Egyetemistaként középiskolásokat segíteni – interjú Póti Eszter gyógyszerészhallgatóval

– Mi motivált arra, hogy önkénteskedj a Középiskolások Szabadegyeteme Egyesületnél?

– A KÖSZE-vel először középiskolás koromban, 16 évesen találkoztam. Részt vettem a nyári táborukban, és annyira bevonzott a közeg, hogy a következő két nyáron is velük táboroztam; elsőéves egyetemista koromban pedig úgy döntöttem, hogy szervezőként is jelentkezek hozzájuk. Az a tábor olyan életérzés, amit ha valaki megtapasztal az életében, többet nem akarja elengedni.

 – Voltak, akik a hatásodra jöttek Szegedre tanulni?

– Egy emberről biztosan tudok, aki az egyesület hatására választotta az SZTE-t, és többen kerültek Szegedre a diákok közül, akik részt vettek a táborainkban. Tartottuk is egymással a kapcsolatot, sokszor beültünk kávézni, az első évben még több időnk volt erre. Többen barátok, ismerősök nélkül érkeztek ide: ilyenkor jó, ha van valaki, akihez fordulhatnak, és aki nemcsak jegyzetekkel segít és válaszol a tanulmányokkal kapcsolatos kérdéseikre, hanem Szegedet mint nyüzsgő egyetemi várost is bemutatja. Ez nekik is jó volt, illetve nekem is pozitív visszajelzés, hogy számítanak rám.

– Hogy néz ki egy KÖSZE-tábor vagy esemény?

– Minden nyáron két tábor van, a Középiskolások Szabadegyeteme, ami 9., 10. és 11.-es középiskolásoknak, illetve a KÖSZE+, ami a 12.-es, vagyis már leérettségizett diákoknak szól. Az első pályaorientációs tábor; a középiskolások előadásokon, szemináriumokon vesznek részt délelőtt és kora délután, illetve vannak közösségi programok is. Számos egyetem különböző szakos hallgatói tartanak nekik órákat, így segítünk kiválasztani, hogy merre orientálódjanak a jövőben, mi az a pálya, ami nekik való. Ezen kívül van pár kiemelt esti program, például az edukáció, amikor vendégelőadókat is meghívunk a táborba, akik olyan egyetemekről és szakokról tudnak mesélni, ahonnan nincs jelen szervező. A délutáni programok közül szerintem különösen izgalmas a kviddics, ami egy sportesemény. Biztos sokaknak ismerős a Harry Potterből; hasonlóan játsszuk, csak nyilván nem a levegőben. Illetve nagyon hangulatos még a tábortűz körüli gitározás, falatozás.

A második tábor során pedig a személyes mentorálásra fektetünk hangsúlyt, illetve arra, hogy az egyetemi életre felkészítsük a táborozóinkat: többek között megmutatjuk nekik, hogyan működik a Neptun, és hogyan kell önéletrajzot vagy motivációs levelet írni. Ilyenkor már tudják a diákok, hogy hova vették fel őket, és igyekszünk ez alapján mentort választani nekik. A nyári táborokon kívül pedig évközi foglalkozásokat tartunk középiskolákban.

– Mik voltak a feladataid az önkéntességi éveid során?

– Az egyesületben négy stáb dolgozik: a szakmai, a közösségi, a kommunikációs és a gazdasági stáb. Én végig a kommunikációs stáb tagja voltam, sőt, önkéntességem utolsó időszakában a vezetője is. A kommunikációs stábban a feladatom a social médiás felületek kezelése volt, illetve a honlap igazítgatása, ezen kívül pedig kapcsolattartás. E-mailben, telefonon; év közben a pályaorientációs foglalkozással kapcsolatban minket kerestek az osztályfőnökök. A táborok előtt mi indítottuk a jelentkezést, illetve a táborok alatt a mi feladatunk volt a kapcsolattartás a szülőkkel és a dokumentáció.

– Sokan érdeklődtek nálad a képzésedről és a Szegedi Tudományegyetemről? Mik voltak a leggyakoribb kérdések?

