Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Iskolapéldája a múlt komplex megközelítésének Pászka Imre szociológus professzor „Együtthatás – reprezentációk” főcímű három kötete – fogalmazott bevezetőjében Almási Tibor. A Szegedi Tudományegyetem középkorásza és a szerző beszélgetése megidézte az ötszáz évvel ezelőtti elődök félelmét, akik „kóstolták az Isten kettős ostorát”. Ha a pestis, a kolera idejének történetei nem is, de a Kárpát-medencében alkalmazott évszázados járványvédelmi szabályok ismerősek a jelenben, a Covid-pandémia túlélőinek.
Három kötetben öt évszázad klíma- és járványtörténete, az emberiség és az ember történetének sok-sok szelete. Az „Együtthatások – reprezentációk” főcímű mű szerzőjével, Pászka Imre szociológussal (jobbról) Almási Tibor középkorász beszélgetett. Fotók: Sahin-Tóth István
– A természet is „cselekvő”, rombol és épít is, akárcsak az ember, tehát kettőjük kölcsönhatásában alakul a történelem. És akkor még nem beszéltünk például a lokális tájegységek jellemzőiről – kezdte lendületes könyvajánlóját Pászka Imre, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott szociológia professzora. Bemutatott köteteiben a hétköznapi életre, a lokalitásokra fókuszál, 1500 könyvoldalon át.
A „kis jégkorszak” több évszázadát áttekintő művében Pászka Imre a természeti és az emberi eredetű (antropogén) tényezők együttes hatását nem a történészi időrendben, hanem a klimatológusok által használt kronológia keretei között vizsgálja. E módszertani döntés hátterében az áll, hogy Pászka Imre a 2016-ban megjelent „A társas világ környezetei” című munkájában a „középkori (optimum) melegedés” és a fellendülés összefüggéseit állította párhuzamba, majd kutatómunkáját kiterjesztette az azt követő „kis jégkorszakra”. Ezt a lehűlés korszakát és az ezzel járó létfenntartási problémákat (időjárás, vulkánkitörések, sáskajárások), valamint a korszak két meghatározó járványa (pestis, kolera) által kiváltott védelmi szabályok megjelenését és azok alkalmazási következményeit három, egymást kiegészítő, „Együtthatások – reprezentációk” főcímű monográfiában vizsgálta.
– A 2019 és 2024 között megjelent három kötet alapszerkezete most, a harmadik kötet, a kutatás záró részének az elkészültével állt össze. A háttér- és keretismereteket – klíma, antropogén tényezők, létfenntartás – az első kötet foglalja magába, ami 2019-ben (illetve bővített változatban 2020-ban) látott napvilágot. Ezzel párhuzamosan jelent meg a pestis járványokkal foglalkozó második kötet. Ekkor még fogalmunk se volt, hogy 2019-2020-ban megérkezik a Covid19-járvány – utalt a járványtörténet hátterét megadó Pászka-kötet fantasztikus aktualitására Almási Tibor.
A középkorral foglalkozó történész és a Belvedere Kiadó gondozásában megjelent háromkötetes mű szociológus szerzője 2024. május 28-án az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székházában beszélgetett.
Mit lehet kezdeni a három kötet főcímével? Mit rejt az „Együtthatás-reprezentációk ” I., II., III.? A választ a tartalomjegyzékben elmélyedve kaphatja meg az olvasó.
– Az „együtthatás” a nagyon összetett, komplex és tág fogalom. Én szűkebb értelemben használom arra a jelenségre, amikor a rövid vagy hosszabb távú – negatív vagy pozitív – következmények befolyása tetten érhető a korszak emberének hétköznapjaiban. A „reprezentáció” azért került a főcímbe, mert a narratív forrásokra, az elbeszélőkre hivatkozom. Az elbeszélő, például egy krónikás azzal, hogy leírta, amit látott, már értelmezte is a történést, vagyis saját nézőpontjából láttatja – indokolta címadói döntését Pászka Imre.
„A szömérem testeket megvöné a hideg”,
„Sok faluk széjjel bujdostak”,
„Amikor nem volt nyár” – olvasható példaként az első kötetben fejezetcímmé kiemelt szemtanúi mondattöredék.
– Az első kötet messziről indít: sorra veszi a természeti tényezőket. Majd fokozatosan közelít az emberi és társadalmi tényezők, a létfenntartási nehézségek felé. Térben is rögzíti a kereteket: „A Kárpát-medence a természet és a történelem műhelyében” – mutatta fel a könyves program résztvevőinek a három vaskos kötetet a moderátori szerepet vállaló Almási Tibor. – Ez az alcímben is rögzített lokalitás a második és a harmadik kötetben teljesedik ki. E fókuszálás közepette az olvasó fürdik az ismeretek változatosságában.
Az egész mögött, a mindennapok szintje mögött és fölött kirajzolódik a történelem is. Ez teszi élvezetes olvasmánnyá Pászka Imre háromkötetes művét - véli a középkorász Almási Tibor. Fotó: Sahin-Tóth István
– Tiszteletre méltó az a bátorság, amivel a történeti segédtudományok arzenáljával dolgozó szociológus szerző a természettudományok irányába is nyitottságot mutat – hangsúlyozta Almási Tibor. – Óriási irodalmi anyag felhasználásával kapunk meggyőző érvelést minden egyes fejezetben a választott témáról: a klímától és a létfenntartástól kezdve a pestisen és a kolerán át a világjárvány témaköréig.
