Megmenthető-e Nemecsek Ernő? – Kaiser Zsanett PhD-hallgató a gyerekirodalom állapotáról és a kalandjáték könyvekről

– Változik-e a gyerekirodalom? Vannak-e klasszikusai, van-e irodalomtörténete, megvan-e a kánonja ugyanúgy, mint az általános irodalomnak?

– Igen, sőt, a gyerekirodalom sokkal gyorsabban is változik, mint a nem gyerekeknek szóló irodalom. Ettől függetlenül megvannak a klasszikusai is, olyanok mint Fekete István, Lázár Ervin, Janikovszky Éva; szerzők, akik túlélik a generációváltásokat. Kánonról beszélni viszont éppen a folyamatos változás miatt nehéz a gyerekirodalomban; valószínű, hogy a mai fiatalok, ha megkérdezzük őket, kik jelentettek nekik sokat gyerekként, teljesen más neveket fognak mondani, mint a kettővel azelőtti generáció. A szülők révén persze egy-egy könyv át tud mentődni a következő nemzedéknek. Saját gyerekkori kedvenceit mindenki szívesen megmutatja gyerekeinek, ők pedig lehet, hogy tovább viszik. Ennek ellenére gyorsan változik a gyerekirodalom.

– Minek a hatására változik? A nem gyerekeknek szóló irodalom el-elmarad a társadalmi változásokat összefoglaló művekkel, miközben a gyerekirodalom gyorsan reagál? Varró Dániel Maszat-hegyének Emil nevű postására gondolok például, aki az internetre költözött.

– A gyerekirodalom zártabb kánonja rendszerint csak történelmi fordulatok hatására változik meg. Minden rendszer kiválasztja a maga üzenetének megfelelő gyerekkönyveket; erre a legjobb példa az iskolai olvasmányok lassú frissülése. A nyíltabb kánon viszont sokkal gyorsabban tükrözi a változásokat. Mostanra például már több, Coviddal foglalkozó gyerekkönyv is megjelent, mert a gyerekeknek szükségük van arra, hogy találkozzanak az őket foglalkoztató kérdésekkel. A pszichológia vagy a pedagógia fejlődése is egyre újabb nézőpontokat vet fel a gyerekirodalom számára.

- Már van olyan könyv is, amelyik a Magyarországról elkerült gyerekeknek szól…

– A szülők ebben is nagy szerepet játszanak: egyes gyerekkönyveknek nem is feltétlenül a gyerek a megcélzott olvasója. Vannak használati könyvek, amik a szülőknek segítenek bizonyos témákat feldolgozni közösen a gyerekkel. Ezek akár az iskolakezdésről, barátkozásról, vagy éppen a fogorvostól való félelem leküzdéséről is szólhatnak.

– De mi generálja ezt a gyors változást? A kiadók? Az olvasói igények?

– Szerintem ez oda-vissza ható folyamat. A piac nagyon hamar ráérezhet a változásokra, de közönségigény nélkül ezek a könyvek hamar el is vesznének. A szülőnek mindig szüksége lesz arra, hogy gyorsan találjon valamit, ami egy új problémára megoldást kínál, a gyerekeknek arra, hogy megszólítsák őket, a kiadóknak pedig az a dolguk, hogy erre ráérezzenek és tudjanak a lehetőségekkel élni.

– A pszichológiát emlegette az előbb. A gyermeklét maga is változik? Másképpen érzi magát gyereknek az ember, és ezért más a gyerekirodalom?

- Szerintem igen. Más most fiatalnak lenni, mint 20 évvel ezelőtt. Elég csak a netre gondolni, ami teljesen új problémákat vet fel és új lehetőségeket nyit meg. A Covid-járvány is egy egész generációra volt hatással, hiszen a fiatalok nem találkozhattak a barátaikkal.

Kaiser Zsanett, az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet doktorandusza. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Mit gondol, mi maradt meg Benedek Elek múlt század eleji gyerekirodalom-koncepciójából? Az akkori vízióban nagy szerepe volt a történetiségnek, a hajdani hősies tetteknek. Ugyanakkor értékközpontúság is volt benne, kimondta például, hogy a gyerek nagyon fontos a társadalom számára. Emellett volt egy nagyon erős didaktikus vonás is benne. Ezek megmaradtak?

