Ahol megnyílik a szív: Csanády Nóra varázslatos természetfotóiból nyílt kiállítás a TIK-ben

Csanády Nóra Hódmezővásárhelyen látta meg a napvilágot, és egészen 18 éves koráig ott is élt. Diplomáját a József Attila Tudományegyetemen (JATE) – a mai Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte meg. A fényképezés alapjait autodidakta módon, sok-sok gyakorlással sajátította el, majd fotós barátai útmutatása alapján mélyedt el a fotózás művészetében. Képei azt a harmóniát és szépséget tükrözik, ahogy az érintetlen természet együtt lélegzik, létezik az őt körülvevő csodálatos állatok világával. Nem véletlen, hogy valamennyi fotó láttán megtelik békével és szeretettel az ember szíve, s erős vágyat érez arra, hogy itthagyva a város zaját, kitárja lelkét a természet szépségei előtt.

Csanády Nóra kiállítása. Fotó: Fülöp Tímea

Csupán nyitott szem, nyitott szív és türelem kell hozzá, hogy a természet csodái feltáruljanak előttünk

Prof. Dr. Széll Márta, az SZTE stratégiai rektorhelyettese a kiállítást megnyitó köszöntő beszédében elmondta, ez a tárlat is nagyon szépen tükrözi, hogy az évek során az egyetem és a város civil szférája között milyen szép összefonódás alakult ki. „Talán nem titok, hogy ismeretségünk Nórival több évtizedre nyúlik vissza. Amikor mi felnőttünk a 70-es, 80-as években, Magyarország még nagyfokú zártságban élt. Nem sokaknak adatott meg az, hogy külföldre utazhassanak és magas hegyeket, sivatagokat, valamint trópusokat lássanak. Ahogy fiatal felnőttek lettünk, ez a lehetőség megnyílt előttünk. Ma már gyakorlatilag a Föld bármely országába eljuthatunk, s gyönyörködhetünk az óceánokban, tengerekben és erdőkben. Ugyanakkor Nóri képei megmutatják azt, hogy nem szükséges több száz, több ezer kilométert utazni ahhoz, hogy a természet szépségei megnyíljanak előttünk, csupán nyitott szem, nyitott szív és türelem kell hozzá, hogy a körülöttünk lévő sok csodát észrevegyük” – hangzottak Prof. Dr. Széll Márta köszöntő szavai.

Prof. Dr. Széll Márta köszöntője. Fotó: Fülöp Tímea

Mint kiemelte, Csanády Nóra férje révén egy olyan orvoscsaládhoz tartozik, amely a régió egészségügyi ellátásának fontos és meghatározó részét képezi. Férje édesapja, dr. Csanády Miklós belgyógyász, kardiológus professzor, az SZTE SZAKK Belgyógyászati Klinika tavaly elhunyt emeritusa, az orvostudomány doktora, a II. Belgyógyászati Klinika egykori tanszékvezetője, volt rektorhelyettes, a hazai belgyógyászat és kardiológia meghatározó egyénisége. Családjuk többgenerációs orvosdinasztiát alkot: a professzor életművét fia és legidősebb unokája viszi tovább, így az orvosi hivatás három generáción ível át a családban. Nóra másik két gyermeke is szoros kapcsolatban áll a természettudományokkal és a gyógyítással: középső gyermekük állatorvosként tevékenykedik, míg a legkisebb jelenleg biológia szakos gimnazista.

Csanády Nóra kiállítása. Fotó: Fülöp Tímea

Mindig jelen kell lenni

Csanády Nóra képein Szeged környékének és a régiónak a természeti kincsei elevenednek meg, a Tisza-Maros torkolatában fürdőző madaraktól kezdve, a mogyorót majszoló mókuson keresztül a kamera lencséjével farkasszemet néző vaddisznóig. Ugyanakkor fotóin hazánk más tájainak szépségei is visszaköszönnek, a gemenci erdő vadregényes világától egészen Somogy megye lankás dombvidékéig. Nóra számára hatalmas örömet jelent, ha a képein keresztül át tudja adni azt az érzést, hangulatot és harmóniát, amit ő maga is megél a természetben. A természetfotózás számára több, mint fényképezés, természetjárás is, ami folyamatos jelenlétet igényel. Hiszen az élővilágnak megvan a maga ritmusa: a párválasztás, a harcok, a táplálékszerzés és az utódnevelés időszakai, amelyekben mindig jelen kell lenni.

