Izzadással kezdődik a sport? Béres Alexandra szerint heti 3x1 óra mozgás kell az egészséghez

– Az újévi nagy elhatározások még kitartanak, az edzőtermek tömve vannak a tavasz kezdetéig. Mi az, amivel fenntartható a sportolás iránti elköteleződés, akár a következő év kezdetéig és tovább?

– Tapasztalom: az emberek egyre kevesebb erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy együtt legyenek, hogy megizzadjanak, hogy vállaljanak plusz energiát olyan dolgokért is, amik nem csak kellemesek. Bár én úgy gondolom, hogy a sport kellemes. Nagyon jó dolog, ha valaki rávesz másokat a sportolásra, és ezzel közösséget épít. Ebben a közösségben olyan energiák szabadulnak fel, amelyek mindenkinek a jólétét, a jó kedvét, a jó érzését szolgálják. Ezért én az olyan kezdeményezéseket mindig támogatom, mint például a 25. évét ünneplő algyői fitnesz sportközösség rendezvénye.

A 25. évét ünneplő Algyői Fitnesz Sportközösséget az SZTE alumnái is erősítik. A Kovács Krisztina (bal oldalon) vezette csoport családi sportnapot is szervezett. Fotó: Ú. I.

– Miért vállal fellépéseket az ország különböző pontjain? Mit várhatnak öntől az ilyen programok résztvevői?

– Impulzust. A jelenlétem azt sugallja, hogy mozogni jó! Ennyi. Aki szeretne velem mozogni, arra bármikor van lehetőség, hiszen online is tartok órákat. Örülök, ha találkozhatom új emberekkel, mert mindenkinek kíváncsi vagyok a gondolatára. Az algyői rendezvény azért is közel áll a szívemhez, mert talán húsz éve voltam először itt. Látom, hogy a csoport fenntartásában a szervezőknek benne van a szívük-lelkük. Mindig és folytatólagosan is megpróbálják a fiatalokat, a családokat rávenni arra, hogy egy közösség részeseiként is tegyenek az egészségükért, hogy közösen sportoljanak, hogy ezt értéknek érezzék.

– Sportágválasztó rendezvényként is fölfogható egy-egy családi sportnap?

– Nekem is van két gyerkőcöm. Tudom, hogy mennyire nagyon-nagyon nehéz rávenni a gyerekeket arra, hogy plusz energiát tegyenek bármibe, ami nem csak arról szól, hogy jól érzik magukat. Tapasztalom, nehéz a sportvezetőknek is, hogy a mai gyerekeket rávegyék arra, ne a kütyük meg a hirtelen kapott impulzusok vezéreljék őket. Ezért én nagy dolognak tartom, ha egy-egy sportvezető felvállalja egy rendezvény megszervezését.

Béres Alexandra – a fitnesz hazai koronázatlan királynője – a jelenlétével, közösségi rendezvényeken, iskolai programokon is népszerűsíti a sportot

– A fitnesszel Magyarországon ön foglalkozott először, ön az első magyar bajnok, az első világbajnok. Az ön családjában mindenki sportol. Olvastam, hogy a kisebbik lánya ritmikus gimnasztikázik, a nagy párbajtőrözik. A család több tagja is bekapcsolódott az itthon még kuriózumnak számító jeges sport, a curling népszerűsítésébe. E sportágban a nagylánya a junior-, a férje a seniorválogatott tagja, ön pedig részt vett az idén először megrendezett Magyar Curling Napja programjain. Mi a válasza, hogyan találhatja meg az ember azt a sportágat, ami számára a legmegfelelőbb?

– A legfontosabb, hogy a gyerekeknek megadjuk a lehetőséget, hogy választhassanak, hogy megtapasztalhassák, milyen mozgásformában ügyesek. Tudni kell azonban, hogy egy-egy sportnak legalább három-hat hónapot kell adni ahhoz, hogy kiderülhessen, a gyerek számára megfelelő-e. Tehát meg kell beszélni a gyerekkel, hogy ha elvisszük az általa választott sport foglalkozásaira, akkor ott legalább három vagy inkább hat hónapot el kell töltenie, mert különben nincs is esély arra, hogy kiderüljön: abban a sportban ügyes-e vagy sem.

Soha nem késő elkezdeni sportolni – vallja és hangsúlyozza Béres Alexandra, aki legutóbb az algyői családi sportnapon a példájával tanította, hogy a mozgás és az egészség összefügg

– Ám az edzések végeredménye többnyire az, hogy a gyereknek versenyre kell mennie, őt meccsekre kell vinni. Gyerekkorban miért nincs tömegsport?

– A gyermek személyiségében benne van, ha versenysportra született. Ilyen esetben a szülő nem is tudja lebeszélni. Nem a szülőnek kell akarni, hanem a gyereknek, belső indíttatásból, a sportot. De ne csak ad hoc jelleggel, vagy hobbi szinten vigyük le mozogni a gyerekünket, mert akkor előbb-utóbb abba fogja hagyni. Valamilyen folyamatban benne kell lennie. Ilyen lehet egy amatőr verseny, vagy sportbemutató, vagy bármi olyan, amitől érzi a sporttevékenysége súlyát. Különben nagyon könnyen lemorzsolódnak a gyerkőcök, például amikor gimibe kerülnek, vagy amikor elérkezik az első szerelem ideje. Ilyenkor, az új impulzusok hatására a sportról fognak lemondani. Holott a mozgásnak az alap egészségszintünk fenntartásában, például az anyagcserénkben is nagy a jelentősége. Ha a sport gyerekkorban kimarad, annak felnőtt korunkban fogjuk megérezni a hiányát. Akkor már hiába sajnálkozunk, hogy „jaj de kár, hogy nem sportoltuk tovább”.

