Nyito_j_Epitotabor_Hegyfalu_1962._julius_12._MTI

Építőtáborok kora – a Hanság lecsapolásától a rostocki kikötő építésééig

„Önkéntes” – mondták a szervezők, de a hallgatók tudták: „erősen ajánlott” részt venni egy nyári építőtáborban. Belelapoztunk az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszeréből elérhető egyetemi újságokba: az 1960 utáni cikkekben 700-nál is többször bukkan föl az „építőtábor” kulcsszó. Egykori szegedi egyetemisták élménybeszámolóit és funkcionáriusok véleményét ütköztetjük.

A fizikai munka és a szórakozás jegyében telt az egyetemi tanév utáni KISZ-építőtábor, amit némi „ideológiai képzés” fűszerezett a Kádár-korszakban.

 

 

Legromantikusabb, legnehezebb, legérdekesebb?

 

„– Legromantikusabb az első volt” – kezdte Madarász László, III. éves bölcsész az élménybeszámolóját. Az „Aranykoszorús társadalmi munkások” című cikkben megszólaltatott szegedi egyetemista elmesélte: „Gimnazista voltam még, 1958-ban, Salgóbánya közelében egy erdőben táboroztunk. A bányához vezető utat javítottuk. Több kilométeres körzetben sehol egy lakóház. Félnomádok voltunk. Tetszett. Következő évben újra elmentem!


Hansag_j


– Hol volt a legnehezebb?” – kérdezte a Szegedi Egyetem című lap egykori újságírója.

1961-ben Vác mellett táboroztunk. Ugyancsak utat építettünk a DCM-hez. A Naszály mészkőszirtje alatt dolgoztunk. Hőség volt. A felhevült kőtömeg ontotta a meleget.

– És a legérdekesebb?

Balatonkiliti, tavaly. Ez, mondhatnám úgy is „kultúrtábor” volt. Minden nap érdekes program. „Ki mit tud?” – vendégművészek, ismerkedési est a szomszédos lánytáborral. No meg a Balaton…

Epitotabor_Balatonboglar_1959._julius_4._MTI_Friedmann_Endre_j

– Jövőre újra elmész?

– Igen!” – zárult az 1963. november 6-i „Ünnepség a Tudományegyetemi KISZ klubban” alcímű tudósítást színesítő interjú.


Az összeképet számokkal igyekezett hitelesíteni az 57 évvel ezelőtti ünnepségen az egyetemi KISZ VB titkára. Beszédében arra emlékeztett, hogy „1958-ban a KISZ Központi Bizottság felhívására először gyűltek össze önkéntes nyári építőtáborban egyetemisták és középiskolások, hogy a Hanság terméketlen vidékén megvessék a kulturált mezőgazdaság alapjait. Ebben az évben még csak 3500-an jelentkeztek. A következő években egyre növekedett ez a szám. Egyre több munkatábor létesült az ország különböző részein. Azóta 51 helyen 81.000 diák vett részt nyári társadalmi munkában. 5 év alatt többezer km utat, összesen 197 km csatornát építettek, és ezáltal 47 000 kat. holdat tettek művelhetővé. A lányok sem tétlenkedtek: 27000 kat. hold hibridkukorica címerezését végezték el, és több mint 100.000 q gyümölcsöt-szedtek…” – olvastuk a Szegedi Egyetem egyik 1963-as lapszámában.

 

 

Önként vagy kényszerből?

 

Ne hagyjuk szó nélkül” címmel, aláírás nélküli közölt cikket az „Orvosegyetem – A Szegedi Orvostudományi Egyetem MSZMP szervezetének lapja”. A stencilezett újság 3. évfolyamánál járt 1960-ban, amikor a 15. számban közölték: „Mint már eddig két ízben 1960 nyarán is a tanuló ifjúság ezrei, középiskolások főiskolások, egyetemi hallgatók mentek a KISZ Központi Bizottsága felhívására kéthetes építőtáborokba, hogy ezzel is segítsék a szocializmus építését hazánkban, és hogy ezzel is hozzájáruljanak önmaguk szocialista típusú emberré neveléséhez.” Ez „dicsőséget” hozott a szegedi KISZ-szervezetnek. Visszásságként említi a cikkíró, hogy a hallgatók agitálásába a KISZ-bizottság mellett a pártszervezetnek is be kellett kapcsolódnia.

„Névre szóló meghívót küldtek főleg azoknak a volt IV. és V. éves hallgatóknak, akik a három, illetve öt év alatt egyszer sem voltak építőtáborokban” a pártalapszervezet titkárának az aláírásával.