– Abszolút sokan, igen. Különösen az egészségügy iránt érdeklődő középiskolások kerestek fel, mivel négy nagy orvosi egyetem van az országban, és ennek egyike a szegedi. Sokszor megkérdezték, hogy milyen lehetőségek vannak Szegeden, akár az egyetemi élet kapcsán, akár szakmai fejlődés terén. Elmondtam nekik, hogy Szeged egy nagyon élhető, igazi egyetemi város. Itt minden megvan, ami kell: van a városnak csendes része, ha az embernek tanulnia kell, vagy csak egy kis nyugalomra vágyik; illetve van egy nagyon pörgős, diákélettől pezsgő rész is. Szerintem nagyon szép ez a kétoldalúság. Sokan érdeklődnek a vidéki egyetemek iránt, de nem igazán tudják, mégis mitől jók. Ezért nagyon fontos szerintem, hogy egy ilyen szervezetben jelen legyünk mi is mint szervezők, és elmondjuk, miért jó Szegedre jönni.

Képek a KÖSZE-táborból

– Hogyan tudtál a budapesti központú egyesület tevékenységében részt venni?

– A KÖSZÉ-ben mindig volt lehetőség arra, hogy a megbeszélésekbe online csatlakozzunk be, hiszen sokan voltak vidéken, külföldön, Erasmuson. Amikor pedig mégis úgy döntöttem, hogy felutazok Budapestre, kaptam utazási támogatást az egyesülettől. Az ott alvással sem volt probléma soha, ha kétnapos eseményre mentem. Ez a csapat egy nagy család, életre szóló barátságokat szereztem, és mindig befogadott valaki éjszakára, amikor Budapesten voltam; ez a mai napig így van. Egy időben többen voltunk szegedi szervezők: sokszor mi is összeültünk külön itt Szegeden megbeszélni egy-két dolgot, vagy csak kávéztunk egy jót.

– Miben más a KÖSZE, mint az egyetemi nyílt napok?

– A táborban 7-8 napig együtt élünk a középiskolásokkal, és míg egy egyetemi szervezésű edukációs alkalmon 10-15 perc jut egy középiskolásra és a kérdéseire, addig nálunk ott van egy teljes hét, hogy beszélgessünk; több idejük van megnyílni. Egy biztonságos közegben találják magukat, és ezáltal, én úgy tapasztaltam, hogy bátrabban teszik fel a saját maguk által butának titulált kérdéseiket is, és mi is bővebben ki tudjuk fejteni a gondolatainkat akár az egyetemmel, akár különböző szakokkal kapcsolatban. Illetve, mivel a táborok alatt hét napon keresztül előadásokra és szemináriumokra járnak, ők választják meg, hogy mennyi tudományterületet járnak körbe, hányféle előadást hallgatnak meg. Az Edukáció oktatási kiállítások során nem mindig van lehetőség arra, hogy minden tudományterülethez eljusson az ember. Volt olyan táborozónk, aki a táborban jött rá, hogy „húha, nem is az érdekel igazán, amire eddig gondoltam, egy másik tudományág sokkal izgalmasabb”, és elkezdett abba az irányba orientálódni.

– Mi az, amivel igazán tudnak hatni az egyetemisták a középiskolásokra?

– Úgy gondolom, hogy egy középiskolás fiatal gyakran instabil, lázad, nem szívesen fogad el tanácsokat a szülőktől. Ilyenkor az, hogy bekerül egy egyetemista közegbe, biztonságot teremt számára: hiszen azok az egyetemisták hozzá hasonló korúak, de már túlvannak a nehéz, keresgélő korszakukon; megnyugodtak és a középiskolást is meg tudják nyugtatni, hogy jó úton jár. Engem is ez vonzott be a KÖSZE-családba 16 évesen. Aztán egyetemistaként is nagy élmény volt, önkénteskedni menő; bíztatnám a szegedi hallgatókat, hogy ők is önkénteskedjenek, épp most lehet jelentkezni az egyesületbe. A középiskolások fejében az egyetemről sokszor ijesztő kép él, ezt próbáltuk lebontani, megmutattuk nekik kicsiben, valójában milyen egyetemistának lenni. A táborokban ugyanúgy órákon jegyzetelnek, ZH-t is írnak, amihez a jegyzeteiket is használhatják, hiszen jó élményeket szeretnénk adni nekik; a végén pedig van egy „diplomaosztó” is.

Balog Helga

A borítóképen: Póti Eszter, a Szegedi Tudományegyetem ötödéves gyógyszerészhallgatója. Fotó: Kovács-Jerney Ádám