„A kemény munka a legfontosabb, hogy valaki eljusson a legmagasabb szintre” – vallja Zsögön Andor vívó

– Az SZTE Vívó Klubban kezdted a pályafutásod. Hogyan emlékszel vissza az itt eltöltött időszakra?

– Ez még a Squash Klubhoz köthető, mert régebben ott voltak Szegeden az edzések. 6 évesen kerültem az SZTE Vívó Klubhoz, és összesen 9 évet töltöttem ott. Nemrég kerültem Budakalászra, de nagyon szép emlékek kötnek Szegedhez. Amikor visszaemlékszem az itt eltöltött időre, akkor az mindig valamilyen pozitív emlék. Ebben az időszakban együtt edzettem például Hegyes Dáviddal és Nagy Hubával. Az első emlékem is hozzájuk köthető, amikor nagyon fiatalként velük edzek. Készült rólunk akkoriban egy fotó, de már szinte háromszorosa vagyok az akkori testmagasságomnak. A vívást nagyapám tanácsára kezdtem el, mert ő is vívott, bár nem versenyszerűen. Elsőre megtetszett, és 6 éves korom óta rendszeresen vívok, de rövid ideig a szertornát is kipróbáltam.

– Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres vívó legyen?

– Először is kellenek hozzá adottságok. Például sokat számít a magasság és a fizikai erő, de ész is kell a víváshoz, illetve mentálisan stabilnak kell lenni. Ez más sportokra is igaz, de a kemény munka a legfontosabb, hogy valaki eljusson a legmagasabb szintre. Egyelőre én még zöldfülűnek tartom magam, csak most fogok junior kategóriába kerülni, de szerintem úgy lehet a legmagasabb szintre eljutni, hogy minél távolabb tekintünk és kitűzünk célokat.

– Ki az, akire példaképként tekintesz a vívásban?

– Ha a saját fegyvernememet, a tőrvívást nézem, akkor Dósa Dániel, aki kvalifikálta magát a párizsi olimpiára. Szerintem ő példakép lehet nagyon sok embernek. Továbbá ikonikus alak Szilágyi Áron, aki fantasztikus vívó és kiváló ember is. Sok más nevet meg lehetne még említeni, gondolok itt az egész kardválogatottra, a tőrözőkre vagy párbajtőrözőkre, mint például Siklósi Gergely.

– A magyar vívók szerinted milyen esélyekkel indulnak idén a párizsi olimpián?

– Attól függ, mert úgy tudom, hogy sérülések is közbeszólnak. Ha hasonlóan alakul, mint a 2020-as olimpia, annak örülnék, mert ott sikeresek voltunk, de most is bármi előfordulhat bármelyik fegyvernemben. Például Dósa Dániel jó esélyekkel indul a tőrvívásban, mert idén bronzérmes lett a világkupa-versenyen és a Grand Prix-en is.

– Legutóbb a Szaúd-Arábiában megrendezett világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutottál. Milyen volt ez a verseny?

– Ez volt az első világbajnokságom, érdekes helyen voltunk. Nagyon tetszett maga a verseny és a rendezés, valamilyen szinten az eredményemmel is elégedett vagyok, mert szoros mérkőzésen kaptam ki a világranglista elsőtől.

– Korábbról milyen eredményekre vagy még büszke?

– Kiemelném a Nápolyban megrendezett Európa-bajnokságot, ahol a negyeddöntőig jutottam. Az országos bajnokság is meghatározó volt, ott egyéniben aranyérmet szereztem. Továbbá, emlékezetes volt még a szófiai körverseny, ahol egyéniben 5. lettem, csapatban pedig nyertünk. Most májusban Bécsben lesz egy verseny, amit várok, mert kiváló alkalom a tapasztalatszerzésre.

– Jelenleg az SZTE Gyakorló Gimnáziumban tanulsz. Vannak már terveid az érettségi utánra?

– Még semmi konkrét nem rajzolódott ki bennem, de vannak terveim és elképzeléseim a jövőt illetően. Biológia szakon tanulok, az érdekel, de más tantárgyak is, nem csak a reáltárgyak. Szerintem a következő egy évben ez még kialakul.

– Hogyan egyezteted összes a vívást a tanulással?

– A távolság jelenti a legnagyobb akadályt. Szegedről elég nehéz megoldani az utazást Budapestre úgy, hogy elég idő jusson az edzésre is. Egy edzés pedig minimum 1-2 órát vesz igénybe. A Budapesti Honvéd vívótermében edzünk, jelenleg Szelei István az edzőm. Rengeteget lehet tanulni és fejlődni az ottani edzéseken, ha elég energiát és munkát tesz bele az ember.

– Ha marad még időd, akkor mi az, amit szívesen csinálsz a szabadidőben?

– Ebben az évben nem sok szabadidőm volt, mert szeretnék jó tanuló lenni, így a tanulásra is sok időt fordítottam. Ha van időm, akkor a barátokkal találkozok vagy a családdal utazunk valahova.

Mátó Gábor

Fotó: Valkó Vivien