Nyito_karacsony_sze_2000_012_pdf

„Kis karácsony, nagy karácsony…!” a szegedi egyetemi lapokban

110 évet átívelő időutazásra hívjuk a kedves olvasót. A „Karácsony felé” verstől indulva az „Angyalok futása” sztorin és a „Fogyasszatok!!!” kritikán át közelmúltunk Alma Mater-Mikulásáig tart az idézetekkel kikövezett utunk. A koronavírus-járványos advent idején, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitórium rendszerében egyetemi újságokat lapozgattunk. Így kutattunk a téli vizsgaidőszak ismerős emlékei és a karácsonyi szokások után.

Az Új Egyetem elnevezésű újságnak az Egy Gólya levelei című sorozatában a 110 évvel ezelőtti téli vizsgaidőszak nehézségeiről és sikereiről is beszámol az ismeretlen kollokváló.

„Most már új életet kezdek, meguntam a sok mulatozást s bizony sokat is tapasztaltam. A kollégák csak akkor beszélnek az emberrel, amikor pénze van; máskor nem is ismernek reá. Elhatároztam, hogy ezután kizárólag a tudománynak élek. (…) Nagyon nehéz a római jog. Egy pár nap múlva kollokválok. (…)

Zsivió!!! Kész vagyok!!! Kollokváltam, ez a beszéd! (…) Holnap vonatra ülök, várjanak az állomásnál. Mamát kérem, hogy vacsorára jó csirkepaprikást és füstölt kolbászt készítsen, azt hiszem, megérdemlem. (…)”


Kolozsvari_egyetem_kozponti_epulet_Egyetem_u_felol_j


Az SZTE elődintézményéhez, a kolozsvári magyar tudományegyetemhez kötődő újságban bukkantunk karácsonyváró versre is.

 

 

A SZEGEDI EGYETEM BETLEHEMI TÖRTÉNETE

 

Azt is mondhatnánk: „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, mert az Új Egyetem című „szépirodalmi, társadalmi, művészeti és ifjúsági folyóirat” I. évfolyamában, az 1910. december 10-i lapszámban a főszerkesztő saját költeményét is közzétette. Íme:

 

„Szegedy Lajos: Karácsony felé

 

Csalogató, álnok,

Színes, hazug álmok

Titkos bálványozója árva lelkem,

Folyvást magasba tör

És mégse' juthat föl,

A porba hull le törten, szárnyaverten.

 

A tünő évekkel,

Vergődő lélekkel

Várom mindegyre jobban a Karácsonyt.

Az igért megváltást,

Vajjon hoz-e áldást?!

Vagy csak tömjént, myrrhát puha szép bársonyt,

Várom mindegyre jobban a Karácsonyt.

 

Templom lesz kis szobám,

Hiszek és ostobán

Nagy álmok megvalósulását várom,

Hivő gyermekésszel,

Munkálkodom hévvel

A százszor összeomlott kártyaváron:

– Egy szép fehér Karácsony jöttét várom.”

 

Angyalok_futasa_sze_1955_022_pdf


Angyalok futása címmel a 65 évvel ezelőtti Szegedi Egyetem utolsó számában – 1955. december 28-án – jelentette meg elbeszélését Moldovay Győző. A hódmezővásárhelyi születésű újságíró és költő a betlehemezés szokásának elemeit idézve kezdte novelláját.

 

„A HETEDIK HÁZ jégvirágos ablaka se könyörült rajtunk azon az estén, hiába kántálta oly szépen a rigmust Imice, az orra tövébe ragasztott csulabajúsz alól. Kattyogtunk hát tovább, hóban, fagyban, iszánkodva néha egyet-egyet a jeges gyalogúton. Elöl a két angyal a betlehemmel. Utánuk a juhász, a csikós, a lógónyelvű ördög, majd még egy pásztor, szőrére fordított rissz-rossz subában. (…)”

 

Még az ördög rigmusát is szövegébe emelte a szerző.

„(…) Az ördög pedig ijesztgette őket, fennen fújva a maga pergő szózatát:

Én kicsike legény,

lapos, mint a lepény,

befittyennék hozzátok,

ha egy garast adnátok.

Ha nem adtok,

ördögséget tudok.

Közületeket hármat

mindjárt elragadok.

Ilyesmit habrigyált, most már derültséget csiholva Kovács Dade, és libegtette piros papírnyelvét, s csörgette a kutya-láncot is (…)”

 

A történet folytatásában az „ivónak” nevezett kocsmába keveredő betlehemező legények belebotlottak „a rettegett ellenlábasok” csapatába.

„(…) Mi egy pillanatig csak álltunk a szikrázó havon, hálóingekből készült angyalköntösünkben, hanem aztán, mikor egy rettentő botütés szinte kettészelte a betlehemi tornyos istállót, akkor már én is azt indítványoztam csöndesen Beller Karcsinak, hogy jó lesz elpályázni, mert ezek nem bolhára vadásznak itten.

