Lezárult egy fejezet, de a tanulás soha nem ér véget – elballagtak az SZTE SZAOK ötödéves orvostanhallgatói

Az öröm és a szomorúság keserédes pillanatainak lehettek részesei péntek délelőtt az SZTE SZAOK ötödéves hallgatói. Öröm, hiszen annyi év kemény tanulás után karnyújtásnyira állnak attól, hogy végre orvosok legyenek, ugyanakkor bánat is, hiszen életüknek egy meghatározó korszaka most lezárult, véget értek a diákévek. Azonban, ahogy Prof. Dr. Lázár György, az SZTE SZAOK dékánja a végzős hallgatókat köszöntő beszédében hangsúlyozta, a tanulásnak itt nincs vége, hiszen az orvosi hivatás egyik alappillére az élethosszig tartó tanulás. Ez az egyetem egyik fő feladata, hogy erre a nemes célra felkészítse a hallgatókat. „Bővítsék folyamatosan tudásukat, legyenek Önök közül is sokan tanárok, és neveljenek maguk is mestereket” – emelte ki a kar dékánja.

Kitartás, önfegyelem és önkritika

Dr. Dux Mária oktatási dékánhelyettes a TIK-ben tartott ünnepség előtt, a Dóm térről induló ballagási menetet megelőző köszöntő szavaiban felidézte, ez az az évfolyam, amelynek nem várt nehézségekkel indult egyetemi útja. „Rögtön az első évben a Covid-járvány megfosztotta Önöket az egyetemi légkör, a tanulótársak szokványos módon történő megismerésétől. Az áttanult éjszakák, egy sikertelen vizsga után érzett bánat szintén nyomot hagytak a lelkükön. Vigasztalásként annyit mondhatok, hogy remélem, végső soron a negatív élmények is a hasznukra váltak, mivel kitartásra, önfegyelemre és önkritikára nevelte Önöket. Olyan tulajdonságokra, melyeknek választott hivatásuk, az orvosi hivatás során mindig hasznát fogják venni, dolgozzanak annak bármely területén is” – mondta el.

Ballagási ünnepség a Dóm téren. Fotó: SZTE SZAOK

Útlevél az élethez

Mint Prof. Dr. Lázár György is megerősítette, napjainkban nem egyszerű orvosnak lenni. „Sajnos sok-sok dolog van, amely zavarja hivatásunk gyakorlását, csökkenti hivatásunk társadalmi megbecsültségét. Úgy hiszem azonban, hogy napjaink gondjai eltörpülnek a korábbi generációk problémáihoz képest, és ezt sose feledjék. Az orvosi diploma, melyet hamarosan megszereznek, egy csodálatos útlevél az élethez. Bízom benne, hogy ezt az útlevelet legtöbbjük gyógyításra fogja használni, mely több lemondást, több munkát, áldozatot, kompromisszumot, de a legtöbb örömet fogja nyújtani Önöknek” – fogalmazott Prof. Dr. Lázár György, aki ezt követően szimbolikusan átnyújtotta a ballagási tarisznyát a végzősöknek.

„Ebben a tarisznyában találnak egy kis sót, hogy élvezzék az életet. Egy kis földet, az anyaföldet, hogy bárhova is sodorja az élet Önöket, emlékezzenek hazájukra, hogy honnan jöttek. Egy kis pénzérmét is, hogy tudják, a diploma, melyet megszereznek, értékes és maguknak és a családjuknak a bőséget, a megélhetést biztosítja majd. Végül egy hamuban sült pogácsát, hogy ne aggódjanak, mindig kerül valami étel az asztalra, és persze ehhez egy kis bor is kell, amit lehet, hogy már kóstolgattak, de mostanra már talán megtanulták kontrollálni a mennyiséget is” – mondta el a dékán útravalóul.

Ballagási ünnepség a TIK-ben. Fotó: SZTE SZAOK

Rengeteg élménnyel repültek el az évek

Az ünnepségen a magyar végzős hallgatók nevében Kaptás Flóra, az angol képzésben tanuló ötödik évfolyam képviseletében pedig Alanazi Abdulaziz Saleh mondta el búcsúszavait. „Karinthy Frigyes szerint, „Azért mérjük helytelenül az időt, mert ehhez egyetlen mértéket használunk csupán. Azt, ami az átélés sebességét méri. Pedig Einstein óta jól tudjuk, hogy az idő relatív, hiszen hossza soha nem az átélés sebességétől függ, hanem az átélt élmények minőségétől. Pont úgy, ahogy ezt Einstein szellemesen magyarázza: „Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, és úgy érzed, mintha csak egy perc lett volna.” Szerintem, ahogy visszagondolunk az elmúlt évekre, bizton állíthatjuk, hogy voltak pillanatok, melyek nem akartak véget érni, csak vártuk, hogy túl legyünk rajtuk, de visszatekintve annyi dolog történt, hogy mégis elmondhatjuk, a rengeteg élménnyel csak elrepültek ezek az évek” – fogalmazott Kaptás Flóra.

Alanazi Abdulaziz Saleh köszöntőjében szintén jó szívvel emlékezett vissza egyetemi éveire: az áttanult éjszakákra, a nehéz vizsgákra és a felejthetetlen élményekre. „Életem végéig elkötelezett maradok az orvosi hivatás, a szolgálat és a tanulás iránt. Mély hálával tartozom mindazoknak – mentoroknak, professzoroknak, klinikai oktatóknak –, akik megtanítottak arra, mit jelent az együttérzés és az emberség.”

Átadták az Apáthy István Emlékérmet

Az ünnepség keretében a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Tanácsa, a Kari Tudományos Diákköri Tanács javaslatára, példamutató tanulmányi teljesítménye, önálló kutatómunkájának eredményeként készített pályamunkája, valamint kiemelkedő tudományos diákköri tevékenysége elismeréseként Apáthy István Emlékérmet adományozott Nagymihály Bence orvostanhallgatónak.

Prof. Dr. Lázár György, dékán és Nagymihály Bence. Fotó: SZTE SZAOK

Prof. Dr. Lázár György az egyik legszebb ballagási dal szövegét idézve búcsúzott a végzősöktől: „Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus, vagyis örvendjünk, amíg fiatalok vagyunk. Annyival még kiegészíteném, ne csak addig örvendjünk, amíg fiatalok vagyunk, hanem addig, amíg élünk!” - zárta gondolatait a dékán. Végezetül, a hagyományokhoz hűen a kar negyedik évfolyamos hallgatóinak képviselői átvették az ötödévesek zászlaját.

A zászló átadása. Fotó: SZTE SZAOK

Ahogy Dr. Dux Mária oktatási dékánhelyettes fogalmazott, a tanulásnak azonban még nincs vége. „Önök előtt áll a szigorlóév, az államvizsga, és mert olyan hivatást választottak, ahol ismereteiket folyamatosan bővíteni, aktualizálni szükséges, az élethosszig tartó tanulás. Bővítsék folyamatosan tudásukat, fordítsák új ismereteiket leendő betegeik hasznára. Törekedjenek arra, hogy meghatározó és példamutató tagjai legyenek társadalmunknak.”

Fülöp Tímea

Borítóképen: a ballagási menet. Fotó: SZTE SZAOK