Bezár

SZTEhírek

Kituntetes_2

A múmiák világa valóságos kincsesháza az ismereteknek – interjú Dr. Pap Ildikó Etelkával

A múmiák világa valóságos kincsesháza az ismereteknek – interjú Dr. Pap Ildikó Etelkával

2022. szeptember 07.

Dr. Pap Ildikó Etelka antropológus, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Biológiai Intézete Embertani Tanszékének tudományos főmunkatársa, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának nyugalmazott címzetes tárigazgatója a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Az elismerés kapcsán a múmiakutatásokról, és a betegségek vizsgálatának elméleti és alkalmazási területéről kérdeztük.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Mit jelent Önnek a kitüntetés?

- Nem azért dolgozunk, hogy kitüntetésben részesüljünk, de nagyon jól esik, ha megkapjuk. Én 40 éven keresztül dolgoztam a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában antropológus-muzeológusként, majd a tár vezetőjeként. Igyekeztem kinyitni a tárat, lehetőséget adva a hazai és külföldi szakembereknek, hogy megismerhessék a világon is egyedülállóan gazdag gyűjteményt, és hogy dolgozhassak az ott őrzött anyagokon.

Sok kiállítás megvalósításában is részt vettem. Köztük két nagysikerű tárlat, a „Rejtélyek, Sorsok, Múmiák” és a „MúmiaVilág” elkészítésének voltam szakmai rendezője illetve kurátora Szikossy Ildikóval együtt. Ezekbe a kiállításokba beletettük minden tudásunkat és kutatásunk eredményeit. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, de akkor úgy érzem, munkacsoportunk megérdemelt volna valamilyen elismerést.

A legelső elismerésem egyébként nagyon régi, a „Szocialista kultúráért” kitüntetés volt, még Pozsgay Imre kulturális miniszter írta alá. 2015-ben pedig a Magyar Biológiai Társaság „több évtizedes kutató, oktató és szervezőtevékenységért” Gelei József emlékéremmel tüntetett ki.

A Szegedi Tudományegyetemen folyó biológiai antropológiai kutatómunkába 2008-ban kapcsolódtam be, kezdetben társult kutatóként, majd tudományos főmunkatársként. Boldog voltam, mikor kiderült, hogy Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője felterjesztett a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésre. Büszke voltam, mikor megtudtam, hogy javaslatát az MTA Biológiai Osztálya egyhangúan támogatta.

A legnagyobb örömöt az okozta, hogy olyan sok ember örült velem a kitüntetésnek. A Vigadó szép épületében tartott ünnepség megindító volt, jó lett volna, ha szüleim is megérik azt a napot.



- Az antropológia elméleti kutatása és alkalmazásai területén elért, nemzetközileg is elismert eredményei, különleges gondolkodást, tudást, odafigyelést igényelnek. Ön hosszú évtizedek óta dolgozik pályáján. Milyen jelentősége van az életében?

- Kutatói pályám első évtizedeiben a Magyarország területéről származó fosszilis leletekkel, valamint a Közép-Duna medencében élt jégkor utáni történeti embertani népességekkel foglalkoztam. Fő témánk a betegségjellegek monitorozása volt a Magyarország területén élt történeti embertani népességekben.

_Mohacson_a_Nemzeti_Tortenelmi_Emlekhely_kapujaban

A III. számú tömegsír ásatásán

Részt vettem a hazai történelmi személyek exhumálásában és azonosításában. Munkatársaimmal végeztük Máriabesnyőn a Grassalkovich család kriptájában nyugvó személyek feltárását, Ungváron Romzsa Tódor volt ungvári püspök exhumálását és személyazonosítását, 2008-ban a Mátyás templom (Nagyboldogasszony templom) melletti kripta exhumálását. Részt vettem a Pálfi György vezette munkacsoport Szent László koponyaereklye kutatásában és Asztrik, Kalocsa első érsekének azonosítására irányuló vizsgálataiban.

1995 óta vezetője vagyok a váci Fehérek templomában feltárt újkori múmia leletegyüttest vizsgáló, hazai és külföldi kutatókból álló munkacsoportnak. Az egyedülálló antropológiai leletegyüttest a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani tára őrzi. A kripta egyedülálló mikroklímájának és a temetkezési módnak köszönhetően kitűnő állapotban megmaradt egyének multidiszciplináris vizsgálata hazai és nemzetközi együttműködésben zajlik. A betegségek vizsgálata a múmiakutatások egyik legfontosabb ága. Nyomon követhetjük a betegségek történetét, egyes kórokozók evolúcióját. A váci maradványokon végzett tébécé vizsgálatok a tüdőbaj okozta morfológiai változások kimutatása mellett genetikai szinten is folytak illetve folynak. A Tbc több ezer éves történetében a váci múmia leletegyüttes kutatása azért is kiemelkedő fontosságú, mert egy nem távoli, ugyanakkor antibiotikum mentes időszakból származó népességet vizsgálhatunk.