S nekiiramodtunk fák körül cikázva, árkon, bokrokon átal. Amerre legsűrűbb volt a setét, s amerről a legkevesebb nesz hallatszott. (…)”

 

A polgáriba járó atléta „ellenlábasok” elől futásnak eredt kisdiákokból álló betlehemi menet végül ismét összeverődött. Köztük „(…) Csubi, s fájdalmas pofával halászta ki a fél betlehem mohacsörmelékéből a kettétörött Józsefet, lecsavart fejű hitvesét, Máriát, és a míves kis jászolt.

A Jézuskát már nem lelte meg...” – zárult a 65 évvel ezelőtti egyetemi lap karácsonyt idéző novellája.

 

Vizsgaidoszak_karikatura_SZE_1970_016_pdf
Karikatúra a Szegedi Egyetem című lap 1970. decemberi számából.


Karacsony_helyett_BUEK_sze_1980_016_pdf1
A Szegedi Egyetem 1980. decemberében mellőzi a karácsonyi üdvözletet.

 

FORRONGÓ DECEMBER

 

A romániai forradalomról is megemlékezik a 30 évvel ezelőtti, 1990. december 8-i Szegedi Egyetemben megszólaltatott medikus. Az Erdélyi hallgatók a SZOTE-n című cikkből kiderül:

Az idei tanévben a szegedi felsőoktatási intézményekben – mind az ország több más egyetemvárosában is – nagyszámú, határon túlról érkezett magyar nemzetiségű fiatal kezdte meg tanulmányait. Elsősorban Erdélyből érkeztek, de jöttek Kárpát-aljáról és a Felvidékről is. Itt tanulásuk lehetőségét nem államközi szerződések tették lehetővé, hanem a magyar minisztérium, illetve egyetemek, főiskolák toleranciája, jó szándéka. Mivel nem hivatalosan érkeztek a szomszédos országokból, hazájuk ösztöndíjat sem biztosított számukra, ezért megoldandó feladat volt tanulmányaik finanszírozása. Az országos alapítványok – a Kemény Zsigmond, Illyés Gyula, Határon Túli Magyarságért Alapítvány – mellett két szegedi intézmény is, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola anyagi alapot teremtett a magyar nemzetiségű fiatalok ösztöndíjas továbbtanulásának elősegítésére. (…)”

 

A medikusok közül két elsőéves hallgatót is megszólaltatott cikkében Kis Gábor.

„Említetted, hogy Marosvásárhelyről érkeztél. Miként élted át a decemberi forradalmat (…)?” – kérdezte az újságíró György Katalintól. A „SZOTE, ÁOK I. éves” egyetemista 1989 utolsó hónapjára visszaemlékezve azt mondta: „A forradalom csodálatos karácsonyt hozott el. Fantasztikus érzés volt, amikor a magyarok és románok egymás kezét fogva vettek részt Vásárhely főterén hálaadó istentiszteleten. (…)


Karacsonyi_cimlap_sze_2000_012_pdf_j

 

„Boldog Karácsonyt!” köszöntő-montázzsal jelentkezett a Szegedi Egyetem 2000. december 12-i száma.

 „(…) Miután feldíszítettük a fát, elsötétítettünk mindent és feltettük a Tesla lemezjátszóra az egyetlen karácsonyi dalokat tartalmazó bakelitünket, felkapcsoltuk az izzókat. Sárga, zöld, piros és kék fények világították meg a túlzsúfolt fát, az ezüst- és aranyszalagokat, a jég-csapokat, a mikulásokat, a szaloncukrokat. Néma csendben csodáltunk, majd bement ki-ki a maga szobájába és előhozta az ajándékokat. (…)” – adta közre „Szir” családi karácsonyi emlékeit „Igaz történet” címmel.

 

Az SZTE kommunikáció szakos hallgatói által írt és szerkesztett „Kulturális-közéleti kéthetilap” nagyító alá teszi a karácsonyi ünnepkört.

Fogyasszatok!!! – írta 20 éve Fazekas Gábor: A régiek Szentestén állították fel a karácsonyfát, aztán Vízkeresztig díszhelyen állt. Mindenkinek egy darab, valódi fatörzsből és kisezer valódi tűlevélből álló fenyőfája, vagy borókája volt. Karácsonyfát sehol máshol nem is találtak akkor az emberek, csak otthon, a családban és a templomokban. A gyerekek Ádám-Éva estéjén nagyot ámultak az almát, diót, kockacukrot lógató fán.

