Így hangolja össze a sportolói és tanári életpályát az SZTE alumnusa

Borsi Levente 2016-ban kezdte meg tanulmányait az SZTE Környezettan szakán, majd fél év után váltott biológia-testnevelő tanári szakra. Jelenleg a Kiss Ferenc Erdészeti Technikum testnevelőtanára, emellett az – egyetemi hallgatókkal dúsított - NB I-ben szereplő SZRSE férfi röplabdacsapatának tagja. 10 évesen kezdett röplabdázni, és már az általános iskola után a felnőtt csapatba került, az akkor SZTE-EHÖK-SE néven futó egyetemi csapatba. Ez 2017-ben megszűnt, ekkor csatlakozott a Szegedi Röplabda SE-be, amikor a biológia-testnevelés szakot elkezdte az SZTE-n. Azóta ismét versenyszerűen sportol. Utólag visszagondolva egyetemi éveire, nem bánja, hogy a sportra és edzésekre is komoly energiát fordított, mert a tanulásra is tudott időt szánni.

-Sikerült mindig hatékonyan beosztanom az időmet. Tavaly, amikor államvizsgáztam és szakdolgozatot írtam, akkor jártam a legtöbb edzésre. Annak ellenére, hogy meg kellett tartanom 40 órát és emellett 30-at lehospitálni, ott voltam heti 7-8 edzésen. Kemény volt az előző félév, de szerintem megérte, mert az államvizsgával együtt minden jól sikerült. A családom a mozgásban mindig támogatott, ennek azért örülök, mert szerintem nem a sport a hibás, ha valaki például rosszul tanul. Ha 2 órán múlik az, hogy most valaki tanul vagy nem, akkor az elég szomorú – mondta el Borsi Levente, az SZTE volt hallgatója.

Hetente több, mint 20 testnevelés órát tart, ami véleménye szerint nem vészes, egyedül a korai keléssel nincs kibékülve, de cserébe óráival hamar végez, így edzés előtt még haza tud menni pihenni. Hiába röplabdázik már 15 éve és játszott számtalan mérkőzésen, még mindig tud ideges lenni meccs előtt.

-Őszintén, annyira nem kezelem jól a stresszt. Van, hogy elszállok fejben meccsen, de igyekszem visszajönni. Ilyen hullámvasút általában, van, amikor fönt vagyok teljesen aztán néhány labdamenet után meg lent, ez változó. Nagyon fontos szerintem, hogy ne zárkózz nagyon be, ne legyen túlságosan szűk a fókusz, ne csak magadra figyelj. Ez egy csapatjáték, mindenki másra figyelni kell, az ellenfélre is, hogy mit csinál. Nagyon fontos még, hogy ha jön egy rossz labda, ha nem sikerül úgy az érintés, ne gyötörd magadat azon, hogy mit és hogy csináltál mert akkor csak rosszabb lesz. Ez nem sikerül sokszor és ebben szeretnék javulni. Ha nem tudsz odafigyelni, koncentrálni a mérkőzésen, nem vagy ott fejben, akkor tényleg nagyon ki tud csúszni a lábad alól a dolog. Millimétereken múlhat egy labdamenet sorsa, hogy a játékos jól ér bele a labdába vagy sem.

SZTE-s évei alatt a röplabda volt számára az első, most viszont tanári munkája az, ahova nem viszi be a külső tényezőket. Egyetemi hallgatóként sokszor bevitte egy rossz meccs okozta hangulatát az órákra, azóta ezen tudott változtatni, melyben segítette a témában íródott könyvek olvasása is.

-Ha vége a meccsnek, nem stresszelem magam rajta, hogy most sikerült vagy nem. Ha sikerült, akkor boldog vagyok, az földob. Ha nem sikerült, már nem lomboz le annyira, de túlleszek rajta, mert most már vannak fontosabb dolgaim is, mint például a tanítás. Rájöttem, hogy fontos a röplabda számomra, de már nem hagyom, hogy hatással legyen a hétköznapjaimra egy-egy mérkőzés.

Legtöbb idejét az iskolában tölti, azon van a hangsúly, viszont ott van az összes edzésen is. A kettő között egyensúlyt tud tartani. A legtöbb hazai meccsen, a családja is ott van nézőként, de volt már olyan találkozó, ahol néhány diákja is megjelent a nézőtéren. Korábban a család jelenléte nyomás alá helyezte őt.

-Most már annyira nem zavar, de azért egy picit még mindig. Teljesítménykényszer van rajtam, jobban rá tudok görcsölni, mikor ők kint vannak.

Röplabdában nem tervez nagyon előre, mindig csak a következő edzésig tekint. Iskolájában, ahol tanít, is próbál segíteni, legutóbb röplabdákat és focilabdákat szerzett be a diákoknak. A közeljövőben szeretne edző is lenni.

-Most az iskolában lehet, hogy indítok röplabdacsapatot. Szeretnék a diákjaimmal indulni minél több sportágban. Fontos, hogy a fiatal generáció is sportoljon, mozogjon napi rendszerességgel vagy legalább heti három-négyszer, mert szerintem az a tanulást is segíti, serkenti. Sőt a későbbi életben is a mindenféle dologhoz való hozzáállást is pozitívan befolyásolja a sport. Mozogjon mindenki!

SZTEinfo/ Lénárt Dóra

Fotó: SZRSE/Kocsis Alíz;

Lénárt Dóra