„Az 1581-ben létesült Báthory egyetemtől a mai szegedi egyetemekig töretlen és folyamatos a fejlődési vonal” – jelenti ki Szabó Tibor a Kolozsvári egyetemi almanach 1581-1919 című művében. A kétkarú – bölcsészeti és hittudományi fakultással rendelkező – katolikus egyetemként alapított intézmény történetében fordulatot jelentett, hogy Mária Terézia királynő 1753-ban a kolozsvári akadémiát birodalmi egyetemnek ismerte el.

Mária Terézia 1776. november 7-én kelt leirata
Az universitas működtetése a jezsuita rendtől a piarista tanítórendhez került. „Állami kezdeményezésre a karok száma négyre bővült. Az egyetemen ugyanis a Filozófiai (Bölcsészeti) Kar és a Teológiai (Hittudományi) Kar mellett 1774-ben Jogi Kar létesült, 1775-ben pedig beindult az első orvosi tanszék tevékenysége is, amely az Orvosi Kar alapját jelentette” – olvasható A Szegedi Tudományegyetem és elődei története (1581-2011) című brosúrában.
A Lyceum Regium Academicum, majd az abból – különböző változások után – megmaradt „Orvos-sebészeti Tanintézet és a királyi Jogakadémia – az egykori Báthory-egyetem utódintézményei – a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem alapító fakultásai lettek” 1872-ben. Az ebből a korszakából kiemelhető tudósportrék között is rábukkantunk olyan professzori életutakra, amelyek elvezetnek az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia tagságát jelentő csúcspontig. Alább láthatóvá válik a tudósok Szegedhez is kötődő XIX. századi sztárjainak mobilitása és sokoldalúsága is.
Rendőri jelentés Eötvös miniszter titkáráról
A kolozsvári egyetemen oktató tudósok közül leghamarabb, 1853-ban RÉCSI EMILt (1822-1864) választotta levelező taggá a Magyar Tudományos Akadémia.

Az erdélyi nemesi sarj csodagyereknek számított: négyévesen már írt és olvasott, ötévesen remekül zongorázott, hétévesen kezdte a gimnáziumot. 15 évesen lett a bölcselet doktora, ugyanis akkoriban a líceumi bölcseleti osztály elvégzői közül a legjobbak azonnal doktorálhattak. Aztán jogot hallgatott, 19 évesen ügyvédi vizsgát tett.
Francia Regénycsarnok című könyvsorozata indítása mellett egyházjogot és statisztikát oktatott a kolozsvári jogakadémián.
Saját hírlapot szerkesztett, báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter titkáraként dolgozott. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Pesti Napló szerkesztése, és műfordítás, például Sand, Thackeray, ifj. Dumas, Dickens regényeinek magyar nyelvre való átültetése nyújtott számára megélhetést. „Mikor az uralkodó pesti látogatása alkalmából 1851-ben az egyetemen is látogatást készült tenni, a jogászok kérvényt akartak átnyújtani neki a magyar tanítási nyelv érdekében. A rendőrség jelentése szerint a mozgalom hátterében” – többek között – Récsi tanár állt – meséli Szabó Tibor. „Irodalmi munkássága megoszlik a zsurnalisztika, szépirodalom és tudományos irodalom között.”
31 évesen lett akadémikus. A pesti egyetemen az ausztriai államjog, a közigazgatási- és pénzügyi jog oktatója volt. Récsi Emil sokoldalúságát kifejezi, hogy a XIX. század második felében a legjobb magyarországi sakkozó is volt „az enciklopédiák szócikkírója”, vagyis „salinei nemes Récsi Emil”.
Meteorológus vagy jogész az első rektor?
„A levegői nyirkosság némely égalji befolyása” címmel 1860-ban tartotta akadémiai székfoglaló előadását laborfalvi BERDE ÁRON” (1819-1892). Ez lett az eredménye az eminens diák, a berlini egyetemista természettudományi stúdiumainak, erőfeszítéseinek. Érdeklődése az államtudományokra is kiterjedt.