Ma a gyerekek nem ámulnak egyáltalán, se kicsit, se nagyot, alkalmunk sincs rá, már szenteste előtti hetekben több karácsonyfát látnak, mint tévébeli gyilkosságot. A karácsonyfák élete is összekavarodott: már nem Szentestétől Vízkeresztig, hanem november elejétől Karácsonyig állnak. Logikus: nekünk már nem lélekben, csak anyagiakban kell készülnünk a Karácsonyra. Az anyaggyűjtést pedig sose lehet elég korán elkezdeni. Javaslom, hogy jövőre már Vízkeresztkor állítsunk a terekre, áruházakba műfenyőket, hogy egész tavasszal, nyáron és ősszel szem előtt legyenek, szereljünk rájuk hangszórókat, hogy figyelmeztessenek: „Gondoljatok szeretteitekre! Fogyasszatok! (…)"


Kis_karacsony_sze_2000_012_pdf_j

 

 

„MESÉL AZ EST CSENDJE”

 

A „Kis karácsony, nagy karácsony…!” című cikk szerzője, aki cikke véggén önmagát „–bem–” szignóval azonosítha, az egyetemisták örök decemberi bánatának is krónikása:

„… Szeretjük a karácsonyt (gondolom, azért néhányan még szeretik), csak az ünnep varázsát rontja el a vizsgázás. Azért valahogy most is túléljük – ahogy eddig mindig. Nem is azért írtam, hogy a mostaniban valami váratlan és „nagy" dolog fog történni (talán semmi rossz), csak azért, mert úgy tűnik, egyre aktuálisabb. És így van módom minden kedves olvasónak szép ünnepeket és nagy kitartást kívánni! Emlékeztek a verssorra: „ILYENKOR DECEMBERBEN"?” – zárul a cikk Juhász Gyula: Karácsony felé című, 1902-ben született versére utalva.

 

TIK_Mikulas_sze_2010_013_pdf


A közelmúltat idéző, mert a 10 évvel ezelőtt – 2010. december 13-án – megjelent Szegedi Egyetem lapjai emlékeztetnek a Covid-pandémia előtti szokásainkra. Mert ilyenkor, decemberben a Szegedi Tudományegyetemen hagyomány, hogy átadják a hallgatói díjakat, ünnepel az SZTE Alma Mater, a TIK ünnepségeire látogat a Mikulás…

 

A 110 éves költeménnyel indított időutazást a 10 éves egyetemi lapban lelt Molnár-Tóth István: Mesél az est csendje című versével zárjuk:

„Az éjszaka

Puha álmokból szőtt sziget

S a csillagok fénye

Mind felénk integet

A Hold ezüst magánya

Vágyaink falak nélküli vára

Angyalok hangja

Fülünkbe súgja, hogy hátha:

Ember! – szeretettel tekints a másikra

Engedd, hogy a holnap gyermekei

A béke virágjának magját

Föld testében elhinthessék...”

 

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Illusztrációk: SZTE Klebelsberg Könyvtár

 

 

 

Az SZTE Hírportál Egyetemtörténet rovata itt elérhető.

 

 

Korábban írtuk az egykori szegedi egyetemi hallgatókról:

1956. október 20.: „a MEFESZ szikrát adott a forradalmi eseményeknek”

1956. október 16. „A szegedi MEFESZ igaz története”

„Szent-Györgyi Szegeden az egyetemi ifjúságnak is ideálja lett”

Építőtáborok kora – a Hanság lecsapolásától a rostocki kikötő építésééig

Árvízveszély! – 1970 nyarán egyetemisták, oktatók segítettek a Tisza-parton

Öregdiákok búcsúztatója a szegedi egyetemen anno és most

A világháborús tanévekben és a „győzelem napjain” a szegedi egyetem

A „Boszorkánypertől” a „Ki Mit Tud?”-ig: országos sikereket arattak az SZTE egykori néptáncosai

A szegedi Egyetemi Színpad állt a magyar amatőr színjátszó mozgalom élén

11 vers a szegedi egyetem egykori és mai polgáraitól az április 11-i költészet napi ünnepen

Egyetemisták és professzorok a Dugonics téri szerkesztőségekben és kávéházban

13+1 szépírás a szegedi egyetemhez kötődő lapokban

Identitások fogságában – Radnóti Miklósra emlékezünk

Az Egyetem neve:
Szegedi Tudományegyetem
Rövidített megnevezése: SZTE
Székhelye: Szeged, Dugonics tér 13.
Postacíme: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszáma: (62) 544-000

C_evszammal

Az egyetem megnevezése külföldi kapcsolataiban:
latinul:
Universitas Scientiarum Szegediensis
angolul:
University of Szeged
németül:
Universität Szeged
franciául:
Université de Szeged

Az egyetem alapítója:
Országgyűlés

Az egyetem felügyeleti szerve:

Innovációs és Technológiai Minisztérium