„Az Egyetem Tanácsa nevében utoljára köszöntelek Benneteket és veszek búcsút Tőletek, elballagóktól! „Ballagtok.” És mikor az Egyetem kapuján kiléptek ifjú Barátaim, csengjen fületekbe utolsó szavunk: légyetek a „ballangó" burjányhoz hasonló; szívósak, szikárak, kevés igényűek, vagyis önmegtagadók. Csak abban ne kövessétek, hogy gyökereszakadtan a Szél ide-oda hajtja a ballangót, a Salsola Kali-t, de viszont abban igen, hogy kevés igényűek legyetek, akár e főleg homokhoz kötött növény, tehát Honotokat szeretők…” – kezdődött az „Öregdiákok búcsúztatója” 1930. május 28-án este, a szegedi egyetem központi épületében.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitórium rendszerében digitalizált egyetemi kiadványokat és újságokat nézegettünk.
Vén fiákeren vagy modern mikrobuszon suhantak
A Hugonnai Vilma Leány Kollégiumból, a szegedi „Lenin körút 97.” alól, és az Apáthy, a Jancsó, a Semmelweis kollégium lakói közül a végzősök csatlakoztak a ballagók menetéhez. A tudományegyetemből kivált, önállóvá lett Szegedi Orvostudományi Egyetem, vagyis a SZOTE fiákeres ballagásáról adott hírt a Délmagyarország 1959. május 16-án.
„Május 17-én rendezték meg hagyományos fiákeres búcsúzásukat az ötödéves orvosok, másnap pedig a negyedéves gyógyszerészek. Az orvosjelöltek végigjárták az egyetem intézeteit, klinikáit, s elköszöntek professzoraiktól. Érdeklődők, ismerősök, barátok és szülők sorfala között, karjukon a kapott virágcsokrokkal indultak neki az életbe vezető nagy útnak a holnap orvosai és gyógyszerészei. Száznegyvenhét ötödéves kezdi meg szigorlóévét, s hatvanhét gyógyszerész féléves szakmai gyakorlatát” – összegzett a Szegedi Egyetem 1963. május 27-én megjelent száma.
A gyógyszerészek és a természettudományi kar öregdiákjainak az újításáról számolt be, de az orvostanhallgatók ballagási ünnepségének hagyománykövető elemeit is visszaadta a diákújság 1964-ben: „Sok ötlet, humoros epizód tette emlékezetessé a nézelődő számára is ezeket a különben inkább szomorkás hangulatot ébresztő meneteket. A gyógyszerészek például 9-én kora délelőtt a városnéző mikrobuszra ülve búcsúztak Szegedtől. Az idegenvezető szerepét az egyik „ballagó" vette át, aki ezúttal a műemlékek helyett másféle, az utcákhoz, terekhez, a Tisza-parthoz fűződő s négy év alatt összegyűlt emlékekről beszélt a mikrofonba. Igénybe vették a mikrobuszt a TTK-sok is, míg az orvosok kitartottak a hagyományos „fiákeres ballagás" mellett.
Elhangzottak a búcsúztató beszédek. Megvolt a bankett is a Hungáriában, a Tisza Szállóban, vagy másutt. Most még egy utolsó nagy erőpróba következik: az államvizsga. S aztán fogadja a Szegeden végzett diplomás orvosokat, gyógyszerészeket, pedagógusokat az ország.”
Formabontó újítás az is, hogy „Formatio Medicularis 1960-65” címmel tablófotókkal gazdagított emlékkönyvet készítettek maguknak az 55 ével ezelőtt ballagó orvostanhallgatók.
E „…könyvet Mi magunk írtuk Medicusok! Magunknak, és a szereplők is mi vagyunk. Százhatvanhét életnek egy vidám darabja ez a könyv. Nekünk kedves, és féltő gonddal szedtük össze azokat a történeteket, amik kiszínezték életünknek ezeket az utolsó diákéveit. Emlékül visszük magunkkal tanáraink és társaink vonását, a derűs történeteket, hogy emlékezni tudjunk, ha a nehézségekben újra diákká kell lennünk. Segítsen ez a könyv megőrizni emlékezetünkben a barátot, a nem barátot, hiszen együtt voltunk valamennyien. A fényképeken megmerevített arcok egy kicsit megkoptak, az öt év alatt kopottabb lett a ruhánk is. A szemek fénye mégsem tört meg. Miért? Olvasd!” – ajánlja figyelmünkbe a kiadványt a szerkesztő, Poczik Miklós.