„Ha az állam, az egyetem nem támogat engem semmivel, miért menjek? Menjenek azok, akik ösztöndíjat, szociális segélyt kapnak” – válaszolta a meghívóra az egyik hallgató. Ellenérvként a cikkszerző két számot állított szembe: míg e fiatal szüleinek havi fixe 5000 forint, addig „egy orvostanhallgató orvossá képzésére az állam 150.000 forintot költ”.

 

Hansag_epitotabor_MTI_j


Az agitáció eredménye? „Az önkéntes munkára vállalkozott fiatalok az elmúlt hat esztendőben 219 kilométer csatornát építettek, leszedtek és ládába raktak 155 ezer mázsa gyümölcsöt, zöldséget, és elvégezték 29 ezer 340 hold hibrid kukorica címerezését, megmozgattak másfél millió köbméter földet. Tavaly a 32 központi és 5 helyi építőtáborban 20 ezer középiskolás és 4 ezer főiskolai, illetve egyetemi hallgató dolgozott” – összegzett a II. évfolyamánál járó Szegedi Egyetem 1964. január 27-én megjelent száma.

„Az idén 26 központi és hat helyi tábor nyílik. Ezekbe a tavalyinál több, összesen 25.700 diákot vár a KISZ. Szeretnénk, ha a múlt évhez képest 13,5 szándékkal növekednék a lányok száma. (…)”

 

 

Mi a „társadalmi munka” haszna

 

Elemezte a nyári társadalmi munka hasznát a „T.T.K.” című, „A Szegedi Tudományegyetem TTK KISZ szervezetének lapja. 1961. márc.” számában Apjok József.


szegedi_ttk_1961_001_pdf1


A stencilezett újság 12. oldalán karikatúrával illusztrált cikkben a szerző kijelenti: „(…) Ki lehetne mutatni, hogy a munkateljesítményért járó bér és az építőtáborok fenntartási költségei közel azonosak. Kérdezhetnénk, akkor miért érdemes annyi munkát és energiát belefektetni ezekbe az építőtáborokba?”

Kérdésére élményeivel válaszolt: „A Hanságban, Bogyiszlón vagy Bodrogkeresztúron is arról volt szó, hogy más módon – munkaerőhiány miatt – nem tudták volna olyan rövid ide alatt elvégezni a fontos földmunkákat. Azt viszont nem kell senkinek sem megmagyarázni, hogy nem közömbös nemzetgazdasági szempontból egy vidék lecsapolása, vagy egy jelentős terület megelőző árvízvédelme. Ez a dolog egyik oldala.”


Epitotaborban_foci_MTI_j

 

Derűs, humoros emlékké nemesedett az építőtábori „érdekes élmény, a kivételes helyzetek, a néha-néha bosszantó események” – ismeri el a cikkíró.

„Ki ne emlékezne például a Klapka indulóra? A tábor életének minden fontos napirendi pontjánál szerepelt. Ébresztőkor pihenten és makacsul – akár ötször is – bömbölte az összes hangszóró. Ilyenkor a felfrissítés volt a cél. Mondanom sem kell, hogy mindenki a pokolba kívánta. Az ébresztés háládatlan feladat. Viszont, mikor az „étkezés szertartását” volt hivatva jelezni, mindenki boldogan, evőeszközpengetéssel tódult az étkezősátor felé. (…)”


Anyagmozgato_sze_1964_016_005_pdf2


„Magáról a munkáról csak annyit, hogy nem kibírhatatlan. Ezt a kijelentésemet a társadalmi munkáról megerősödve és lebarnulva hazatértek tanúsíthatják. Voltak olyanok, akik Bogyiszlón munka után – szerszámmal a kezükben – egészen a sátortáborig futottak. Másokat csak a munkaidő utáni kiadós ebéd és a többórai focizás vett le a lábáról. A vasárnaponkénti kirándulások a környékre a bodrogkeresztúri 'Ismerd meg a tokaji hegy levét' mozgalom keretén belül zajlottak le.


Epitotabor_Mezo_Imre_Kazincbarcika_MTI_Miko_Laszlo_j


Bogyiszlón kultúrcsoportok látogatták meg az építőtábort, s jobb híján a tábor iszapos területén táncolók talpa alá húzta a zenekar a rumbát. (…)”

 

 

Világot látni

 

„Kikötőt építettünk Rostockban…” – Negyven bölcsészhallgató egyhónapos NDK-beli útjáról. E címmel számolt be a Szegedi Egyetem 1963-ban arról, hogy „Harmadízben jutottak el Rostockba az idén szegedi egyetemisták. Elsősorban dolgozni mentek, kikötőt építeni, de mindegyikük titkos vágya mégiscsak az volt, hogy „világot lásson”, no meg a német-szakos hallgatók beszédkészségük fejlesztésére is gondoltak.”


