Interaktív tanórákkal motiválja a hallgatókat az SZTE GTK oktatója

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatói éveire a Szegedi Tudományegyetemen?

– Először a Szolnoki Főiskolára jártam, utána az akkori oktatóim biztatására jöttem Szegedre két évet tanulni. Jó emlékekkel tekintek erre az időszakra, nagyon sok inspirációt kaptam és pozitív emberekkel találkoztam. Nagyon érdeklődtem az európai integráció iránt, de végül a vállalkozásfejlesztés szakirányra kellett mennem, ami a témáját tekintve más terület. Érdekesen indult, de összességében jó visszagondolni ezekre az évekre, mert olyan oktatókat, illetve később kollégákat ismertem meg, akiknek sokat köszönhetek.

– A hallgatói évek után hogyan került az oktatói pályára?

– Az egyetemi évek alatt aktívan részt vettem a tudományos diákkörben. Már főiskolásként kettő TDK dolgozatot írtam, utána az egyetemen is egyet. Mellette kisebb kutatói feladataim is voltak, amik megerősítettek abban, hogy szeretek ezzel foglalkozni. Ez ösztönzött abban, hogy PhD-ra menjek, ahova ugyan nehéz volt bejutni, de éppen ez motivált.

– A kutatói pályát vagy az oktatást kedveli jobban?

– Nem tudok a kettő között dönteni. Kedvelem az egyetemi pályafutásomban azt, hogy több sapkát is tudok viselni. Ott van az oktatói része, ami teljesen más képességeket és hozzáállást kíván. Ott a hallgatókkal kell beszélni és figyelni rájuk, illetve aktívan részt venni az órákon. A kutatás pedig sokkal inkább egyéni munka, ami elmélyülést igényel. Teljesen más a kettő, de nagyon szeretem, hogy tudok köztük váltani, így a hallgatókkal és magammal is foglalkozok.

– Legutóbbi kutatási témája a „Fordított tanterem a közgazdasági képzésben” című munkája. Hogyan mutatná be?

– A fordított tanterem módszer lényege, hogy az oktató nem hagyományos szerepben van jelen a tanórákon, hanem sokkal inkább mentorként. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók felkészülve jönnek az órára, előtte elsajátítják az elméleti anyagot, és az órán gyakorlati feladatokat oldunk meg. Ez lehet szimulációs játék, sorba rendezős feladat, de lehet egy videó megnézése is, amiről utána vitát rendezünk. Sok lehetőség van ebben a rendszerben, és ami a tanteremben történik, az sokkal inkább a gyakorlati alkalmazhatóságról szól.

Dr. Udvari Beáta szerint az oktatóknak és az oktatásnak is fejlődnie, alkalmazkodnia kell, Fotó: Zentai Péter

– Más oktatási módszerekhez képest ez mennyire hatékony?

– Sokkal hatékonyabb. Nem feltétlen lexikális tudást kell átadni a hallgatóknak, mert azt bármikor megszerezhetik az internetről. Inkább azt szeretném elérni, hogy a hallgatók olyan képességekben fejlődjenek, mint a véleménynyilvánítás, a kritikus gondolkodás és a pozitív és negatív oldalak megismerése. A visszajelzésekből kiindulva a hallgatók nagyon élvezik az interaktív órákat és a kreatív feladatokat. Az egész teljesen másfajta gondolkodásmódot igényel, mint egy előadásra beülni és hallgatni az oktatót. Megvannak a hátulütői is, kevesebb elméleti anyagot lehet így átadni, nem feltétlen lehet visszakérni a lexikális tudást, illetve csak kis létszámmal működőképes ez a módszer.

– A fordított tanterem módszerre elősorban a Z generáció miatt volt szükség. Miért kell máshogy kezelni ezt a korosztályt?

– Azért fordultam más módszerek irányába, mert úgy éreztem, hogy ezt a korosztályt a frontális oktatás nem fogja arra motiválni, hogy aktívan részt vegyenek az órán. Gyakran az okoseszközökkel kellett versenyeznem, és olyan témát előadni, ami az interneten is megtalálható és meggyőzni a hallgatókat, hogy engem hallgassanak. Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy ezen változtatok és sokkal több interaktivitást viszek az órákba. Ez nagy változás volt nekem és a hallgatóknak is, újra élveztem az óráimat és alig vártam, hogy a hallgatókkal beszélgethessek. Ők pedig végre elrakhatták az okoseszközöket és saját magukat tudták adni az órán.

– Mennyi felkészülést igényel a hallgatóktól egy ilyen interaktív óra?

– Kéthetente tartok kontaktórákat és a köztes időben kell felkészülni. Úgy szoktam meghatározni, hogy ne legyen hosszabb kilencven percnél a felkészülési idő, tehát nagyjából annyi idő van rá, amennyi idő alatt ezt elmondanám nekik. A tudás ellenőrzésére egy CooSpace tesztet is kitöltenek a hallgatók és a teszt sikeres teljesítésével jönnek a következő órára. Összességében az a célom, hogy kilencven percnél ne legyen hosszabb az előzetes felkészülés, de az már a hallgatókon múlik, hogyan osztják be az időt.

– Miért ajánlaná a fordított tanterem módszert azoknak, akik nem ismerik?

– Az oktatóknak azt ajánlanám, hogy ha szeretnek a hallgatókkal közvetlenül kommunikálni és érdekli őket a véleményük, illetve meg tudják azt csinálni, hogy ne csak elméleti anyagot adjanak át, akkor bátran próbálják ki ezt a módszert. Szükség van az egyetemi oktatásban a kreatívabb és innovatívabb eszközökre. A Covid időszak sokat tett hozzá, hogy ez a módszer működőképes legyen, mert sok digitális anyagot akkor készítettem el, amikor online tanítottam. Ezeket most is tudom használni, ezért könnyebben fel tudom építeni az óráimat. Ugyanakkor szerintem úgy a jó, ha változatos az oktatási módszer. Szükség van a hagyományos előadásokra is, ahol megtanulnak jegyzetelni a hallgatók. Kell olyan oktató is, aki prezentációkat vár el, fontos, hogy az ilyen készségek is fejlődjenek. Mindenkinek más a személyisége, és szerintem az a fontos, hogy az oktatók megtalálják melyik módszer a számukra komfortos, mert ezt a hallgatók is érezni fogják. Az interneten nagyon sok tipp van arról, hogyan lehet új ötleteket alkalmazni az oktatásban, érdemes utána néznie, aki nyitott erre.

Mátó Gábor

Fotó: Zentai Péter