A római vallás élő öröksége – Interjú Dr. Szabó Csabával, az Év Fiatal Kutatójával

– Mit jelent Önnek az „Év fiatal kutatója” elismerés, és milyen személyes vagy szakmai mérföldkövek jutnak eszébe ennek kapcsán?
– Természetesen megtiszteltetés, és egy kicsit meg is lepett. Bár sejtettem, hogy miután megnyertem a Lendület-pályázatot – ami az SZTE BTK első ilyen pályázata volt – talán mások is értékelni fogják ezt a munkát, mégsem számítottam arra, hogy ilyen díjat kapok. Megtisztelő és egyben felelősség is egy ilyen elismerés. Korábban, 2018-ban a kolozsvári akadémiai bizottság már odaítélt egy hasonló, fiatal kutatóknak szóló díjat, így ez most tulajdonképpen a második ilyen jellegű elismerésem.
Nagyon örülök neki, és annak is, hogy a bölcsészettudomány is képviselve van a díjazottak között. Általában minden évben egy élettudományi, egy természettudományi és egy bölcsészeti vagy jogi területről érkező kutató kapja meg – idén így én képviselhetem a bölcsészettudományokat. Bízom abban, hogy ez motiválhatja azokat a fiatalokat, doktoranduszokat vagy mesterképzés után tovább kutatni vágyókat, akik dilemmáznak azon, hogy érdemes-e a kutatás és oktatás világában maradni. Azt hiszem, ezek a díjak azt üzenik: igen, a kutatásban is lehet sikereket elérni, projekteket és pályázatokat nyerni – van helye és értelme ennek a pályának.

– Hogyan indult az érdeklődése a római provinciák vallástörténete iránt? Miért éppen Mithras kultusza került a kutatásai középpontjába?
– A történet jóval mélyebbről indul. Mind az alapképzésben, mind a mesterszakon Mithras kultusza és a római vallás volt a szakdolgozataim témája, tehát ez az érdeklődés már legalább tizenöt éve tart, és elég stabil pályát rajzolt ki. Nagyon szerencsés vagyok, mert a doktori után mindössze másfél év volt, amikor nem a szakmában dolgoztam, de ezt is sikerült áthidalni, és végig a tudományos életben maradtam.
A doktori után jött a posztdoktori időszak, ahol tovább folytattam ezt az irányt: a Római Birodalom kultuszait, különösen a kisebb vallási mozgalmakat vizsgáltam. Nem a nagy közterek látványos vallási életére koncentrálok, hanem arra, hogyan élte meg a vallásosságot az a hétköznapi ember, aki 1800 évvel ezelőtt élt. Mithras kultusza különösen izgalmas, mert zárt közösség, titkos beavatási szertartásokkal és hét fokozattal – kevés az irodalmi forrás, így főleg a régészeti és tárgyi leletekből tudjuk összerakni a képet.
A Lendület-pályázat első évében még a meglévő publikált anyagokra támaszkodtunk. Aztán a második pályázatunk idején váratlanul előkerült a budapesti Mithras-szentély Aquincum katonavárosának területén – egy ritka és teljesen véletlenszerű régészeti felfedezés, amely új lendületet adott a kutatásnak, és szervesen kapcsolódott a projekthez. A kutatás ma már jóval tágabb, interdiszciplináris keretben vizsgálja a római vallást: nemcsak az ókori kontextust, hanem azt is, hogyan él tovább mindez a popkultúrában, a zenében, a muzeológiában, sőt bizonyos új vallási mozgalmakban is. Klasszika-filológia, vallástörténet, régészet és művészettörténet együtt dolgozik ugyanazon a témán.

– Melyek a leggyakoribb tévhitek Mithras kultuszával kapcsolatban, és hogyan érdemes ezeket árnyalni?
– Két nagy tévhit nagyon erősen él a köztudatban, főleg YouTube-on és különböző internetes oldalakon.
Az első, hogy Mithras és a korai kereszténység egymásnak riválisai voltak. Ez részben igaz, mert a korai keresztény szerzők valóban sokat írtak Mithras kultuszáról, ami azt jelzi, hogy zavarta őket valami ebben a mozgalomban. A hasonlóságok – például a lakomák formája – feltűnhettek nekik. De valójában a két mozgalomnak semmi köze egymáshoz. A kereszténység széles társadalmi csoportokat tudott megszólítani: férfiakat, nőket, gyermekeket, sőt nem rómaiakat is. Mithras kultusza ezzel szemben zárt, kizárólag római férfiakból álló közösség volt, tipikusan katonákból, kereskedőkből vagy városi értelmiségiekből. A csúcspontján legfeljebb húszezer követője lehetett az ötvenmilliós birodalomban. Soha nem volt reális esélye birodalmi vallássá válni.
A másik nagy tévhit a december 25-éhez kötődik. Sokan gondolják, hogy a keresztény karácsony dátuma Mithrashoz vagy a Sol Invictus ünnepéhez kapcsolódik. Ez egy 19. századi félreértés. Valóban, a Sol Invictus ünnepe a 3. század végén december 25. körül volt, de Jézus születésének ünneplése már jóval korábban létezett. A pontos dátumot a korai keresztények sem tudták, így végül olyan időpontra tették, amely a rómaiak és a nem római népek (például a kelták) számára is fontos volt: a téli napforduló időszakára. Így a 25-e egy praktikus, közös dátum lett – de Mithras kultuszának semmi köze hozzá.