– Szerintem igen, talán annyi különbséggel, hogy a didaktikusság helyett a tanító szándék kifejezést használnám, a didaktikusság mára már egy pejoratív jelentésréteggel gazdagodott, a kötelezően sulykolt tanulságokat értik alatta az emberek, ami valóban kerülendő. Egyébként minden gyerekkönyv tanítani, mondani akar valamit. Viszont már kevésbé direkt módon jelenik ez meg. Ami a gyerekek fontosságát illeti: a történetek gyakran a fiatalok autonómiáját, világlátását helyezik előtérbe, így a gyerekek fontossága ugyanúgy jelen van, csak átalakult. A klasszikus népmesék még a legkisebb fiú hőstetteiről szóltak, a jellemek gyakran fekete-fehérek voltak, míg a mai gyerekirodalom sokkal árnyaltabb, emberibb karaktereket mozgat. De persze a gyerekirodalom nem homogén, így mindig lesznek olyanok, amik kivételt képeznek ez alól, és a hagyományt követik.

– Maradt még nyoma a normatív szemléletnek a gyerekirodalomban?

– A normák változhatnak. Az például, hogy a gyerekekben hogyan jelenik meg a szülő képe, milyen eszközökkel nevel a könyvbéli szülő. Török Sándor Kököjszi és Bobojsza című meseregényének két különböző verziója is van; 1939-ben jelent meg az első, abban a szülőnek fegyelmezőbb, agresszívabb vonásai voltak. Ez a tulajdonság az 1970-es években megjelent második kiadásra eltűnt a történetből. Viszont 1997-ben újra kiadták a könyvet, és visszanyúltak az eredetihez. Úgy gondolták, hogy a Kádár-rendszerben cenzúrázták a könyvet, mert kikerültek belőle a kereszténységre utaló részek is. Pedig valójában maga a szerző módosította a regényt. Persze ebben szerepet játszhattak a kor elvárásai, de például az apa erőszakosabb jellemének megváltoztatása egy fontos, szükséges lépésnek tekinthető.

– Csipike, Vackor vagy Jeromos idejében még elég volt jól verselni, izgalmasan hangzani, érdekes fordulatokat írni. Mintha ez már nem elégítené ki a gyerekolvasót, aki popkulturális betéteket, playlisteket, újrakonstruálható könyveket igényel. Miért? Másképp olvasunk?

– Szerintem az egyszerű olvasás továbbra is jelen van. Abban, hogy a gyerek felnőttként maga is olvasóvá váljon, még mindig nagy szerepe van annak, hogy mesét hallgasson a szüleitől. Az igény, hogy egyes olvasók más módon is interakcióba lépjenek a könyvvel, nem jelent felületesebb olvasást. Ezért szerintem jó, hogy ilyen lehetőségek vannak. Különben a nyomdatechnológia fejlődésével is együtt járnak az új megoldások, az újrahajtogatható könyv vagy szétvágható kollázskönyv például. Az audiovizuális kiegészítők sem vesznek el senkit az olvasástól, és szerintem, ha régen lett volna Spotify, készítettek volna akkor is lejátszási listákat a könyvek mellé.

– De az UV-lámpa, amivel a könyv láthatatlan írását lehet olvasni, mégiscsak különleges…

– Vannak ismeretterjesztő filmek, könyvek, amelyekhez 3D-s szemüveget adnak. Ez a lámpa is hozzáad a könyvhöz, hiszen az nem csak rejtett üzenetekből áll. Nem fogja lecserélni az irodalmat, csak kiegészíti.

– Elég sok gyerekkönyvsorozat jelenik meg. Mit gondol, a gyerekekre ugyanúgy hat ez a sorozat jelleg, mint a felnőttekre?

– Hasonlóan. A gyerekirodalomban a sorozatok jó esetben garantálják a minőséget, a tematikát, a hangulatot, a megismert szereplőket. Különleges viszont, hogy a gyerekirodalom esetében előfordulhat, hogy a gyerek együtt nő fel a könyvbéli szereplőkkel. Külön Harry Potter-generációról lehet már beszélni, olyan gyerekekről, akik az első könyv megjelenésétől az utolsó könyvig vagy a filmekig követték a sorozatot, és tényleg együtt nőttek fel Harry Potterrel és a többiekkel. Ennek fontos hatása lehet, már annyiban is, hogy a kortársak közül bárkihez odamehetnek, és lesz egy elég nagy közös témájuk, ami rengeteg kapcsolat kialakításához vezethet szerintem.

– El tud képzelni olyan gyerekirodalmi trendet, amelyik visszatér a népmeséhez? Egyáltalán lehet még meríteni a népmeséből?

– Szerintem igen, sőt. Most is vannak ilyen meseregények, gyerekkönyvek, a Sárkányovi sorozatban például mindenféle mesés lények szerepelnek. Ezek hasonlóak a népmesei világhoz, annyi különbséggel, hogy a népmesei szereplők új körülmények közé kerülnek.

