkesztővel olyan kapcsolata, amire elmondható, hogy „működik a kémia”, vagyis minden szereplő számára megfelelő az együttműködés. Ennek eredményességét mutatja be a legnagyobb közösségi platformon létrehozott „Dániel világa – Magyar Dániel szerzői oldala” platformon.

– Kisebb-nagyobb önképző körök működnek az íróiskolákban is – folytatta a beavatást Süveg Szilvia, aki szerint a szegedi könyvheti Találkozások program a szerzők számára az önképzést is szolgálja. – Manapság nem egyszerű megjelenési lehetőséghez jutni. A folyóiratok helyzete sem egyszerű. Azt is tapasztaljuk, hogy a művekről érdemi kritikát szinte soha nem írnak. Sok esetben annyi a reakció egy kézirat megjelentetésére vonatkozó kérdésre, hogy „igen” vagy „nem”. Aztán gondolkodhat a szerző, hogy miért „igen” vagy miért „nem” jelent meg a műve itt vagy ott. Kis közösségekben, három-négy embertől szeretem / merem megkérdezni, hogy mit gondol az írásomról.

Szépírók és színházcsinálók a porondon (balról jobbra): Süveg Szilvia, Szarvas Ferenc, Magyar Dániel, Szilágyi Szabolcs, Benkő Imola, Nahóczky Viktor a szegedi Homo Ludens Project TALÁLKOZÁSOK produkciójának alkotói. Fotó: Dobyorsi

– Fontos-e az önálló kötetben való jelenlét?

– A találkozásokból, visszacsatolásokból jött létre ez a két kötet – pontosított Szarvas Ferenc, aki a 2024-ben napvilágot látott Tarack és az idei Földidő című kötet egyik szerzője. Elmesélte: egy Balmazújvárosért rajongó egykori könyvtárigazgató nyugdíjasként elhatározta, hogy a települést fölteszi a kultúra hazai térképére. A legnagyobb közösségi platformon kutatásokat végzett, hogy a városlakók közül kiknek jelent meg publikációja az ÉS-ben, a Látóban vagy más rangosabb folyóiratban. Talált két ilyen embert és összekötötte őket. Kiderült, hogy mindkét szerző Lackfi János kurzusára jár, csak nem kontaktált még egymással. Aztán találtak még egy balmazújvárosi írót, így a három ifjú szerző számára szervezett felolvasóestre Balmazújvárosból, a 17 ezer lelket számláló településről 160 ember ment el meghallgatni a szövegeket. Az ottani találkozó végén a szervező feltette a kérdést: „Megérdemelnek-e ezek az emberek egy kötetet?” Kiderült, 800 000 forint adományból létrehozható a kötet, az önkormányzat és magánszemélyek is beszálltak a finanszírozásba. – Mára minden példány elkelt az első kötetből. Elkészült a második, aminek 2025. június 20-án lesz a bemutatója és a harmadik szerveződik. Tehát így, közösségi összefogásnak köszönhetően zárult „hepienddel” a más települések számára is mintául szolgáló történet.

„Első regényén dolgozik” – olvasható Benkő Imola rövid életrajzában. A Találkozások közönsége megtudta: a szerző a szöveg végére ért. Most mentorával, Kiss Tibor Noéval „gyepálják” a betűtengert, hogy olyan végeredménnyel álljanak elő, ami a maximalistának ismert szerző számára is elfogadható. A szegedi ZUG Színház Művészeti Tetthelyre betérő közönség a tavalyi és az idei ünnepi könyvhéten is az élő irodalomról kapott pillanatfölvételt az Az arany szárítókötél című mű részletével.

– Miért ír egy novellista verset?

– Mert a forma fontos. A tartalomhoz legjobban illő formát igyekszem megtalálni. Nálam nincs határ, de az olvasók miatt vagyok inkább novellista. Mert novellát még olvasnak az emberek, de verset egyre kevesebben – osztotta meg tapasztalatát Magyar Dániel, aki írt már szótárnovellát, leltárkönyv formájú elbeszélést, prózaverset is.

– A műfajok szétválasztása vagy egyéb ok miatt fölmerült-e az álnév használata?

– Szembe jön velem a keresztnév tévesztés. Úgy tűnik, dolgom van ezzel – nézett a távolba a (kérdező által néha Dávidnak nevezett) Magyar Dániel. – A női személyiségként írt verseimet Barter Lilla néven jegyzem – árulta el. (Mi pedig utólag e kulcsszóval leltük meg a neten például A boldogság elején című költeményt és az Első trimeszter című képverset.)

– Színészként is az a jó feladat, amikor egy, a személyiségedtől távoli karaktert – csúnyát, rosszat, gonoszt – kell megformálnod – kapcsolta össze a szerepeit Süveg Szilvia. A Találkozás produkcióban bemutatott Katalógus című prózájában egy agresszív férfiedző szemszögéből láttatta a könyvtárosi munkát, illetve az „Ami személyes, és ami szent …” című szövegét, az egyházi iskola igazgatójának karakterébe bújva maga adta elő a ZUG Színház és Művészeti Tetthely színpadán. – Nekem az írás is színház, hiszen karaktereket formálunk a szövegeinkben.

– Benkő Imola Búgócsiga című prózaverse a Sopron – Szeged közti ingázás élményből született. A saját élettörténetből választ témát a kezdő író?