Elárulta, mivel az állatok félénkek, leginkább a hajnali és a kora esti órákban lehet megfigyelni őket természetes közegükben. Ezért ő minden nap pontosan tudja, mikor kel a nap, hiszen napfelkeltekor már kint van a természetben, és addig marad, amíg a mozgás el nem csitul. Sokan mondják, hogy ehhez nagy türelem kell, de ő ezt nem így éli meg. Számára minden perc izgalmas, mindig várja azt a pillanatot, amit sikerül elkapni és megörökíteni. „Ahogy a madarak egyszer csak énekelni kezdenek, vagy ahogy egy harmatcsepp végiggördül egy száraz nádszálon – számomra ezek mind olyan apró csodák, amik folyamatosan történnek odakint. Annyi érdekes dolog van, és minden pillanat tartogat valamit, ezért ez nekem soha nem unalmas. Őszintén, azt sem szoktam érteni, amikor valaki megkérdezi: „nem volt unalmas?” – vallja Nóri.

Csanády Nóra kiállítása. Fotó: Fülöp Tímea

Minden állatot egy picit családtaggá kell tenni

Mint beavatott, fotóit nagyfokú tudatosság jellemzi: nagyon sokat olvasott, tanult a körülöttünk elterülő természetről, s a benne élő csodálatos élővilágról. „Amikor elkezdtem fotózni, minden madarat, amit sikerült megörökítenem, utólag megnéztem egy lexikonban vagy az interneten: hogy hívják, mik a szokásai, kik a nálunk élő rokonai. Ugyanez igaz az emlősökre is – minden állatot egy picit családtaggá kell tenni, meg kell őt ismerni” – árulta el. Ezek az ismeretek az elmúlt két év során fokozatosan alakultak ki benne. Volt olyan is, hogy már könyvből ismerte egy faj küllemét, de élőben még sosem látta – ilyen volt például a karvaly-, és amikor először megjelent előtte, azonnal tudta, hogy ő az, mert felismerte a viselkedéséről. Ez egy folyamatos tanulási folyamat.

„A helyeket is meg kell tanulni, ki kell tapasztalni. Nem úgy van, hogy csak elindulok, aztán majd lesz valami. Mindig céllal megyek ki. Ha őzeket szeretnék fotózni, akkor olyan területet keresek, ahol biztosan vannak. Ha itatós lesnél szeretnék dolgozni, akkor meg itatót keresek. Meg kell találni, hogy hol lesz a fotóalanyom. Mindig ezzel a tudatossággal indulok útnak” – osztotta meg a fotográfus.

Csanády Nóra kiállítása. Fotó: Fülöp Tímea

Percekig álltunk és bűvöltük egymást

Nóri azt is elárulta, jelenlegi, bemutatkozó kiállítására a legkedvesebb képeit válogatta össze. „Az ajtó melletti első őzes kép (borítóképünkön) az a fotó, ami igazán elindított engem a természetfotózás felé. Ott éltem meg először azt az élményt, hogy karnyújtásnyira vagyok egy állattól, szemkontaktust létesítünk egymással, és percekig csak állunk, bűvöljük egymást. A kép címe egyébként A lélek tükre, mert ez az egész olyan mély érzést adott, hogy ott és akkor elhatároztam: nekem ezzel kell foglalkoznom. Ezért is különösen kedves a szívemnek” – zárta gondolatait Nóri.

„És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.” (Wass Albert: Mese az erdőről részlet)

A kiállítás az Egyetemi Tavasz programjainak keretében a Partiscum Club szervezésében valósult meg, a tárlat anyagát április 30-ig, hétköznapokon 08.00–22.00, szombaton 09.00–20.00 óráig lehet megtekinteni a TIK kiállítási terében.

Fülöp Tímea

Borítóképen: Csanády Nóra a kiállítás megnyitóján. Fotó: Fülöp Tímea