Violetta, a lázadó – a Kossuth-díjas Kolonits Klára először a Dóm téren, utoljára kedves szerepében

– Igényes megjelenésű honlapján olvastam, hogy Kolonits Klára 1994-ben lépett először színpadra, 1995-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet magánének szakán. 2020-ban „virtuóz énektechnikájával és egyedülálló belcanto repertoárjával nemzetközi színpadokon is sikert arató, az opera mellett a klasszikus és kortárs oratóriumok megszólaltatása terén is kiemelkedő előadóművészete elismeréseként” Kossuth-díjas lett. Hazai és nemzetközi színházi terekben aratott sikereket. Az ön számára mi a különlegessége a Szegedi Szabadtéri Játékok La Traviata produkciójában föllépni 2022. július 29-én és 30-án?

– Eddig nem szerepeltem a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán. Tavaly nyílt lehetőségem először arra, hogy a Szabadtéri kisszínpadán föllépjek Mozart: Szöktetés a szerájból című vígoperájában. Így hát idén régi vágyam teljesült, mert magyarországi szabadtéri produkciókban eddig nemigen vettem részt. Külön öröm volt számomra, hogy idén az egyik legkedvesebb szerepemben mutatkozhatom be a Dóm téri színpadon.

A SZERELMES KURTIZÁN

– Verdi Traviatát például ausztriai, csehországi, olaszországi, romániai, szlovákiai és szlovéniai színpadokon is énekelte már, legalább százszor. „A bukott nő” miért a kedvenc szerepe?

– Violetta az egyik olyan női alak az operairodalomban, akinek a megformálása színészileg is nagy kihívás, ugyanakkor vokálisan is nagyon összetett: háromféle szoprán-típus keveredik benne. Az első felvonás koloratúrszoprán, a középső spinto, majd a befejező, harmadik felvonás lírai szoprán hangot igényel. Ebben hasonló például Erkel: Bánk bánjának Melindájához, ahhoz a szerephez, amit szintén nagyon szeretek. Egy énekes különböző élet és pályaszakaszaiban a szerep más és más kihívásainak képes megfelelni. Úgy érzem, most összeért bennem a szerep, vokálisan minden felvonásban a legjobbamat tudom nyújtani.

– Milyen nő „A kaméliás hölgy”, ifj. Alexandre Dumas regénye alapján a Verdi-féle La Traviatában színpadra lépő „Violetta Valéry, a párizsi kurtizán”?

– Egy modern, mai nő, aki sok szempontból kívül állt kora társadalmán. Ami a mostani rendezés kapcsán előtérbe került, az a bátorsága. A regényben és az operában is tény, Violetta már az első felvonás elején tisztában van azzal, hogy halálos beteg. Emiatt cinikus és hedonista, nem azért mert romlott. Éppen ellenkezőleg, a lelke megőrzött egyfajta érintetlenséget, amit az előadásunk egy csodálatos allegóriával jelenít meg. Ezért tudja viszonozni Alfredo érzelmeit és ezért tűnik megváltásnak a közös életük. A lelki bátorsága akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a közös boldogságról lemond a férfi apjának kérésére, és vállalja, hogy egyedül néz szembe a halállal.

TÁRSAS MAGÁNYBAN

– A női sorsok bemutatása kapcsolja egymáshoz 2022-es Fesztivál produkcióit. A műsor összeállításakor – Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok főigazgatójának nyilatkozata szerint – figyelembe vették, hogy az előadásokat zömében középkorú nők látogatják. Mit mond a nők kapcsolatáról, a női barátságról ez a legnépszerűbb opera?

– Érdekes, hogy Verdi az operában nem bontotta ki, milyen természetű Violetta és Flora barátsága. Annina, Violetta komornája karaktere egyértelműbb: nagy szeretettel és együttérzéssel viszonyul asszonyához. Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy című regényében Prudence Duvorney kerítőnőként viselkedik. Verdi a szerepet kettéosztotta és lényegesen finomított rajta. Juronics Tamás rendezése Anninából igazi barátot formál, aki megpróbálja őt megmenteni, azonban úgy érzem, ez eleve lehetetlen. Azt gondolom, Violetta férfiakhoz és nőkhöz való viszonyának fő jellemzője a magányosság.

– A „férfi társaságban” ünnepelt nő magányos ember?

