A háborgás nem segít ép ésszel túlélni a kijárási tilalmat – segítünk a megoldásban

Eddig azon sírtunk, hogy vezessenek be szigorításokat, most meg azon, hogy megjött a kijárási tilalom. A közösségi oldalak tele vannak háborgókkal, akik biztos mind este nyolc és hajnali öt között élték eddig a napjaik aktív időszakát, mert most annyira börtönbe zárva érzik magukat. A felháborodás és sírás mindig jól ment nekünk, magyaroknak, az sem jó, amit amúgy mi akartunk, valami történelmi átok lehet ez, amit generációról generációra adunk át az utódainknak.

A szigorításokkal már el is késtünk

Már szeptemberben kellett volna szigorítani, sőt, nyáron sem lazítani ennyire, úgyhogy igazán érthetetlen az az óriási felháborodás, ami a középiskolák bezárását és a kijárási tilalmat övezte. Konkrétan semmilyen intézkedés nem történt szeptember óta egészen idáig, amivel megpróbálták volna lassítani a járványt, úgyhogy teljesen jogosan kezdett idegeskedni a többség, hogy mi lesz már a szigorításokkal. Főleg azok várták tűkön ülve, akik követik a nemzetközi híreket is, és látták, hogy a környező országokban már egy hónappal ezelőtt olyanokat intézkednek, hogy a nép füle kettéáll, nálunk meg még mindig mentek a 20 ezres sportrendezvények, egymás nyakába lihegő, köpködő, nyáladzó, maszk nélküli emberekkel.

A szigorításokra szükség volt, vagyis már jóval előbb szükség lett volna, de végül is jobb később, mint soha (igaz, közben számolni is nehéz már, hány ember halt meg a késés miatt). Ezért is érthetetlen ez a hiszti – jobb szó erre nincs -, ami főleg a kijárási tilalom miatt megy a közösségi oldalakon. Illetve most már a közterületen kötelező maszkhasználat miatt is lehet tajtékozva balhézni a Facebookon, úgyhogy kibővült a panaszáradatok tárháza. Nem értem, miért nem értik az emberek, hogy mindez azért van, hogy kevesebben haljunk meg!

Hogy ne kelljen eltemetni – 50 fős gyásznéppel – a nagyit, és a 45 éves apák, anyák, akik például magas vérnyomással küzdenek, a gyerekeik mellett tudjanak maradni, ne kényszerüljenek a föld alá egy koporsóban a vírus miatt. De ahogy olvassuk a híreket, alapbetegség sem kell hozzá, visz ez a vírus mindenkit, akit talál, a makkegészséges sportolótól kezdve a kamasz gyerekig senki sincs biztonságban. Amikor ekkora a tét, miért olyan nagy dolog elviselni egy kis kényelmetlenséget, hogy nem császkálunk az utcán este nyolc után?

Most boldog-boldogtalan kutyát akar sétáltatni éjjel, csak mert a kijárási tilalom alól kivételt képez a kutyasétáltatás. Még az is hirtelen késztetést érez arra, hogy kint legyen az utcán, aki eddig egész életében a tévé előtt ült este nyolckor. Elképesztő, hogy már a rendelet másnapján megjelentek olyan hirdetések, melyekben pénzért kínálják az emberek a kutyájukat sétáltatásra. Érted, nem ő fizet, hogy sétáltatod a kutyáját, ahogy eddig, hanem te fizess, mert a kutyájával nyolc után is kimehetsz a lakásból. Emberek, mi a túró történik este nyolc után, ami ennyire életbevágóan fontos? Semmi nincs kint, csak a hideg este, meg a pisilő kutyák.

„Amíg minden úgy történik, ahogyan akarom, addig rugalmas vagyok!”

Az egész járványhelyzetet csak egyféle módon lehet túlélni ép ésszel, és minimális háborgással: meg kell tanulni rugalmasnak lenni. Nem öt perc alatt elsajátítható képesség a mentális rugalmasság, de mindenképpen megéri a befektetett energiát, és mennyivel több értelme van arra fordítani az időnket (főleg este nyolc és hajnal öt között), hogy alaposan tanulmányozzuk, mint annak, hogy ordítozzunk a járvánnyal kapcsolatos rendeletek ellen a Facebookon. Lehet persze küzdeni, csak minek, a koronavírust kicsit sem érdekli, hogy te agyvérzést kapsz a fotelben, mert nem mehetsz ki este nyolc után, attól még nem fogja abbahagyni a fertőzést. Sokkal építőbb lenne, ha a dühös kommentelés és csapkodás helyett megnéznénk közelebbről, hogy milyen megoldások állnak a rendelkezésünkre.