Más betegséget is kimutattunk, például egy izraeli kutatócsoporttal együttműködve az egyik múmia testéből származó mintából sikerült feltárni egy vastagbéldaganatra hajlamosító gént.

Legújabban pedig az Albert Zink vezette bolzánói munkacsoporttal egy Vácott élt bábaasszony maradványait elemezzük, aki a tuberkulózison kívül szifiliszben is szenvedett.

 

- Mit lát, tapasztal: mennyire népszerűek az ehhez kapcsolódó szakok, képzések ma?

- Az embert mindig érdekli saját maga, a teste, egészsége, betegségei. A történeti embertan csodálatos lehetőséget ad arra, hogy megismerhessük a régen élt elődeink életét, mindennapjait, egészségi állapotát.

_Mohacson_a_SZTE_Embertani_tanszel_es_a_JPM_munkatarsaival

Mohácson a SZTE Embertani tanszék és a JPM munkatársaival

Mindnyájunkat érdekel a halál, a halál utáni lét vagy nem lét kérdése, az, hogy mi történik a testünkkel az utolsó leheletünk után. A múmiák ráadásul külön világ, az ismeretek valóságos kincsesháza. Így nem csoda, ha mindig vannak érdeklődő hallgatók, akik szeretnének bekapcsolódni a régen élt emberek életének kutatásaiba Budapesten és Szegeden egyaránt.

 

- Ha épp nem a hivatásának, szakmájának él, mivel foglalkozik szabadidejében?

- Nagyon szeretek utazni, igyekszem eljutni kollégákkal, barátokkal külföldre is. Szerencsés vagyok, mert a váci múmiák bemutatása lehetővé tette, hogy sok helyre utazhassunk velük. Európán kívül velük sikerült eljutni Amerika számos helyére. Los Angeles volt a kiindulás, de jártunk Milwaukee-ban, Philadelphiában és több más városban is.

_A_Milwaukee_muzeum_elott

A Milwaukee múzeum előtt

Azt olvastam valahol, hogy az életünk előrehaladtával egy idő után új tevékenységeket kell keresnünk, hogy frissek, maradjunk. Ezt valamennyire sikerült megvalósítani. Egy barátunk bevezetett a csillagászat rejtelmeibe, vettünk egy távcsövet is, hogy gyönyörködhessünk az égbolt szépségeiben. Egy ideje sokat járunk kirándulni – talán mondhatom, hogy túrázni – egy baráti társasággal. Van egy kis kertünk a ház körül, ahol élek. Ez is ad tennivalókat.

És bárhol járok, sokat fotózom. Örömmel tölt el, és sokszor másokat is.

 

- Végezetül mivel foglalkozik most, milyen kutatáson dolgozik?

- A tudományos munkán kívül részt veszek a felsőfokú oktatásban. Nyugdíjba menetelem követően több idő és energia jut az oktatásra; alma materem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Tanszékén paleopatológiát, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén a múmiakutatást tanítom.

Az ELTE és az SZTE Biológiai Doktori Iskolák témavezetőjeként is tevékenykedem. Hazai szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja vagyok, nemzetközi szakfolyóiratok számára végzek lektori tevékenységet. Számos hazai és nemzetközi konferencia szervezőbizottságában vettem részt, legutóbb a 2022-ben Szegeden rendezett ICEPT-3 nemzetközi kongresszus munkájában. Az MTA Biológiai Osztálya keretében működő Antropológiai Tudományos Osztályközi Bizottság és a Magyar Biológiai Társaság elnökeként is tevékenykedem.

Asatas_Sassovioban._Foto-Hajdu_Tamas

Ásatás Sassovivóban. Foto-Hajdu Tamas

A csontvázmaradványok vizsgálatára itthon és külföldön is voltak, vannak lehetőségeink. A La Sapienza Universitá di Roma felkérésére az ELTE Embertani Tanszékének fiatal antropológusaival, Hajdu Tamással és Szeniczey Tamással 2015-től veszünk részt az olaszországi Sassovio (Foligno, Umbria) kolostor területén feltárt maradványok elemzésében.

2019-től ugyanennek a munkacsoportnak a tagjaként veszek részt a szardíniai Pranu Siara megalitikus sírjából feltárt maradványok bioarcheológiai rekonstrukciójában (Suelli, Olaszország).

Az idei év őszétől harmadik éve folytatódik a Duna-Dráva Nemzeti Park területén lévő Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhelyen a III-as számú tömegsír feltárása Bertók Gábor ásatásvezető régész, múzeumigazgató és Pálfi György antropológus tanszékvezető irányításával a „Mohács 500” projekt keretében. Megtiszteltetés és kötelesség is részt venni a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének munkatársaival és doktorandusz hallgatóival zajló munkában.

 

SZTEinfo – Kovács-Jerney Ádám

Fotó: Dr. Pap Ildikó Etelka, Hajdu Tamás

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek