A független színház él és az életünkről beszél – véget ért a 32. THEALTER Szegeden

„Az idei fesztivál – bár olyan jól ismert, csodálatos színészek is a vendégeink voltak, mint például Zsurzs Kati, Nagy Mari, Nyakó Júlia, Hajduk Károly vagy Kaszás Gergő – egyértelműen a fiatalok fesztiválja volt, és újra megmutatta: a független színház él, erőteljes, rólunk, hozzánk szól” – mondta az idei válogatásról az SZTE alumnája, Martinkovics Katalin, a MASZK Egyesület alelnöke.

A CEAUȘESCU-KORSZAK IDEJÉN, TINÉDZSERKÉNT

A 32. THEALTER-en Bódi Attila: Lázadni veletek akartam című regényének színpadi változatát is láthatták a nézők. A színpadra adaptálásért Barabás Olga és Sebestyén Aba idén elnyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat, és most Szegeden is bemutatták a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadását. A történet a Ceaușescu-korszak végén játszódik. Az akkori eseményeket egy harminc évvel későbbi osztálytalálkozón ismerhetjük meg a szereplők visszaemlékezéseiből. Zolit László Csaba alakítja, Áront pedig Sebestyén Aba, aki egyben a darab rendezője is.

Az előadás kezdetén úgy érezhetjük magunkat, akár egy rockkoncerten. A színpad közepén megjelenik egy férfi gitáron játszva, őt Szász Csaba személyesíti meg, majd a két mikrofonnál feltűnik először László Csaba, majd Sebestyén Aba is. Fontos szerepe van a zenének, Szász Csaba végig a színpad közepéről gitáron kíséri a produkciót, meghatározva így a fontosabb jelenetek hangulatát. A két mikrofon előtt Zoli és Áron meséli, hogy miket éltek át a Ceaușescu-korszak idején, tinédzserként. A szereplők elbeszéléseiből kiderül, hogy kamaszként milyen következményei voltak a rendszerellenes tetteiknek.

A zene mellett három kivetítő képe is folyamatosan színesíti az előadást. Ezeken gyakran láthatunk a történetet kiegészítő grafikus elemeket és közeli felvételeket a színészekről. A monológokon és a zenén kívül a színpadon más nem történik, ezért nagyon hatásosak ezek a képek.

A visszaemlékezések alatt megismerhetjük a két szereplő többi osztálytársát, a tanárukat és más szereplőket is, akiket szintén László Csaba és Sebestyén Aba személyesít meg a dialógusok közben. A produkció kicsit olyan, mintha csak egy hangoskönyvet hallgatnánk, mert szinte látjuk magunk előtt a cselekményt, hogy mit éltek át fiatalkorukban a hőseink. Az elbeszélések közben többször előfordul, hogy az emberi emlékezet félrevezető tud lenni. A múltat sokszor nem pontosan úgy meséljük el, ahogyan megtörtént. Remek példa erre, amikor Zoli és Áron azon vitatkoznak, hogy a harminc évvel ezelőtti rakott krumplin volt-e sajt vagy nem.

A történet, ahogy halad előre, úgy lesz egyre nyomasztóbb. Láthatjuk milyen ára volt abban a korszakban a lázadásnak és milyen hatása van a jelenre, mert szembenézni a bűneinkkel soha nem egyszerű feladat.

BÁBSZÍNHÁZBAN A FELNŐTTEK

A Freeszfe és a Gólem Színház közös produkciója a 32. THEALTER hetedik napján kerül színre a Régi Zsinagógában. Egy különleges és kreatív bábelőadást láthattak a nézők, ami Ladislav Fuks: Mundstock úr című regénye alapján készült. A felnőtteknek készült darabot színpadra adaptálta és rendezte Cseri Hanna.