– Ebben közrejátszik az is, hogy nincs már vadon, ahová elhelyezhetnénk a mesés lényeket?

– Tény, hogy a városi környezet ma jellemzőbb a gyerekirodalomra, de azért a természet is megjelenik. Gyakran olyan könyvekben, amelyek a környezetszennyezés megakadályozására hívják fel a figyelmet. Itt vannak például a balatoni témájú gyerekkönyvek, amelyek a tó körüli élővilágot a környezeti problémákkal együtt mutatják be. Természetesen ezeknek is van mesés sztorijuk, a főszereplő rendszerint megoldja a problémát és példát mutat a környezet megvédésére.

– A gyerekkönyvek esetében is az intenzív esztétikai élmény a legfontosabb, akárcsak általában az irodalomban?

– A gyerekirodalom ugyanúgy működik, mint az irodalom általában: amikor leveszünk egy könyvet, akkor elvárásaink vannak, és lehet, hogy ezek nem fognak teljesülni. A gyerekirodalom sem egynemű, vannak nagyon jó gyerekkönyvek, lehet, hogy jobbak, mint egy felnőtteknek szóló könyv, de vannak, amelyek nem. Mondhatnánk, ezen belül is létezik szépirodalom és népszerű irodalom, ha nagyon fenn akarnánk tartani ezt a dichotómiát. Igen, az esztétikai élmény fontos, és nemcsak a szöveg esztétikájáról beszélek, hanem az illusztrációkéról is.

– Ezek szerint irodalomkritikája is van a gyerekirodalomnak?

– Van, és ez szerencsére javuló tendenciát mutat. Egyre több a minőségi kritika jelenik meg, tudományos értekezések, konferenciák szólnak a gyerekirodalomról.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Ön a gyermekirodalom kalandválasztós könyveiről tart előadást február 24-én 17 órától a Motiváció Közösségi Térben. Milyen is egy kalandválasztós könyv?

– A kalandválasztós könyvet interaktívan használja az olvasó. Legtöbbször ő maga a könyv főhőse, a történet bizonyos pontjain maga dönthet a cselekmény kimeneteléről, így ő maga alakíthatja a sztorit.

– Mi a története ennek az interaktív műfajnak?

– A kalandválasztás az 1980-as években a Kaland Játék Kockázat könyvekkel érkezett Magyarországra, de lapozgatós kalandkönyvek már azelőtt is voltak a világon. A műfaj első kiadványa 1930-ból való, és nem is fiataloknak szóló könyv volt. Az első gyerekeket célzó kaland pedig 1941-ben jött ki. Ezután volt még egy gyerekeknek szóló sorozat, ezt vehette alapul Steve Jackson és Ian Livingstone, amikor az 1970-es években megalkották a maguk sorozatát. A kalandválasztást ötvözték az akkor már népszerű szerepjátékokkal, és ebbe újdonságként behoztak két interakciót, a dobókocka használatát és a karakterlapokat, amelyekre a megszerzett eszközöket lehetett feljegyezni, akárcsak egy társasjátékban. Ennek jött el az új divatja.

– Az ilyen könyvekben mindenféle próbatételek és kalandok vannak, döntések, amelyek kockázatot is rejtenek. Ki lehet ennek tenni a gyereket?

– Alapesetben a gyerekek szeretik azt, ha a döntéseiknek súlya van, ha számít, hogy mit tesznek, és persze mindezt biztonságos keretek között tehetik, mert bármikor visszalapozhatnak. Van olyan kalandválasztó sorozat is, ami az egészen kicsiket szólítja meg. Ott az a lényeg, hogy egy-egy kis könyv egy tantárgyat tematizál, például a nyelvtant; megy a történet, és az olvasó úgy tud tovább haladni, hogy nyelvtani feladatokat old meg. A megoldásától függően tud a történet más-más pontjára lapozni. Ebből látszik, hogy a műfajban az oktatási segítő szándék is megjelenhet, és nem mellesleg ezek a könyvek irodalomként is olvashatók.

– Valóban irodalomként?

– Igen, hisz, viccesen fogalmazva, egy könyvben benne lehet akár három könyv is. És igazából nem történik más, mint a hagyományos irodalom olvasásakor: olvasunk és lapozunk, csak közben döntéseket is hozunk. Végső soron egy irodalmi mű olvasása közben az embernek amúgy is megjárja a képzeletét, hogy mi történhetett volna még. Kalandválasztós könyvek is bírhatnak esztétikai értékkel, lehetnek akár klasszikus irodalmi művek adaptációi is, például A Pál utcai küldetés – Mentsük meg Ernőt! című könyv, amelyikről a Motiváció-workshopon beszélek majd. Egy ilyen adaptáció kifejezetten elősegítheti, hogy a gyerek nagyobb kedvvel vegye kézbe az eredeti művet.