– Milyen kutatásokon dolgozik jelenleg, és mire lehet számítani a következő években?
– December 1-jén indult el a jelenlegi Lendület-kutatócsoport, amely Mithras kultuszával foglalkozik. Hála Istennek ez már nem egy egyszemélyes munka: a csoportnak tíz tagja van, közülük négyen állandó kutatók. A következő öt évben Közép- és Kelet-Európa összes Mithras-emlékét gyűjtjük össze – Ausztriától Bulgáriáig, hat országon átívelő terepmunkával, múzeumi kutatásokkal és konferenciákkal.
Emellett ismeretterjesztő tartalmakat is készítünk: Spotify-ra és YouTube-ra évente több videó kerül majd fel különböző helyszínekről. A projekt interdiszciplináris: filológusok fordítanak szövegeket, epigráfusok elemzik a római és görög feliratokat, IT-s szakemberek pedig virtuálisan rekonstruálják az egyik Mithras-szentélyt.
Hosszabb távon Szegeden szeretnénk tovább erősíteni a vallástudományi kutatásokat, és minél több tanszéket – akár a BTK-n kívül is – bevonni különböző együttműködésekbe.

– Monográfiája milyen új eredményeket hozott, amelyek miatt nemzetközi elismerést kapott?
– Három oxfordi könyvem jelent meg eddig, de a legnagyobb hatása kétségtelenül a doktori monográfiámnak volt. Ez volt az első olyan angol nyelvű kötet, amely Dacia provincia – a mai Erdély – római szent helyeit és vallási hagyományait foglalja össze. A nemzetközi szakirodalom sajnos kevéssé ismeri a magyar vagy román nyelven elérhető kutatásokat, így egy angol nyelvű, új módszereket is alkalmazó munka nagy figyelmet kapott.
A 2022-es kötet már tágabb területre, a dunai provinciák vallási forrásaira koncentrál. Ez általánosabb, több fejezetet ölel fel, és európai szinten is több kutató használja és idézi.

– Miért relevánsak a 21. században az ókori vallástörténeti kutatások?
– Mindig elmondom a diákoknak: amikor ókori vallásokról beszélünk, sokan múzeumi tárgyakra és fehér márványszobrokra gondolnak. Pedig a kereszténység is egy ókori vallás, amely ma is él, templomaival, ünnepeivel – elég csak a karácsonyra gondolni. Ugyanígy a judaizmus, a hinduizmus, a buddhizmus vagy számos természeti vallás gyökerei is az ókorba nyúlnak vissza. A Föld lakosságának legalább fele olyan vallások hagyományait követi, amelyek több ezer évesek.
Az ókor hatása ma is körülvesz minket: az építészetben, az irodalomban, a művészetben, a filmekben, a sorozatokban. Ha végigsétálunk egy európai város utcáin, görög-római motívumok vesznek körül minket. Európai identitásunk egyik alapja a görög-római kultúra és mitológia – Homérosztól a hollywoodi filmekig.

– Mennyire vannak jelen a fiatalok ezen a kutatási területen, és mit üzenne nekik?
– A Lendület-pályázat alapfeltétele, hogy a kutatócsoport vezetője és tagjai 40 év alatti fiatal kutatók legyenek. Természetesen együttműködünk idősebb kollégákkal is, de a projekt magja fiatalokból áll. Ez azért fontos, mert a kutatás és az oktatás területén mindig kihívást jelent megtartani a tehetséges fiatalokat – hiszen ismerjük az egyetemi bérek helyzetét.
Mégis azt látom, hogy aki tehetséges és eltökélt, annak mindig van lehetősége: nemcsak anyagi támogatások, hanem szakmai kapcsolatok, utazások, terepmunkák, nemzetközi együttműködések formájában. Érdemes belevágni – ez egy olyan pálya, ahol rengeteg élmény és felfedezés várja a fiatal kutatókat.

Pap Noémi