– Tehát aki nem szeret versenyezni, az elveszik a sport számára?

– Ez egy nagyon veszélyes mezsgye, mert ha nem versenyeznek a gyerekek, akkor egy idő után elveszik a motivációjuk, hogy eljárjanak edzésre. A verseny egy olyan motiváció, ami jobb és jobb teljesítményre ösztönöz. Ugyanakkor azoknak a gyerekeknek, akik nem versenyre születtek, sőt, nem szeretik magukat megmérettetni, más típusú, például csoportos mozgást kell ajánlani. De ebben az esetben is fontos a közös cél, például egy táncbemutatóra, egy előadásra vagy egy sportnapra való felkészülést kitűzni. Fontos a cél kitűzése, hogy valami többet elérjünk, valami többet kihozzunk magukból. Tehát meg kell látnia a szülőnek, hogy milyen személyiség a gyereke. Például egy nagy csoportos táncban vagy küzdősportban nincs effektív megmérettetés, de mégis van miért készülni, edzésre járni, hogy az anyagcsere fokozódjon, meglegyenek azok a fittségi szintjavítások, amiket egy sport megadhat.

Heti három edzéssel megtartható az egészség, de heti négyszer egy órával már szintet léphetünk, ha ebből szokás alakult – hangsúlyozza Béres Alexandra fitnesz világbajnok

– Az életkor előre haladtával, az életmódunk változásával újból és újból újrakezdünk, a sportban is. Az év első negyedében tipikus dolog, hogy nagy elhatározások születnek a sport terén is. Mit tanácsol az újrakezdőknek?

– Soha nem késő elkezdeni sportolni. Azt tapasztalom, hogy ha elmegyek egy iskolába, a gyerekek még nem értik, mi az, hogy „egészség”, hogy ennek miért van jelentősége, az „egészség” megőrzése és a sport hogyan függ össze. Mindenkinél más életkorban születik meg a megértés, az elhatározás, hogy nekem fontos, hogy miért fontos a mozgás. Például? Ha magamon érzem, hogy nem olyan a fittségi szintem, mint szeretném. Vagy ha valaki beteg a környezetemben: egy jó barátom vagy az anyukám… Tehát mindenkinél máskor érkezik, és máshogy érkezik, de ahogy megyünk előre az életünkben, egyre inkább átveszi a vezető szerepet az egészségünk. Ezért fontos az újrakezdés a sportban is, amihez soha nincs későn. Mert soha nincs olyan, hogy „tökéletes idő”. El kell dönteni, hogy számunkra mostantól fontos a sport. Ez egy belső elhatározás. Ha nyitottá válunk arra, hogy tegyünk a magunk egészsége kedvéért, akkor rajta, mozogjunk többet, mint eddig!

– A SZTEsi Maraton Programon szegedi egyetemistáknak mutatnak be különböző sportlehetőségeket. Mire hívja föl a fiatal felnőttek figyelmét?

– Különleges életkor az egyetemista időszak. Értéknek találják, hogy különböző sportos szituációkban készítsenek magukról szelfit. Szívesen megmutatják, hogy sportos életet élnek, ugyanakkor nagyon benne vannak az élet sűrűjében. Náluk a rendszeresség az, amit a fókuszba kell tenni. Mindegy, milyen sportot űzünk, a lényeg, hogy teljen el négyszer vagy ötször egy óra egy héten azzal, hogy mozgunk. A gasztroenterológusok szempontjából ahhoz, hogy a gyomorban a táplálék jól felszívódjon, elég egy héten 150 perc edzés, akár 30 percenként naponta. De mi, fitneszszakemberek, a napi fél óra helyett a heti háromszor – vagy négyszer – egy óra mozgást javaslunk, hiszen először a fosztfát-csoportokat, aztán a szénhidrátok, majd 20-40 perc elteltével a zsírokat bontja a szervezetünk, ezért hosszabb időre van szükség, ha a feleslegtől is szeretnénk megszabadulni. A három edzéssel megtartható az egészség, de heti négyszer egy órával már szintet léphetünk, ha ebből szokás alakult.

– Hogy lehet egy mozgás iránti vágyból szokás?

– Tizenöt éve még azt mondtam, hogy „mindegy mikor, csak mozogjunk”. De ma már úgy látom, pontosan meg kell határoznunk, hogy ez a mozgás mikor történik. Kötni kell valamihez a sportot úgy, hogy az az időszak szent és sérthetetlen legyen! El kell fogadtatnunk, hogy mondjuk, megyünk az egyetemre és előtte megcsináljuk – például kedden és csütörtökön – az egy óra sportot, majd szombat-vasárnap, amikor a szerelmünk pihen vagy olvas, akkor mi elmegyünk kardiózni, izzadásig. Ennek mindig ugyanakkor kellene történnie, hogy szokássá alakuljon. Eleinte a család, a fiatalok úgy érzik: a másik nem velük foglalkozik abban az egy órában. Pici gyerekes anyukák úgy érzik, hogy a családjuktól veszik el ezt az időt. De ha megbeszéljük otthon, hogy ez a mozgás nekünk, de a szeretteinknek is fontos, mert az egészségünkért sportolunk. Ha szeretnék, hogy hosszan ott legyünk nekik, hogy energikusan tudjunk jelen lenni az életükben, akkor megérthető, hogy nem maradhat ki az életünkből az ifjú felnőttkor utáni 10-20, gyerekneveléssel eltöltött év a rendszeres mozgás nélkül. El kell mondanunk, sportolunk, mert akkor tudunk adni, ha nekünk van energiánk.

Újszászi Ilona

Fotó: Barna Krisztián, Ú. I.