– Csak nem Nemecsek Ernőt lehet megmenteni?

– Nemecsek Ernő megmenthető, de a könyv végigolvasható úgy is, hogy Nemecsek meghal, vagyis nem térünk el teljesen az eredeti műtől. Csakhogy esetünkben Ernő halála után fordulat következik, nem ért véget a kaland, hanem az olvasó javaslatot kap, hogy lapozzon vissza. Ő, aki addig Nemecsek Ernő volt, ekkor újra önmaga lehet, és dönthet úgy, hogy megmenti Ernőt. Ha a játéktól az irodalomig terjedő spektrumot nézzük, akkor ez a könyv az irodalom felén helyezkedik el.

– Kíváncsi vagyok, hogy A Pál utcai fiúk történetének megváltoztatásával meddig lehet elmenni! Például módosítható-e a honvédő szellem, ami miatt a mű az oktatásba került?

– Szerintem ez mozgatórugója, szerves része a műnek, ezért benne van a lapozgatós könyv verzióban is. Annyiban árnyalódik, hogy a narrátor néha úgy fogalmaz, gondolsz-e arra, te mint Nemecsek Ernő, hogy ez nem több, mint játék? Ez megfordulhat Nemecsek Ernő fejében. A szándék azonban az, hogy lehetőséget adjon a döntéshozatalra az olvasó számára. Amikor én olvastam, egy ponton dönthettem úgy, hogy hozzám került egy kis pénz, és hallgatok-e a tanárra, elmegyek-e, és veszek magamnak gyógyszert belőle. A végeredményt nézve ez fontos döntés: meggyógyulok-e vagy pedig a pénzt máshogy használom, mondjuk majd a gittegyletnek adom. Ettől azonban még az egymással szembeni becsület, a szeretet, és a hősiesség továbbra is a könyvben marad.

– Pedig az a kérdés már a tabu közelében jár, hogy egy szabad ember fel kell-e áldozza az életét a haza védelmében. Egyáltalán, a gyerekirodalomban van tabu?

– Igen, van, de nem is feltétlenül a gyerekirodalomban, hanem a szülők által elképzelt és olvasott gyerekirodalomban. Megjelennek viszont olyan gyerekkönyvek, amelyek éppen ezeket a tabutémákat tematizálják. Ilyen például a háború, a gyász, vagy a családon belüli problémák, a válás. Attól függetlenül, hogy ezek jó könyvek, a sikerükhöz arra is szükség van, hogy a szülő úgy gondolja, alkalmasak arra, hogy a témát a gyerekének bemutassák. A gyerek meg tudjon ismerkedni a témával még azelőtt, hogy váratlanul érné a hatása. Szóval vannak tabuk, és elindul ezeknek a tabuknak a ledöntése is. Más kérdés, hogy mennyi idő, amíg az ilyen könyvek széles körben eljutnak a szülőkhöz, hisz sok esetben hiába szeretné ezeket olvasni a gyerek, ha a szülő nem nyitott az ilyen könyvekre.

– Mi várja a látogatókat hétfőn a Motiváció-workshopon?

– Lesz egy bevezető előadás a kalandválasztós könyvekről. Ezután röviden ki is lehet majd próbálni néhányat, felvázolok majd pár interaktív döntési csomópontot. Majd pedig a közönségből alkotott csapatok segédeszközöket kapnak, és kis interaktív füzeteket alkothatnak. A lényeg az lesz, hogy tanuljanak egymástól, érezzenek rá, hogy ez miért jó, mire lehet használni, mit mozgat meg az agyukban, milyen kreatív folyamatokat indít el. Mindenki haza tudja vinni magával a történetképezés élményét. Egyszóval, az a célunk, hogy a kalandválasztós könyvvel plusz eszközt adjunk az olvasás megszerettetéséhez.

Kalandválasztós könyvek a gyerekirodalomban.
Kaiser Zsanett workshopja. Regisztráció: https://actionnetwork.org/forms/konyvkereso-februar
2025. február 24., hétfő, 17:00; Motiváció Közösségi Tér, Szeged, Feketesas utca 28.

Panek Sándor

A borítóképen: Kaiser Zsanett, az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet doktorandusza. Fotó: Kovács-Jerney Ádám