„A „ballagó" ötödévesek szokás szerint a Szemészeti klinikáról indultak el, hogy barátok, hozzátartozók, ismerősök és rengeteg virágcsokor kíséretében végigjárják az öt év alatt megismert és megszokott intézeteket, klinikákat s elbúcsúzzanak oktatóiktól, professzoraiktól.
Míg az ünnepség folyt, a környező utcákban felvirágozott konflisok hosszú sora gyülekezett. Az ünnepség után a felsorakozott konflisokba szálltak a ballagok, hogy híven a hagyományhoz konflison kocsikázva, nótaszóval búcsúzzanak el a várostól is, amely öt éven át otthont adott az ország különböző részeiből verbuválódott hallgatóknak…” – részletezte a Szegedi Egyetem tudósítója a szegedi orvostanhallgatók 1966. május 14-i ballagásán történteket.
Karikatúrák az egyetemi oktatókról, képriport a medikusok emlékeiről, a közös élményt adó rendezvényekről. Ez a Révkönyv, az 1974-79. tanévben ballagó V. éves orvostanhallgatók a kiadványának újítása.
Búcsúzó bölcsészek, jogászok és "tétékások", meg védőnők és tanárképzősök
„A József Attila Tudományegyetem ötödévesei május 11-én rendezték meg ballagási ünnepségüket, amelyen az Ady téri egyetem auditóriumában dr. Duró Lajos docens, a Központi Egyetem aulájában pedig dr. Antarlffy György egyetemi tanár, az egyetem rektora köszöntötte és bocsátotta el a végzős bölcsészeket, jogászokat és ttk-sokat” – adta hírül a Szegedi Egyetem 1963. május 27-i száma.
„– Nem volt könnyű az eltelt öt esztendő – mondotta –, mégis gyönyörű volt... Nagy akaraterőre, kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy idáig jussunk. A professzori, előadói kar segítsége nélkül, szüleink szerető támogatása nélkül – akiknek a legtöbb köszönettel tartozunk – nem is érhettünk volna eddig az ünnepi percig. Búcsúzunk Szegedtől, a napfény és ifjúság városától. Mindig hálatelt szívvel, örömmel emlékezünk vissza erre a szépséges városra.”
Így búcsúzott Szegedtől az öregdiák, Nagy Katalin kémia-fizika szakos hallgató a JATE Természettudományi Kar 1964. május 9-i ünnepségén. „A Dugonics téri épület aulájában a ballagó ötödévesek csoportja – a KISZ-zászlóval – az ünneplők elé sorakozott, karéjosan fogva körül az elnökséget.”
„– A szakmai felkészültség csak az érem egyik oldala – hangoztatta többek között. – Ne csak tétlen szemlélői legyenek végzett hallgatóink a rohanó életnek, hanem alkotó irányítói is. Eddig tanítványok voltak, most oktatókká lesznek. Tudniok kell, hogy a tanítvány-tanár viszony nem mindig problémamentes. Nehéz, de felemelő feladat – tanítani... – fogalmazott az egyetem vezetősége és professzori kara nevében Budó Ágoston akadémikus, egyetemi tanár.
„Az ünnepélyes zászló-átadással s a Szózat eléneklésével zárult a megkapó hangulatú ünnepély” – fejeződött be az egyetemi újság Ballag már a vén diák című tudósítása.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitórium rendszerén belüli Képtár és Médiatékában fedeztük föl az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar elődje, a szegedi Állami Ápoló- és Védőnőképző Intézet múltját őrző, az 1960-as években készült fényképet az ottani ballagókról.
Ugyanitt őrzik a szegedi egyetemtől búcsúzó jogászokról készült fotót, amely a 70-es évek hangulatát idézi.
