Dugonics András tiszteletére emelték 1876-ban Szeged első, nem egyházi jellegű köztéri szobrát. A Szegedi Tudományegyetem mai központi épületével szemközti szobor az első magyar nyelvű regény szerzőjéé és Szeged első egyetemi tanáráé.
Az első magyar regény atyja
Szeged első egyetemi tanárának nevezte Dugonics Andrást dr. Márki Sándor. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetét vezető professzornak a szegedi Dugonics Társaságban tartott székfoglaló beszédét közli az Új Élet 1922. áprilisi száma.
Az „egyetem történelmét vizsgálván, úgy érzem, hogy Dugonics egyetemünkkel szemben álló ércszobrának szeme reánk tekint, vizsgálva, olyan lelkiösmeretesen teljesítjük-e tanári kötelességünket, mint ahogy a nagyszombati, budai, pesti egyetemen ő teljesítette; tudunk-e annyit, amennyit ő tudott; szeretjük-e hazánkat, nemzetünket, anyanyelvünket annyira, amennyire ő szerette; s törődünk-e annyit tanítványainkkal, mint ő törődött.” – idézte a professzort a szegedi egyetemi lap.
Szeged szülötte a piarista szerzetes Dugonics András (1740-1818). A matematikus, a tudós egyetemi tanár az első magyar regény, az Etelka szerzője.
Ifjak lapjai
Szegedi látogatásai idején a '48-as ifjak közül Jókai Mór a mai szegedi Dugonics tér déli sarkán, a mai Petőfi Sándor sugárút 1. szám alatti Keméndy-házban szállt meg. Jól ismerte a ház urát, Keméndy Nándort, akit a szabadságharc honvédtisztjeként, Kossuth szegedi főbiztosaként tisztelnek a Tisza-parti város lakói. Keméndy az 1860-as években a Szegedi Híradó munkatársaként ragadott tollat az önkényuralom ellen.
Az SZTE központi épületében (Szeged, Dugonics tér 13.) készült a Szegedi Híd, a szegedi egyetemi ifjúság lapja.
„…A színjátszó csoport ezidei reprezentatív színházi bemutatóinak tervezetében két ősbemutató, két magyar ősbemutató szerepel. Az egyik Petőfi Sándor „Tigris és Hiéna" c. színműve, mely bár magán viseli Shakespeare és a romantikus sturm und drang minden jegyét, mégis annyira „petőfies", mégis annyira a miénk, hogy némi átdolgozás után méltóbban nem ünnepelheti az ifjúság nemzetünk nagy szabadság ünnepét, március 15-ét, mint ezen dráma előadásával” – olvassuk a Szegedi Színjátszó Társaság terveiről a Szegedi Híd 1941 októberi számában.
1848. március idusáról egy szót sem ír az 50 évvel ezelőtt megjelent Szegedi Egyetem. A „József Attila Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudományi Egyetem és a Tanárképző Főiskola lapja” először 1953. január 26-án jelent meg. A szegedi felsőoktatást összefogó újság sok évtizeden át az 1708-ban épült úgynevezett Krausz-házban, a mai Katolikus Házban készült.
„A nemzet születésnapja legyen!” – Beszélgetés Szörényi László irodalomtörténésszel az ünnepről, és néhány sajátos megemlékezésről címmel közöl interjút a Szegedi Egyetem 1989. március 13-i száma. Gőz Gabriella kérdése nyomán Szörényi professzor összefoglalta 1988. március idusán elmondott beszéde lényegét: „Amióta van naptár, azóta vannak hozzá kapcsolódó ünnepek is. Egy részük a természet periodicitása, a csillagok forgása nyomán taglalják az évet. Más részük azonban, korábban az uralkodó kultuszhoz, azután a nép kollektív történelmi emlékezetének eseményeihez, végül a nemzeti államok létrejöttekor, a nemzet nagy, döntő ünnepeihez kapcsolódva tagolják, és teszik lakhatóvá időbeli létet annak a közösségnek, amely a halandóságban él, de az örökkévalósággal éppen az időn keresztül érintkezik. Ebben a formájában március 15. merőben különbözik minden más nép nemzeti ünnepétől, tudniillik ez egy diákcsínyből kiinduló, vértelen forradalom volt. Pár ember indult el, majd az egész város mögéjük állt, és kivívták azt a 12 pontot, mely a nemzet követeléseit világosan hirdette: egy pont híján. Ezt az ifjak iktatták bele – ez volt a sajtószabadság követelése. Azért páratlan ez az ünnep, mert itt a magyar nemzet újjászületéséről volt szó. a sajtószabadság, a nyilvánosság, a dolgok kimondhatóságának a jegyében. Annak az ünnepe március 15., hogy nem lehet lakat a szánkon, mert emberek csak akkor lehetünk, ha beszélhetünk, és kimondhatjuk, leírhatjuk azt, amit gondolunk. Ez bizonyos értelmiségi jelleget ad az ünnepnek, amely ennek ellenére mégis az egész nemzeté. Ezen az abszolút klasszikus napon, március idusán, mely a zsarnokölés napja, itt valóban történt valami…”
Ez a 32 éves Szegedi Egyetem, a szegedi felsőoktatási intézmények lapja még a Dugonics tér 12. szám alatti házban állt össze.