1844 október elején foglalta el katedráját. Kolozsváron 1863-ig a természettudományok, elsősorban a vegytan, a kémia oktatásával foglalkozott.
Berde Áron az első magyar nyelven írt meteorológiai és klimatológiai szakkönyv, a „Légtüneménytan s a két Magyarhon égalji viszonyai s ezek befolyása a növényekre és állatokra” című mű szerzője. E munkáját az MTA 1858-ban Marcibányi-díjjal jutalmazta és akadémikussá választotta.
Verseket írt, a magyar szakszókincs fejlesztésével foglalkozott, miközben szerkesztette a „Természetbarát” című lapot, Erdély első természettudományi folyóiratát.
A magyar tannyelvű kolozsvári Királyi Jogakadémián hat tanári állást hirdettek meg. Az 1863. november 13-án kinevezett tanári karban egyedül Berde Áron kapott rendes tanári (ordinarius) besorolást. A politikai tudományok, a nemzetgazdaság és államisme nyilvános rendes tanára lett. De statisztikát, pénzügytant és az osztrák birodalomhoz tartozó (örökös) tartományok történelmét is oktatta.
Berde Áront egyhangúlag választották meg az 1872. november 10-én megnyílt kolozsvári magyar tudományegyetem első rektorának. „Az egyetemet nem a néma falak, hanem a tanárok szellemi ereje alapítja meg hírnevében, áldásos működésben” – jelentette ki rektori székfoglalójában.
A kolozsvári egyetem létrehozásakor, 1872-ben nevezték ki nyilvános rendes tanárrá a nemzetgazdaságtan és pénzügytan tanszékre. A Jog- és Államtudományi Karon ekkor Berde volt egyedüli akadémikus, akit Erdély „első közgazdász professzorának” is neveztek, mert munkássága a jog és a közgazdaság oktatása területén úttörő jellegű.
További információ az SZTE ÁJTK honlapján, itt, illetve az MTA honlapján: mta.hu.
Tudós szerkesztő és a szegedi piarista gimnázium
„A líceum jogi karának oktatási színvonalára jellemző adat: 1825 és 1872 között a líceumban végzettek közül tizennégyen lettek a Magyar Tudós Társaság (későbbi nevén Magyar Tudományos Akadémia) tagjai – hangsúlyozta Minker Emil: A szegedi egyetem kolozsvári hagyományai és 1921-1928 közötti története című művében.
A magyar nyelv az ó-klasszikai irodalom és történettudomány terén Kolozsváron indult VASS JÓZSEF (1813-1873) klasszikafilológus, történész, piarista tanár munkássága.
A piaristák szegedi gimnáziumába 1843-ban került. 1850-ben Kolozsvárott a hittan tanszék vezetője lett. Tevékeny tagja volt az Erdélyi Múzeum Egyletnek. 1858-ban lett az MTA levelező tagja.
A korabeli folyóiratok, napilapok kiemelik érdemeit: nyelvészeti és történettudományi munkásságát, egyéniségét, pedagógiai tevékenységét – a tudományos irodalom kiváló munkásának tekintették kortársai.
Csongrádi tájszavak gyűjtője
A „magyar folklórnak egyik legelső, nem eléggé ismert munkása” CSAPLÁR BENEDEK (1821-1906) irodalomtörténész. A piarista rendbe belépve változtatta Gáspár keresztnevét Benedekre. Kolozsvárott bölcsészetre járt, majd tanított is a „kincses városban” és 14 évig Szegeden. 1854 nyarát Bécsben töltötte.

A szegedi piarista gimnáziumban, 1853 és 1867 között a tanítványait is bevonta a néphagyományok és népmesék gyűjtésébe. „A mai honismereti szakkörök egyik ősüket tisztelhetik a szegedi kezdeményezésben”, Csaplár gyűjtőhálózatában – írta Bálint Sándor néprajzkutató, az SZTE alumnusa és egykori egyetemi magántanára. Az MTA kézirattára őrzi Csaplár „Szegedi közmondások” és a 36 találós kérdést tartalmazó „Néhány Szegedi Néptalány” című gyűjteményét. „Szeged történetének megírására buzdított”, miközben lelkesen bekapcsolódott a Dugonics Társaság munkájába. A folklorista Csaplár „szegedi évei voltak a legtermékenyebbek” – vélekedik tanulmányában Schram Ferenc.
A magyar piarista rend történetének „tervrajzát” összeállító szerzetest 1886-ban választotta tagjai közé az MTA. A történelmi, irodalomtörténeti, esztétikai, nevelésügyi témájú cikkek szerzőjét 1906 augusztusában, esti sétájáról hazatérőben megtámadta egy gázgyári munkás. A 85 éves pap belehalt sérüléseibe. A – többek között – csongrádi tájszavakat is gyűjtő irodalomtörténész néhány használati tárgyát a csongrádi múzeum, a szerzetes-akadémikus nevét Szegeden és Dunaszerdahelyen utcanév őrzi.
Összeállította: Újszászi Ilona
Forrás:
Kolozsvári egyetemi almanach 1518-1919, 1. rész: a kolozsvári Báthory-Egyetem jezsuita és piarista korszaka, 1581-1872
A Szegedi Tudományegyetem és elődei története (1581-2011)
Minker Emil: A szegedi egyetem kolozsvári hagyományai és 1921-1928 közötti története