Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
Dr. Ilia Mihály Tanár úr, aki hivatalos titulusa szerint irodalomtörténész, irodalomkritikus és szerkesztő, valójában a szegedi Bölcsészkar világszerte ismert oktatója, irodalom-szervező, meghatározó személyiség. Világéletében alkotó ember, a szó valós értelmében fiatal nemzedékek szemléletének- gondolkodásának formálója, fölmérhetetlen kapcsolati tőkével, elképesztő, lenyűgöző irodalom- és társadalom-történeti ismeret birtokában. A szegedi Bölcsészkar históriája számára természetes szellemi- és fizikai-közeg, puszta létezése is folytonosságot teremt a Kar életében, az Ady-téri épület jó szellemét, a Bölcs tudást hordozva. Megértő módban szemléli elődeit, tanítja kortársait. A tanár úr egyetemi munkája mellet, 1972-74 között a Tiszatáj főszerkesztője is. Ez idő alatt lehallgató berendezést szerelnek föl egyetemi- és szerkesztőségi-szobájában, és lakásában is, megfigyelése a rendszerváltásig tart, a róla szóló ügynöki- besúgói-jelentésekkel több ezer oldalt írtak tele, közel negyvenen. Aki kérte, annak megbocsátott.
Dr. Ilia Mihály emeritus professzort Tráser László kérdezte megfigyelve végig dolgozott éveiről, először arról, a „szervek” iránta tanúsított kiemelt érdeklődését főszerkesztői munkájával vonta fejére?