– Valóságalapja van minden történetemnek. A Hajdúságban erős a szegregáció, aminek tanúi vagyunk, amikor például egy iskolában internetes hálózatot fejlesztve szerelünk – kezdte Szarvas Ferenc vázolni, mi az eredettörténete a Kék címke című történetnek, ami leírja, egy kissrác miért szúrta meg az egyik osztálytársát… Ugyanakkor a Versfilmmé növelt Túl jó című szöveg hétköznapi gontolattöredékek füzére.

– Írói habitus kérdése ez is. Van író, aki kezdettől és végig önéletrajzot ír, nagyon jól, ha már magában feldolgozta a saját életét. Én szeretem, amikor olyasmiről írok, amiről előtte fogalmam se volt – folytatta Magyar Dániel, aki ilyenkor kutatással kezdi az anyaggyűjtést. Példaként a Találkozások produkcióban „élő vetítéssel” bemutatott Blue Monday című írását említette.

– Móricz Zsigmond folyamatosan jegyzetelte a megfigyeléseit. Milyen módszerrel dolgozik egy mai író?

– Ha van egy gondolat, diktafonra mondom, ami eszembe jut. Vagyis rengeteg a témám, viszont kevés az időm a megformálásra – vette vissza a szót Magyar Dániel.

– Bambulok és cetlizek. Figyelek, elcsípek egy mondatmorzsát, mint például most, a kávézóban: „Hova tart ez a világ?!” – hangzott el, mert nem csukta be valaki az ajtót. Majd egy ilyen morzsához hozzágondolok egy történetet. A jegyzeteimmel nincs minden tele, de időnként bele-belelapozok. A színházi dramaturgia miatt folyamat van a fejemben. Vagyis addig, amíg végig nem írok egy mondatot, egy sort, egy történetet, addig nemigen tudok mással foglalkozni – árulta el Benkő Imola.

– Én diktafonra mondom, ami eszembe jut. Sokszor falra mászik tőle a fiam: beszélgetünk iskolába menet a kocsiban, majd megállok, hogy „Bocs…” és a telefonomra mondok egy mondatot, mert reggel fél nyolc és fél tíz között vagyok a legtermékenyebb. De ugyanez biciklizés közben is megtörténik – folytatta Szarvas Ferenc.

– Hatéves korom óta írok naplót. Igaz, 14 éves koromban felülbíráltam az addigi munkámat és megsemmisítettem, de azóta is írom a naplómat. A másik témaforrás az álom, amit mindig lejegyzek – tudtuk meg Süveg Szilviától.

Szépírók – (a fotón balról jobbra) Süveg Szilvia, Magyar Dániel, Szarvas Ferenc, Benkő Imola – válaszoltak Újszászi Ilonának a TALÁLKOZÁSOK produkció hatására felmerült újságírói kérdéseire. Fotó: Dobyorsi

– Mit olvas, milyen olvasmányt ajánl a negyedik és ötödik ikszen túli író a könyvhét alkalmából?

– Vers, próza és dokumentáció egyben Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért című műve. Számomra ez a nagy idei felfedezés – kezdte a sort Benkő Imola a Nagyszebenben 1978-ban született román író alkotását ajánlva. (A szöveg egy részletét a 1749.hu is közölte.) A szegediek számára oly ismerős, idén 49 éves Grecsó Krisztián bármelyik könyvét el- vagy újraolvasásra javasolta Szarvas Ferenc. Az írói atmoszférateremtés nagymestere, Eric Maria Remarque (1898-1970) műveinek olvasását minden szerző számára kötelezővé tenné Magyar Dániel, aki a sok remek kortárs szerző közül a 45 éves norvég Marie Auberttől a Ha történne valami című novellafüzérét ajánlja, miközben most éppen a Bud Spencer & Terence Hill krónikák című, a filmes alkotópárossal foglalkozó dokumentumkötetet lapozgatja. Süveg Szilvia az aktuális témákat feszegető finn írónő, az 1977-ben született Sofi Oksanen műveit olvassa szívesen, no meg az örök színházi klasszikust, Henrik Ibsent (1828-1906), akitől a Magyar Elektronikus Könyvtárból egy kattintással letölthető például A vadkacsa, a Peer Gynt és a Nóra.

SZTEinfo: Ú. I.

Fotó: Dobyorsi, B. I.

A nyitó fotón (balról jobbra): Süveg Szilvia, Szarvas Ferenc, Magyar Dániel, Szilágyi Szabolcs, Benkő Imola, Nahóczky Viktor a szegedi Homo Ludens Project TALÁLKOZÁSOK produkciójának alkotói. Fotó: Dobyorsi

A 96. Ünnepi Könyvhét és 24. Gyermekkönyvnapok rendezvényről írtuk:

Az Ünnepi Könyvhéten jelent meg az SZTE oktatójának afrikai utazásairól szóló „élménytára” a varázslatos Etiópiáról

Rajzold le magad gombaként! - a gombák titokzatos világába pillantottak be a gyerekek a 96. Ünnepi Könyvhéten

A 96. Ünnepi Könyvhét nyitányát is színesítették a szegedi egyetemi programok

"Megírom az esszenciális rosszat" - interjú Szigeti Kovács Viktorral A cinkotai rém kapcsán

Indul az ünnepi könyvhét – az SZTE idén is számos beszélgetéssel, rendhagyó órával és családbarát programmal készül