A magyar sajtó napjaként 1990 óta ünnepeljük március idusát. A 30 évvel ezelőtti, 1990. március 12-i Szegedi Egyetemben egy egész "kolumnával" tisztelegnek Március 15. nagysága előtt.
A Szegedi Egyetem című lap jogutódjának számító, a 2012 óta jelentkező Szegedi Egyetem Magazint az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság sajtós munkatársai készítik a Dugonics tér 13. szám alatti szerkesztőségben.
A magyar sajtó napja alkalmából megemlíthető, hogy a Szegedi Tudományegyetemhez köthető összes újság és diáklap visszakereshető és digitálisan elérhető adatbázisa – az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriumok rendszerén belül – az SZTE UnivHistória.
Írók, költők találkahelyei
A Dugonics tér 12. szám alatti ház ellenállt az 1879-es nagy árvíz puszításának. Ezt követően került a Krausz-testvérek tulajdonába. Előtte Krebsz Mihály házaként ismerték, ahol 1861-ben vendéglő működött: a Borsajtóhoz.
E ház falai látták írni Tömörkény Istvánt és a szegedi egyetemen 1932-ben díszdoktori címet nyert Móra Ferencet is a Szegedi Napló – Szeged első napilapja – itteni szerkesztőségében, mert a lap tulajdonosa, Engel Lajos 1896-ban megvásárolta a házat.
A két háború között itt működött a szegedi egyetemista, József Attila Tiszta szívvel című költeményét 1925-ben megjelenttető Szeged című újság (a mai Délmagyarország elődjének) szerkesztősége és nyomdája, a Szeged Városi Nyomda.
Itt dolgozott a Szent Gellért Nyomda, itt látott napvilágot 1947 márciusában a Tiszatáj folyóirat. A szépirodalmi folyóiratban megjelent irodalmi alkotások teljes szövege visszakereshető és elérhető az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriumok rendszerén belül a Tiszatáj archívumban.
A szegedi Ungár-Mayer palota, az 1911-ben Magyar Ede tervei alapján fölhúzott lakóház Dugonics térre néző sarkán, a földszinti Corso kávéházban Juhász Gyula és – szegedi egyetemista korában – József Attila is gyakran üldögélt és alkotott. De itt volt a Szegedi Napló újságíróinak kedves találkahelye is.
Napjainkban a Dugonics András szobra körüli tér az otthona az ünnepi könyvhét szegedi rendezvényeinek.
A könyvhét időszakában a Szegedi Tudományegyetem ismeretterjesztő programjaival „Utcára viszi a tudományt”. E könyves beszélgetések nagy részéről tudósít az SZTE hírportálja.
Például 2018-ban Az SZTE a könyvhéten: Megnyitó után Határtalan Régészet magazin bemutató címmel arról is beszámoltunk, hogy könyvheti megnyitójában a szegedi egyetemen diplomázó író, Temesi Ferenc „Dugonics András szobra mellett hangsúlyozta: Nincs két irodalom sem, csak egy van, mert mindnyájan magyarul írunk, embörök!”
SZTEinfo – Ú. I.
Archív fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár, Fotó: Bánffi István