A történet 1942-ben játszódik, a főszerepben Mundstock, akit Ruszina Szabolcs szólaltat meg és mozgat, hol egyedül, hol a többi színésszel közösen. Mundstock retteg a munkaszolgálatra hívó levéltől, de igyekszik a külvilág felé egy pozitív ember képét mutatni. Félelmét csak Monnal osztja meg, akit L. Nagy Attila alakít. Mon karaktere nem bábként jelenik meg, ezzel végig játszik az előadás, a bábok és a színészek egyenrangú partnerként vannak ábrázolva és kommunikálnak egymással.

Ruszina Szabolcsot és L. Nagy Attilát leszámítva a többi színész számos szereplőt megszemélyesít a darabban. Őket Podlovics Laura, Urbán Richárd, Hrisztov Toma és Bánky Sára alakításában láthatjuk, ahogy folyamatosan váltanak egyik szerepből a másikba.

A téma ellenére a Mundstock úr számos humoros pillanatot eredményez. Hősünk abban találja meg a megoldást, hogy praktikusan, rendszeresen és módszeresen felkészül a koncentrációs táborra. A darab jelentős részében ezt a már szinte komikus edzést láthatjuk. Például megtudhatjuk hogyan érdemes cipelni egy nagyobb méretű bőröndöt, ami a bábjátéknak köszönhetően rendkívül szórakoztató látványt nyújt.

Az előadás látvány- és bábtervezése Virág Vivien nevéhez fűződik, aki remek munkát végzett. A díszlet egy fal, ami különböző egységekre van osztva. Ezeken nyitható ablakok és ajtók találhatóak, amik a különböző helyszíneket jelentik. Sokszor egy-egy ablak más bábjátékot eredményez. Láthatunk árny és kézjátékot, pálcás bábokat vagy éppen animációs elmesélést is, így a szereplők többféle alakban és méretben is megjelennek.

A kreatív történetmesélést tovább színesíti a zene. Folyamatosan érkeznek az ajtón keresztül rabruhás zenészek, akik végig a fal előtt található székeken ülnek. Legtöbbször csak a sötétségben vannak, de számos jelenetet kiegészítenek Rozs Tamás, Kovács Márton, Frankó Dorottya és Tóth Roland által játszott dallamok. Az előadás utolsó pár percében dalra fakad mindenki és szinte már egy vidám musicalt idéző hangulattal ér véget az egyébként komor cselekmény, és egy száguldó jármű a módszeres felkészülésre is pontot tesz.

ÖT EMBER SORSA A KÖRTÜKÖRBEN

A 32. THEALTER nyolcadik napján láttuk Anne Baker: Körtükör című drámáját. A művet „magyarították” a készítők, hogy a nézők közelebbinek érezzék a darabot. A rendezői feladatokat Dohy Balázs végezte el. Az előadásban öt ember életét ismerhettük meg, akik egy drámapedagógiai kurzus résztvevői. A cselekmény hat héten keresztül zajlik, és minden alkalommal egyre jobban belelátunk a szereplők életébe.

Márta, a csoportvezető szerepében Urbanovits Krisztina, akinek a férje, Vilmos is jelentkezett a kurzusra, őt Terhes Sándor alakította. A zárkózott, fiatal lány szerepében Wrochna Fannit láthattuk, Száger Zsuzsanna pedig Esztellát személyesítette meg, aki közelebbi kapcsolatba kerül Schultz-cal, akit Friedenthal Zoltán játszott. Az öt színész remekül kiegészíti egymást, mindenki más problémákkal küzd az élete során és más elvárásokkal jelentkezett a drámapedagógiai képzésre.

A kurzuson lévő játékok ugyan jól ismertek lehetnek, a sikerességük viszont sokszor megkérdőjelezhető. A heti találkozások során egyre jobban kialakul a dinamika a résztvevők között, és megismerhetjük a személyes traumákat is.

Az előadáshoz sokat hozzáadott a Szegedi Nemzeti Színház balett-terme. A színészek ott játszottak közvetlenül a nézők előtt, így a tükörrel körülvett teremben akár többféle perspektívából is megfigyelhettük a történéseket.

