Ránk bámuló néma (szovjet) képek

Az öthalmi szovjet (a szegedi népnyelv sokkal inkább orosznak nevezi) laktanya annak a hazánkban lévő 94 helyőrségnek az egyike volt, amelyet a megszálló csapatok üzemeltettek a második világháború lezárásától egészen 1991-ig. A Móra-múzeum igazgatóhelyettese szerint dokumentumértékkel rendelkeznek Németh György és Bobkó Anna, az egykori szegedi szovjet laktanyában készült képei. A kijelentés annál is inkább igaz, mert a fotózás kezdete óta szinte mindent lebontottak.

A fényképész páros tavaly szeptemberben kereste fel először a rendszerváltás előtt még titkos objektumot, majd rendszeres időközönként visszatért, és a leletmentést csak néhány hete hagyták abba. Céljuk az volt, hogy a maga lepusztultságában megörökítsék az egykori öthalmi laktanyát, amelynek helyén hamarosan a legmagasabb csúcstechnológiát képviselő cégek befogadására alkalmas Science Park épül.

Medgyesi Konstatin nem fukarkodott az elismeréssel. Művészi értékkel bíróknak nevezte a fotósok munkáit, amelyekből – legyen ez bármekkora képzavar is – a „szocializmus áporodott szagát lehet érezni”. A tárlat fotói egyszerre több mindenre figyelmeztetnek. A szovjet birodalom hódítására, a rendszerváltás kétarcúságára, a mester és tanítvány kapcsolat örök voltára és egyben arra is, hogy a fotók a 21. század festményei – talán így lehetne tömörítve leginkább visszaadni a megnyitó beszéd lényegét.

Az előbbiek magyarázatául elhangzott: Magyarországról 1991-ben 100 ezer szovjet katonát vontak ki, akiket (és a hozzájuk tartozó haditechnikát) 35 ezer vasúti kocsival szállítottak el. Az öthalmi laktanya közel harminc évig az enyészeté volt, noha átadása pillanatában sem lehetett jó műszaki állapotúnak nevezni. (A teljes képhez tartozik, hogy a laktanyát 1991-ben az egyetem rendelkezésére bocsátották, de az intézménynek nem volt pénze az ott szükséges felújítások elvégzésére. Az is igaz ugyanakkor, hogy funkciót sem sikerült annak idején találni a nagyméretű ingatlan-együttesnek, amely olyan távol található a belvárostól, hogy az egyetem vérkeringésébe bekapcsolni már csak e miatt is megoldhatatlan feladatnak látszott.)

Németh György egyszerre mestere, tanítója, mentora és alkotótársa Bobkó Annának, a mester-tanítvány viszony megértéséhez ez hozzátartozik.

Az egykori szovjet laktanya eredetileg az Állami Védelmi Hatóság (ÁVH) részére épült, az 1956-os forradalom után a felkelők néhány napra elfoglalták, majd az év novemberében beköltözött oda a Vörös Hadsereg, amely 1991-ig használta az épületegyüttest.

Szabó Gábor professzor, az egyetem korábbi rektora a kiállítást köszöntő beszédében elmondta, hogy szovjet csapatok távozása után úgy érezte: élete nagy elégtétele volna, ha azon a helyen egyszer az egyetem céljait szolgáló intézmény működne. Ami akkor hihetetlennek tetszett, megvalósult, mert a szegedi lézerközpont (ELI) a laktanya szomszédságában épült meg.

Az ELI az Európai Unió egyik legszebb gyöngyszeme – fogalmazott Szabó Gábor. Majd arról szólt, hogy reményeik szerint az öthalmi laktanya helyén megvalósuló Science Park közel ötezer – többségében jól képzett – munkavállalónak biztosít munkát az elkövetkező évtizedekben.

Németh György és Bobkó Anna fotói páratlanul szépek, pontosak, érzékenyek, hiperrealisták, naturálisak, ugyanakkor szürreálisak. Feltétlenül továbbgondolásra érdemesek. Óhatatlanul felmerül nézőjükben, hogy mit jelent az embernek az idő, hogy ez az a térfogata a létnek, amelynek a legkevésbé lehetünk az urai. Minden elmúlik. Birodalmak a történelem süllyesztőjébe zuhannak (nem kár értük), de valami mégis megmarad belőlük is utánuk.

Aki teheti, szakítson időt, nézze meg a május 17-ig látható Volt egyszer egy szovjet laktanya című fotó tárlatot. Nem fogja megbánni. Aki felnőtt fejjel élte meg a rendszerváltás annak azért, aki nem, annak meg azért lesz érdekes a megannyi, falakról rábámuló néma kép.

Link: szeged.hu