A Szívek szállodája sorozatból vett idézet: „Amíg minden úgy történik, ahogyan akarom, addig rugalmas vagyok!”, tökéletesen illik a mostani helyzetre. Márpedig nyilván még az is érzi belül, hogy a rugalmasság kicsit sem azt jelenti, hogy minden úgy van, ahogy én akarom, aki még soha nem hallotta ezt a fogalmat. A Szegedi Tudományegyetem egy tanulmányában olvasható meghatározás szerint: „A változó környezethez történő sikeres alkalmazkodásban jelentős tényező a mentális rugalmasság, amely a szokásosan rögzült viselkedés helyett új stratégiákra és megoldásokra való áttérést tesz lehetővé.”

Ha rugalmasak vagyunk, az azt jelenti, hogy egy ilyen napról napra változó helyzetben, mint amit most ez a járvány jelent, képesek vagyunk nem magunk alá dőlni, idegösszeomlást kapni, hanem szépen alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Most mindennél jobban szükség lenne erre képességeinkre, melyet életünk során a tapasztalatainkkal szedtünk össze, túrjuk elő a mélyből, vegyünk pár levegőt és kezdjük el a megoldásokra koncentrálni.

Mit tudsz ma tenni?

Dr. Bernard Golden pszichológus, az Overcoming Destructive Anger: Strategies That Work című könyv szerzője szerint két fontos teendőnk van, ha szeretnénk rugalmasabban kezelni az életünkben óhatatlanul bekövetkező változásokat – jelen esetben a külső, szigorú kereteket, amibe belekényszerítenek.

1. Legyél a jelenben!

Ezekben az időkben a legnagyobb fegyverünk az, ha nem nézünk messzebbre egy napnál. Ma mit lehet tenni azért, hogy nagyjából normálisan éljük az életünket? Egyszerűen ki kell zárni a gondolataink közül a jövő rémképeit, az aggódást, a félelmeket és arra koncentrálni, hogy ma milyen eszközök állnak rendelkezésünkre.

Például ma meg tudjuk főzni az ebédet az otthon tanuló középiskolás gyerekeknek. Ma meg tudjuk írni az emailt, amiben elküldjük az önéletrajzunkat egy új munkára. Ma fel tudjuk hívni az anyukánkat, hogy megkérdezzük, hogy érzi magát. Ma képesek vagyunk ráírni a barátainkra, hogy kapcsolódjunk velük, és érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Apróságokban még mindig a miénk az irányítás, ha csak a jelenre, a mai napra fókuszálunk. Ebben nagy segítségünkre lehetnek a meditációk, légzésgyakorlatok, relaxációk. Ahelyett, hogy elmerülnénk a tehetetlen frusztrációban, használjunk minden eszközt, amit csak elérünk, hogy jobban érezzük magunkat ebben a pillanatban. Például minden nap el lehet végezni ezt a tíz perces Mazsolameditációt a Semmelweiss Mindfulness Központtól, amit ide is beszúrtunk. Érdemes az összes meditációs anyagukat megnézni, kincsesbánya a zaklatott idegrendszernek a csatornájuk.

2. Fogadd el, ami van!

Az érzelmeket, gondolatokat, főleg, ha szorongatók, úgy lehet a legjobban lefegyverezni, ha elfogadjuk a létezésüket. Mind választás előtt állunk, épp úgy, mint amikor zuhog az eső: lehet rajta háborogni és panaszkodni, utálni, anyázni, vagy lehet tudomásul venni, hogy most ez van, később pedig elmúlik és más lesz. Ez utóbbi jelenti azt, hogy rugalmasan reagálunk a környezeti változásokra, márpedig most annyi minden változik naponta a környezetünkben úgy, hogy nulla ráhatásunk van, hogy ha nem akarjuk kinyírni az idegeinket, akkor jobban járunk, ha ezt a rugalmas hozzáállást választjuk.

Az elfogadás óriási erővel bír, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy passzívan megadjuk magunkat annak, ami van, és sosem próbálunk változtatni a környezeti hatásokon. Inkább csak annak felismerése, hogy emberből vagyunk, és vannak dolgok, amiket mi nem irányíthatunk. Ide tartozik az is, hogy tarol egy vírus, ami miatt kijárási tilalom nehezíti meg az életünket. Amint ráébredünk, hogy nem kontrollálhatunk mindent, a stressz-szintünk garantáltan a felére csökken. Az elfogadással rengeteg energiát megspórolhatunk, amit eddig idegeskedésbe öltünk, és arra fordíthatjuk, hogy a jelen helyzetből kihozzuk a legjobbat.

Link: nlc.hu