„Búcsú a főiskolától. Ballagtak az utolsóéves hallgatók” címmel a Tanárképző Főiskola 1966. május 7-i ünnepségét foglalta dióhéjba a Szegedi Egyetem.
E lapszámban a „Honfoglalás – gondokkal” című cikket olvasva a bölcsész lányok újszegedi kollégiumába is bejuthatunk. E beszámolóban még nem eshetett szó arról, hogy 15 évvel később, a 80-as évek elején „a Móra” néven emlegetett kollégium életében is elérkezett a ballagási korszak, amikor az összeforrott közösség tarisznyás búcsúztatót rendezett a végzős öregdiákoknak, az immár koedukált koleszbeli bölcsész lányoknak és "tétékás" fiúknak...
Új szokások és arányok
A rendszerváltozással módosulnak a szokások és az arányok, de az elődöket és a kialakult formákat tisztelő egyetemi szakokon a ballagás hagyománya megmaradt.
A Tű című diáklap szerint a 2003-2004. tanév végén a ballagást május 8-án tartotta a Szegedi Tudományegyetem részévé lett Juhász Gyula Pedagógusképző Kar az öregdiákoknak. Az SZTE JGYPK óvónőképzőt végző hallgatóinak 2018-as búcsúztatójáról részletes beszámoló olvasható itt.
Az ugyancsak a Szegedi Tudományegyetemhez csatlakozó hódmezővásárhelyi felsőoktatási intézmény, az SZTE Mezőgazdasági Kar hallgatói őrizték sajátos ballagási hagyományaikat. Például a 2013-as Sárgulási felvonulás részleteit is megismerhetjük az SZTE Hírportálján itt.
A 2019-es sárgulási ünnepségről itt olvashatunk.
„A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának 183 magyar és 66 idegen nyelvű képzésben résztvevő végzős hallgatója ballagott el ma Szegeden” – adta hírül 2016-ban a Délmagyarország.
A szegedi medikusok 2017-es ballagási ünnepségére szóló Meghívó különlegessége, hogy ötvözi az újításokat és a hagyományt. Az SZTE Hírportáljáról is elérhető dokumentum ismerteti az aktuális programot, közte az SZTE központi épülete főbejárata melletti Szent-Györgyi Albert szobor előtt a „szelfizés” új szokását. A ballagási menetnek a Dugonics tértől induló, majd a Somogyi utca – Klinika park – Szőkefalvi-Nagy utca – Szikra utca – Vuk aluljáró – Semmelweis, Markovits, Vitéz, Zászló utcán át az SZTE TIK épületéig tartó útvonalát is megismerhetjük. A meghívót uraló, 1958-ból származó archív fotó visszautal a szegedi végzős orvosok búcsúztatásának sokévtizedes hagyományára: a fiákeres ballagásra.
Az új ünneplési szokásokról sokat elárul az SZTE Általános Orvostudományi Kar és az SZTE Fogorvostudományi Kar 2019-es ballagási fotóalbuma.
Az SZTE ÁOK 2020. évi kari naptára szerint az idei ballagási ünnepség napja: május 15. A Covid-19-járvány miatt azonban a virtuális térbe kellett helyezni a szegedi végzős medikusok búcsúztatását. Az SZTE ÁOK honlapján a Fókusz rovatban, illetve legnagyobb közösségi portálon egyetlen nap alatt 11 ezer 502-en hallgatták meg Prof. Dr. Lázár György, az SZTE ÁOK dékánja ballagási üzenetét, a szigorló évre készülő medikusoktól búcsúzó kisfilmet, amelyben feltűnnek az SZTE Általános Orvostudományi Kar és az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ ikonikus épületei.
A szegedi orvoskari dékán, az orvosprofesszor a Szegedi Tudományegyetemtől búcsúzó végzős hallgatók számára a régi sebészeti klinika panteonjában is olvasható latin mondást ajánlotta útravalóul: „Legyünk erősek a célratörésben, de szelídek a kivitelezésben!”
SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona
Archív fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár; dr. Kása Péter; Délmagyarország