Rostock_sze_1963_014_004_pdf

 

Szabó Edit nagy megelégedéssel szólt az idei csehszlovákiai építőtáborról. Tátrában voltak a Csorba tó vidékén. ’Kitűnő szervezés, jó társaság, gyönyörű környezet’ – jellemezte most röviden az ottani tábort.”

„Kitűnően bevált az idén a zánkai nemzetközi építőtábor: 24 ország fiataljai képviseltették magukat. Szinte egy kis VIT (azaz Világifjúsági Találkozó – a szerk.) volt az idén Zánkán. Az ilyen táboroknak van jövőjük” – fogalmazott Lénárt Béla. A vegyészhallgató és a tudósításban idézett magyar-történelem szakos bölcsészlány is azok közé tartozott, akiket megjutalmaztak építőtáboros munkájukért, s erről beszámolt a Szegedi Egyetem 1964. november 24-i cikkében: „Az ötödik nyár után”.

 

 

Szegedi tanulságok

 

Képek a nyárból – Szegedi egyetemisták a nyári építőtáborokban című képriport utalt a Szegedi Egyetem című lap hasábjain 1964. október 8-án megjelent vezércikkre: A Téglatisztogatók című fotó alatt esett szó a „helyi önkéntes” és társadalmi munka szervezése körüli „Szegedi tanulságokról”.

 

Teglatisztogatok_sze_1964_015_pdf

„Ha behunyom a szemem és kimondom a szót, költő — Keatsre gondolok." Németh László írja ezt a minőség forradalma" egyik tanulmányában. S ha én most kimondom a szót, „építőtábor", harcos agitációra, vitákra, panaszokra gondolok. Mert jól megszervezett, jól előkészített társadalmi munkáról újabban egyre kevesebbet hall az ember. De álljunk csak meg itt egy percre! Hiszen az építőtábor és a társadalmi munka fogalma nem fedi egymást.

A társadalmi munka fizetés, ellenszolgáltatás nélküli, a társadalom, az ország érdekében kifejtett tevékenység. (A gyakorlatban nem jelent mindig munkát... sajnos!) Az építőtábor pedig olyan alkalmatosság, amelyet azért hoznak létre, hogy egy nagyobb ipari építkezés, vagy mezőgazdasági munka ütemét meggyorsítsák, vagy hogy segítséget biztosítsanak a szakemberek, munkások, alkalmazottak számára. Itt fizethetnek is.

Egyetemeink hallgatói mindkét tekintetben az ’aktív közreműködők’ közé tartoznak, sokan jelentkeztek ezekre a munkákra, előbb lelkesedéssel, majd egyre csökkenő ambícióval” – írta Farkas István, aki szerint „Tartsuk fenn az eddigi építőtábor-rendszert, de fokozatosan át kellene térni a nemzetközi táboroztatásra!

 

1964.ben „a magyar fiatalok mintegy tíz nemzetközi táborban, egyebek között a Szovjetunióban, Norvégiában, Svédországban és Lengyelországban segítik majd egy-egy feladat megoldását” – ígérte a Szegedi Egyetem „A helytállás számaiból” című cikke.

 

gimi_epitoi_sze_1964_016_005_pdf1


A sorozat folytatódott: a 70-es években szegedi egyetemisták így jutottak el – többek között – Odesszába, vagy: a meiseni porcelángyárban nyári „építőtábori” munkát vállalva láttak világot.

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Illusztráció: SZTE Klebelsberg Könyvtár, MTI Fotóarchívum

 

 

Egyetemtörténeti sorozatunkban a szegedi hallgatókról korábban írtuk:

 

Árvízveszély! – 1970 nyarán egyetemisták, oktatók segítettek a Tisza-parton

 

Öregdiákok búcsúztatója a szegedi egyetemen anno és most

 

A világháborús tanévekben és a „győzelem napjain” a szegedi egyetem

 

13+1 szépírás a szegedi egyetemhez kötődő lapokban

 

11 vers a szegedi egyetem egykori és mai polgáraitól az április 11-i költészet napi ünnepen

 

Identitások fogságában – Radnóti Miklósra emlékezünk

Az Egyetem neve:
Szegedi Tudományegyetem
Rövidített megnevezése: SZTE
Székhelye: Szeged, Dugonics tér 13.
Postacíme: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszáma: (62) 544-000

C_evszammal

Az egyetem megnevezése külföldi kapcsolataiban:
latinul:
Universitas Scientiarum Szegediensis
angolul:
University of Szeged
németül:
Universität Szeged
franciául:
Université de Szeged

Az egyetem alapítója:
Országgyűlés

Az egyetem felügyeleti szerve:

Innovációs és Technológiai Minisztérium