– Igen. Egyrészt a társadalmi hierarchia csúcsán már ritka a levegő és még ritkább az őszinte szó. Mindenki akar valamit Violettától: szerelmet, pénzt, csillogást, vagy csak egyszerűen sok pezsgőt. Egy beteg kurtizánnak nincs értéke, így amiatt is titkolóznia kell. Magányossá teszi szókimondó, kissé nyers beszéde is, leválik kora finomkodó stílusáról. A végső magányt azonban saját maga szabja ki önmagára: nem mondja meg a szerelmének, hogy önfeláldozásból hagyja el, inkább vállalja a nyilvános megszégyenítést és a magányos halált.

– Miből fakad ez a társas magány?

– Az a társadalmi közeg, amiben Violetta él, rég leszakadt a való életről, nem szerepel benne család, munka, múlt vagy jövő. Csak jelen van, csak az aznapi élvezet, bolond az, aki többet akar. Violettában azonban van egy elnyomhatatlan jóság, nemesség, amit nem érint meg sem a környezete, sem azok a testi-lelki gyötrelmek, amiken át kell mennie. Paradox módon ezért magányos, ezért igazán sebezhető. Amikor minden jóra fordulna a második felvonásban, végzetszerűen megjelenik szerelme apja, és a hosszú és gyönyörű duett alatt pontosan kitapintja, mivel tudja rávenni ezt a nőt, hogy mondjon le a fiáról. Ha Violetta olyan lenne, mint egykori környezete, elhajtaná az apát és csak a saját boldogságával törődne. De erre képtelen. Verdi és Dumas is egyértelműen minden szereplő felé helyezi, feloldozza. Drámája szabadulás az összes társadalmi és kapcsolati elvárásból. Sokakban ennél giccsesebb kép él róla: Az eredeti „kaméliás hölgy” Marie Alphonsine Duplessis párizsi sírjánál szívesen szelfiznek a mai fiatal lányok, a fennmaradt festmények törékeny, halovány arcvonásait sminkek utánozzák. A szerzők azonban szívesebben látnák őt a lázadás angyalaként.

KETTŐS VISZONY A TANÍTÁSHOZ

– Többféle rendezői elképzelés alapján is megformálta már Violetta alakját. Juronics Tamás rendezői koncepcióját mennyire érzi közelinek?

– Ez a tizenkettedik Traviata, amelyben játszom. Juronics Tamással ez a harmadik közös munkánk. Nagyon szeretek vele dolgozni. Egyfelől vérbeli előadó, pontosan bele tud helyezkedi az összes karakterbe. Briliánsan játszik elő, férfi és női karaktereket is. Ugyanakkor mindig az adott művészből indul ki. Sosem fiktív, elképzelt idolokat állít színpadra, hanem nagyon is valódi, hús-vér, sokszor esendő figurákat. Felszabadít a vele való munka, és eddig az összes általa rendezett előadásból töltekeztem. Ezt onnan tudom lemérni, hogy sosem fáradok el, valahogy az energiák benne maradnak a Tamás rendezte előadásokban, minden gondolat és erőfeszítés összeadódik!

– Violetta abszolút főszerep. Ám „a tévedt nő” mellett és mögötte ott énekelnek a többiek, ott a kórus is. Hogyan viszonyul a csúcson járó, a Traviatától búcsúzó operaénekes a fiatalokhoz, köztük a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karon diplomázott énekesekhez, akik most kezdik a pályájukat?

– Kettős a viszonyom. Kiemelt figyelemmel kísérem őket, azonban jelenleg nem tudok tanítással foglalkozni. A pályám első 15 éve visszafogott volumenű időszaknak számított, folyamatosan tanítottam. 2010 után, a pályám aktívabb szakaszában erre már nem volt lehetőségem, így az aktív tanítás helyett, készítettem egy video-sorozatot a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjából. Ez a Master Class – Építsünk énekest! pedagógiai projekt elérhető a legnagyobb videomegosztó portálon és a közösségi oldalamon. A video-sorozatban a pályakezdéstől kezdve az énektechnikai és egészségügyi problémákon át a pszichológiai nehézségig számos olyan témakörről szó esik, ami az énekesek életútját kíséri. Évente egy-egy mesterkurzust is vállalok.

– Az aktív éneklés befejezését követő időszakra kész a terve?

– Rózsakertészetet tanulok. Ez lesz az éneklés utáni jövőm…

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Frank Yvette, Szegedi Szabadtéri Játékok/Szabó Luca, Tari Róbert; Ú.I.

Korábban írtuk:

Flora szerepében Vajda Júlia: „Mai mű a La Traviata, mert emberi érzelmekről szól”

Opera a levegőben – a Dóm téren próbál a La Traviata csapata

Elkezdődött a próbafolyamat – La Traviata a Szegedi Szabadtérin