Az előadásnak jól áll a minimalizmus, kevés szereplő, egy helyszín, amire tökéletes választás volt a balett-terem. Nem látványos, akciódús produkció volt az alkotók célja, sokkal inkább a színészi játékon volt a hangsúly. A jelenetek gyakran humorosak, például amikor a résztvevők nehezebben értelmeznek egy játékot, de mellette ott vannak a komolyabb, szívhez szóló jelenetek is. Ez a kettősség jól rávilágít arra, hogy milyen tud lenni az emberi élet. Érdemes minden egyes rezdülésre figyelni, ha kell, akár a tükrön keresztül is, nehogy lemaradjunk valami fontosról.

A drámajátékoknak köszönhetően hétről-hétre fokozatosan ismerjük meg a szereplőket. Számos olyan feladatot kapnak, amikor egymást személyesítik meg, ezek a jelenetek is nagyon érzelemdúsak. A Körtükör súlyos problémákat feszeget, hol komolyabban, hol humorosabban, de az üzenete célba ér: a lassú építkezés gondolkodásra ösztönzi a nézőt.

Z GENERÁCIÓS VILÁGKÉP

A Színműhely Produkció, Pass Andrea rendezése, az elmúlt két évben nagyon aktuális témájával foglalkozik. A Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon – Z generációs pandémia paradigma, a Régi Zsinagógában előadott produkció betekintést adott egy korosztály világképébe.

A darabban a Z generációsok szemszögéből láthatjuk, hogy milyen volt átélni a járványhelyzet alatti bezártságot. Érettségiző fiatalok a főszereplők, őket Georgita Máté Dezső, Kenéz Ágoston, Martinkovics Máté, Gajda Anna, Nagy Rebeka, Papp Mátyás és Tóth Zsófia alakította. A darab szerzői maguk az érintettek, akiknek az élete egyik pillanatról a másikra megváltozott.

A produkciót elsősorban a szereplőkkel azonos életkorúak élvezik leginkább, de ismerős pillanatokat élhet át bárki, akit a digitális oktatás érintett. A színészek remekül ábrázolják az érettségi előtt álló különböző diáktípusokat. Bárki könnyedén felismerheti akár egykori önmagát vagy régi osztálytársait is. Érezni az előadáson, hogy az alkotók is részesei voltak az online tanításnak, és éppen ettől válik hitelessé a produkció.

A darabot végig színesíti a vetítés, ami remek hátteret ad a videóhívásoknak, és az üres utcák képe meg átélhetővé teszi az ürességet, a magányt és a kietlenséget. Az előadás eleinte inkább humorosan mutatja be, hogyan élik át a diákok az iskola bezárását vagy milyen egy videóhívásban a Dübörög a ház című zenére bulizni, de később előkerülnek a karantén okozta nehézségek is.

Az előadáson szóba kerül az aktuálpolitika, a mentális betegségek és más lelki gondok is. Mindenki élete megváltozott a karantén alatt, de a bezártság talán a Z generáció tagjait viselte meg a leginkább. Ennek a korosztálynak a felnőtté válását ugyanis jelentősen megnehezítette ez az időszak. Számos nehézséget élnek át a szereplők: lelki problémák, új és ismeretlen kihívások és sok más eddig nem ismert teher. Aki eddig nehezen látta át a mai fiatalok mindennapi problémáit, az a Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon alatt jobban megismerheti, hogy milyen is a világképük.

*

Az eseményekről idén is a fotókkal illusztrált blogjr írások tudósítottak, rögzítették a fesztivál alatt élőben közvetített, zoomon zajló, így bárki által „látogatható” kritikus szekció beszélgetéseit, és idén is forgattak THEALTER Híradókat, melynek adásai bárki számára elérhetőek lesznek a fesztivál honlapján, illetve youtube-csatornáján.

SZTEinfo – Mátó Gábor

Fotó: thealterphoto2022

További információ a 32. THEALTER fesztiválról:

Ismét lesz THEALTER, az ország legizgalmasabb független színházi fesztiválja Szegeden