„A biodiverzitás az élet alapja, és van pár egyszerű módszer, melyekkel sokat segíthetünk a természeten” – mondta Beier László, az SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet tanársegédje, aki korábban a Bálint Sándor Jólléti Program keretében tartott előadást a ruzsai gazdáknak.
Fontos a biodiverzitás
– Fajok naponta tűnnek el a környezetünkből, csak ez nem olyan feltűnő, mert sokszor mikromilliméter nagyságú apró élőlényekről van szó, de ők is ugyanolyan fontosak – hangsúlyozta Beier László a biológiai sokféleség jelentőségét.
A szakember elmondta, a gazdáknak érdemes mezővédő erdősávot kialakítani, vagy a meglévőket kímélni: ez a sáv csökkentheti a széleróziót, az árnyékhatás növelheti a termésátlagot; segíti a méhek beporzó tevékenységét; fészkelési lehetőséget és takarást biztosít egyes mezei fajoknak; és területjelölő szereppel is bír. A Dél-Alföldön sok helyen a birtokhatárt ma már csak egy karó jelzi.
– Képzeljük el, hogy egy 4 kg tömegű mezei nyúl vagyunk, aki tájékozódni próbál ebben a kitett környezetben – hívta fel a figyelmet arra, hogy a mezővédő erdősávok az állatok tájékozódását is segítik.
A szegélyek egy-egy elhalt, száraz fája esetleg tüzelővel, a gyümölcsfák pedig a termésükkel kecsegtetnek, mégis rengeteg helyen irtották ki ezeket a lineáris habitatokat, megteremtve a „kultúrsivatagok” kietlen világát. Fontos azonban megjegyezni, hogy az erdőtelepítés nem egyszerű: engedélyköteles és költséges, ezért is lenne fontos a meglévő fásszárú sávok megóvása. Az agrárökoszisztéma egyensúlyában rengeteget segíthetnek a lágyszárú, gyomnövényekből, vadvirágokból létrehozott búvósávok is. – Ez nem kerül semmibe, sőt, megtakarítás – hangsúlyozta Beier László. – Ezt a területet nem kell beszántani, művelni, kaszálni, és az üzemanyagon is lehet ezáltal spórolni.
A vadgazdamérnök felhívta a figyelmet a mezőgazdasági termelés monokulturális jellegére is, és a száz évvel ezelőtti viszonyokat hozta fel ellenpéldaként. Ma már a termelés fő profilját 4-5 növényféleség jelenti – a kukorica, a napraforgó, a repce, a lucerna, és néhány kalászos– a korábbi 20-as nagyságrendhez képest.
Mezőgazdaságra szükség van, de modernizálni kell
– Gyakran lehet olvasni az önellátó gazdálkodásról, ami helyes és jó ötlet, azonban az extenzív módszerek már nem képesek eltartani a rohamosan növekvő népességet. Jó gyakorlat lehet a kiskertek fenntartása, főleg a léleknek, azonban az ország lakosságának nagyjából 70 %-a városokban él, ahol ez a fajta gazdálkodás kevésbé megoldható, és ez csak egy tényező. A modern mezőgazdaságot nem lehet kizárni az életünkből, ha így tennénk, rövid időn belül a Föld népességének jelentős része élelem nélkül maradna – mondta Beier László, és hozzátette, az intenzív termelés szükséges, de környezetbarátabbá kell tenni.
– Sok helyen még mindig az 1970-80-as évek gondolkodásmódja jellemző. A régi gyakorlatot követő gazdák teljesen más korban nőttek föl, más igényeket próbáltak kielégíteni, ezért nem lehet őket hibáztatni, fontos azonban megértenünk, hogy a mezőgazdasági területekből sokkal többet ki lehet hozni – ismertette a problémát az MGK tanársegédje, és elmondta, füves- és fás szárú sávok létesítésével már rengeteget lehet segíteni, a zöldítést pedig az állam nagy összegekkel támogatja is, ha a gazda minimum 7 évig fenntartja azokat.
Növényvédelem régen és most
Beier Lászlótól megtudtuk, a mezővédő sávok eltűnésével a földön fészkelő szürke foglyok is elveszítették előhelyüket; a faj kihalásközeli állapotba került.
Száz évvel ezelőtt a növényvédő szerek ismeretlenek voltak, helyette természetes módszerekkel óvták a termést. A fogoly jelentős kártevőfogyasztó, egy időben azokon a helyeken, ahol kevés volt belőlük, lehetett tojást kérni, amit a helyi gazdálkodók kikeltethettek, akár házi tyúkkal, felnevelték és kibocsátották a madarakat.
A faj populációjának csökkenéséhez a kemikáliák elterjedése is közrejátszott. Beier László kiemelte azt a pozitívumot, hogy a mai viszonyok azért már nem hasonlítanak az 1970-es évekéihez, ugyanis a növényvédő szerek használata mára már nagyban korlátozva van.
Jó növényvédő módszer lehet még a bogárteleltető bakhátak létrehozása: az ilyen bakhátakban számos olyan ragadozó ízeltlábú él, amely pusztítja a mezőgazdasági kártevő ízeltlábú fajokat. Ezeket jellemzően a kultúra közepén szokták létesíteni, de bárhol lehetséges. A bogárteleltető bakhát egy körülbelül félméter széles sánc, amelyet úgy lehet létrehozni, hogy egymással szemben átmozgatjuk a talajt. Ezt a területet a természet hamarosan visszafoglalja, begazosodik, majd megtelik élettel, rovarokkal.
A vadgazda mérnök azt is megosztotta velünk, hogyan néz ki egy úgynevezett vadvédelmi táblaszegély. Kívülről befelé haladva egy vadnövényes, lágyszárú gyomos rézsűvel kezdődik. Ezt követi egy kb. másfél méteres széles és két méter magas cserjesáv, majd ismét egy gazos szegély, utána a madarak porfürdőzését biztosító sáv, majd egy kb. hatméteres, pufferzónaként funkcionáló, vegyszerezetlen sáv következik, és végül maga a kultúra, közepén a bogárteleltető bakháttal. Sajnos ritkán találkozni ilyen élőhelyekkel Kelet-Európában.
Óvni kell a vizes élőhelyeket
Vizes élőhelyeket nehéz létrehozni, de ha valaki mégis kivonna egy terület a művelés alól, mert például víznyomásos, akkor komoly támogatással számolhat. – A víz maga az élet – hangsúlyozta Beier László, és hozzátette, a vízhiány egyre súlyosabb probléma Európa jelentős részén, így nálunk is.
A vizes élőhelyek védelme óriási szerepet játszik a biodiverzitás megőrzésében vagy kialakításában. Az első és legfontosabb szabály, hogy a vízállásos területeket hagyjuk nyugodtan. Számos korábban is vízjárta terület van, ahol a mai napig próbálkoznak mezőgazdasági termeléssel, holott veszteséges és ökológia szempontból káros is, mert sok esetben mindent megtesznek a vízelvezetés érdekében. Ha van víz a területen, akár csak időszakosan is, próbáljuk minél tovább megtartani. Beier Lászlótól megtudtuk, hogy a vizek legnagyobb ellensége a szennyeződés, a különböző kemikáliák, műtrágyák bemosódása talajon keresztül. – A betonban is nőhet virág, csak kell hozzá egy repedés – zárta az előadást a szakember.
Balog Helga
Borítókép: Beier László előad a ruzsai gazdáknak
