Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Ferenczy Orsolya 2016-ban végzett operaének mesterszakon az SZTE Zeneművészeti Karán. Azóta kétszer nyerte el a Szegedi Nemzeti Színház közönségkedvenceinek járó Dömötör-díjat, Vaszy Viktor-díjban is részesült. Júniusban első helyezést ért el a Nemzetközi Simándy József énekversenyen és a Szegedi Szabadtéri Játékok Ajándékkoncertjén is szerepelt.
– Honnan származik a zene, az opera szeretete az életedben?
– A zene és az opera szeretete mélyen gyökerezik a családi hagyományainkban. Különleges kötelék ez, a zene szeretete generációkon átívelő örökség nálunk. Mindkét nagyapám operaénekes akart lenni, édesapám is énekelt hobbiból kórusokban és édesanyám is besegített egyetemistaként a kolozsvári magyar és román opera énekkarába. Már anyukám hasában is operát hallgattam, gyermekként lenyűgözött a zene varázsa és az opera drámai ereje. A szenvedély azóta is töretlen, minden előadáson igyekszem továbbadni ezt az örökséget a közönségnek is.
– Hogyan kerültél Székelyudvarhelyről Szegedre?
– A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola és Líceum elvégzése után Nagyváradra mentem a Román Állami Egyetemre, ahol a négyéves operaének alapszakkal párhuzamosan a zenepedagógiát is elvégeztem. A mesterképzést cserediákprogramokkal félig Nagyváradon, félig a Liszt Ferenc Zeneakadémián végeztem el, ahol Andrejcsik István tanár úr is tanított. A mesterszak után még szerettem volna tanulni, ezért jelentkeztem a második mesterképzésemre Szegedre, mivel tanár úr itt folytatta a tanítást. Mindig fontos volt számomra a folytonos fejlődés, a képzések, mesterkurzusok, versenyek, meghallgatások. A tapasztalatokkal az ember többé válik, tanul önmagáról, a hibáiról, a saját művészetéről. Ezek az élmények, folyamatok elengedhetetlenek a pályához.
Ferenczy Orsolya
– Máig foglalkozol zenepedagógiával, miért tartod ezt fontosnak?
– A zenepedagógia fontossága számomra abban rejlik, hogy a zene az emberi lélek egyik legmélyebb kifejezési formája. A zenei nevelés nem csupán technikai készséget fejleszt, hanem kreativitást, érzelmi intelligenciát és kulturális érzékenységet is. A zene megtanít figyelni, együttműködni és megérteni mások érzelmeit. Tanításkor mindig arra törekszem, hogy megnyissam a diákok számára azt a csodálatos zenei világot, amivel gazdagabb, teljesebb emberré válhatnak. A zene képes gyógyítani, így a legnagyobb örömöm, ha egy kicsit a föld felett repkedve távoznak óráról.
– Milyen karaktereket szeretsz a leginkább megformálni?
– Leginkább az érzelmileg és pszichológiailag összetett karaktereket. Az olyan szerepek vonzanak, amelyek mély belső világot, szenvedélyes érzéseket és fejlődést kínálnak az előadáson. Lehetőség nyílik arra, hogy a zene és a dráma eszközeivel árnyalt, hiteles és élettel teli előadást nyújtsak. Például a tragikus hősök, mint Puccini Pillangókisasszonya vagy Verdi Gulnarája a Kalózból, különösen közel állnak hozzám, mert intenzív érzelmeket és drámai pillanatokat élnek át, ami egyaránt inspirál és jelent kihívást. Ugyanakkor a komikus és könnyedebb szerepek is izgalmasak, hiszen velük megjeleníthető a játékosság és a humor a színpadon. A legfontosabb, hogy a karakter, akit megformálok, mélyen megérintse a közönséget és maradandó élményt nyújtson számukra.
– Idén Manon Lescaut szerepével jelöltek Dömötör-díjra. Mennyire áll hozzád közel a karakter?
– Puccini: Manon Lescaut szerepe nagyon közel áll hozzám. Manon egy összetett és szenvedélyes karakter, akinek élettel teli személyisége és érzelmi mélysége kihívást és örömet ad. Kihívást a hangi, technikai megvalósítások miatt és örömet a zenei textúra gyönyörűsége miatt. Ez a szerep minden technikai eszközt megkíván. Miután tavaly júniusban megtudtam, hogy én fogom énekelni, az egész nyarat arra áldoztam, hogy hét napból hatot gyakoroljak. El akartam mélyülni a szerepben, a zenében és egy minőségi hangi és karakterbeli megformálást kiadni a kezemből. Így mire elkezdődött a színházi évad, már kívülről tudtam a szerepet, ami nagyban segítette a próbafolyamatot.
– Milyen érzés volt a szegedi szabadtéri Ajándékkoncertjén 4000 ember előtt szerepelni?
– Felemelő és a fenséges a Szeged szimbólumát jelentő szabadtérin fellépni. Együtt lélegeztem a közönséggel, egy szívdobbanás voltunk. A hangom és a nézők energiájának egyesülése egyedi és megismételhetetlen pillanatot hozott létre, amelyben mindannyian osztoztunk. Az érzés, hogy ilyen sok embert megérinthetek, inspirálhatok, boldoggá tehetek, a legszebb ajándék nekem.
Bartha Karina