A melegedés és a lehűlés ismétlődő, váltakozó évszázados ciklusait globális jelenségként tartja számon a szakirodalom. Ám az emberi időszámítástól kezdve meghatározható, különböző klímakorszakok nem azonosak a geológiai korszakokkal - hívta föl a figyelmet a szociológus professzor
– A klímával kapcsolatos kérdések már a leuveni ösztöndíjam idején is érdekeltek. De tapasztaltam, hogy az ezzel foglalkozó szerzők megálltak a német Közép- Európa határainál, a Bécstől keletre elterülő térség problémáinak az elemzésével nem foglalkoztak – osztotta meg a téma iránti érdeklődése eredetével kapcsolatos tapasztalatát Pászka Imre.
A „melegedés korszaka” nagyjából a VIII. századtól kezdődik és a XIV. század elejéig, tartott. Ez Európa mediterrán és északnyugati felében a városiasodás korszaka, amit a Kárpát-medencében a tatárjárás megakasztott.
Az 1400-as évek elejétől a XIX. század végéig „a lehűlés korszakát” élte az európai emberiség. A lehűlés, akárcsak melegedés, tendencia volt, nem azt jelentette, hogy álladóan szibériai hidegek lettek volna. Lévén, hogy az éghajlat változékony és ingadozó, így a hidegebb időszakok mellett voltak meleg időszakok is.
Például kontinensünk nagyobb folyóit, köztük a Dunát és a Tiszát többször is vastag jégpáncél borította…Gondoljunk csak 1458. január 24-re, amikor Budánál a Duna annyira befagyott, hogy a jégre – a nemesek és / vagy a polgárok – sokasága vonulhatott, hogy így is kifejezhesse: egyetért az ifjú Hunyadi Mátyás magyar királlyá választásával.
– A „kis jégkorszak” elnevezés arra szolgál, hogy különbséget tehessünk a nagy jeges, több ezer évig tartó geológiai korszaktól. A „kis jégkorszak”
Napjainkban – a XIX. század végétől, többek véleménye szerint – a „melegedés korszakába” léptünk.
A klímaváltozás ugyanis
Van-e kölcsönhatás a klíma és a nagy járványok között? A három köteten át vizsgált nagy kérdésre a rövid válasz, hogy „Nincs”.
A második kötetben nagyító alá tett pestis háromféle formája és a harmadik kötetben elemzett kolerajárványok közötti hasonlóságok közül kiemelhető, hogy
A Krím félsziget Kaffa nevű várásából hurcolták be a Földközi-tenger kikötőibe a genovai kereskedők-hajósok , a fekete halál néven ismert pestis járványt, amely – egyfajta „biológiai fegyverként” – az akkori 70 milliós Európa lakosságának soraiból, egyes becsélések szerint, 25 millió áldozattal járt.
A Kárpát-medencét később érintő pestisjárványok hatása is jelentős, például a kórokozó emberáldozataival hozzájárult a Rákóczi-szabadságharc bukásához.
Országhatárokat nem ismert a kolera sem - Pavel Fedotov festménye1848-ból. Illusztráció, forrás: internet
– Pászka Imre mélyebben nyúl a „kis jégkorszak” történelemhez, ami más és más módszertant követel – hasonlította össze a második és harmadik kötetet Almási Tibor. – A középkort nem lehet modern, statisztikai alapon közelíteni. Elbeszélő, narratív források állnak rendelkezésre nagyobb számban. Így például a második kötetben tárgyalt pestis, az úgynevezett „fekete halál-járvány” okait nehéz kiásni. Szubjektív elemekkel teliek az elbeszélő források. Ezzel szemben a harmadik kötetben a kolera időszakát becsült és tényszerű számok, a statisztika alapján elemezheti a szerző.
A Pászka-kötetek bemutatóján a műveket kiadó Belvedere Kiadó munkatársai, továbbá szociológusok és történészek; egyetemi oktatók és hallgatók. Fotó: Sahin-Tóth István
– Csodálatos fordulata a kötetnek, hogy a statisztika mögött olvassuk a történelmet, különösen Erdélyét, ami Pászka Imre szíve csücske – fogalmazott Almási Tibor. – Az egész mögött, a mindennapok szintje mögött és fölött kirajzolódik a történelem is. Ez teszi élvezetes olvasmánnyá a három kötetet.
Székelyföld nagyjából 13 ezer négyzetkilométer, a Kárpát-medence térségéhez képest, tehát kicsi.
– A székely határőrezredek – és előtte, a fejedelemség idején, a székely székek katona népe – lényegében nem csak Székelyföldet védték a betolakodók vagy a csempészek és a járványok ellen, hanem a Habsburg Birodalmat is – jelentette ki a szerző.
A pestis és a kolera tombolása idején a székely határőrezredek feladata a járványok elleni védelem:
Szokatlan, de más szerzőkkel ellentétben Pászka Imre figyeli a felgyógyultak adatait is. Így tudja megmutatni az óvintézkedés tudatosságát, az orvosi és intézményi hatékonyságot például az 1848-1849-es szabadságharc idején a kolera járvány elhárítására.
Az összes járvány esetében
A megfelelő öltözékre, a helyes táplálkozásra, az egészséges életmódra hívják föl a figyelmet az ókori doktortól, Hippokratesztől kezdve egészen Rigler Gusztávig. Nincs ellenszere a kolerának az 1831/32-ben, 1836-ban, 1848/49-ben, 1873-ban Erdélyt sújtó járvány idején sem.
– Fenomenális Rigler Gusztáv tevékenysége. A kolozsvári magyar egyetemnek a trianoni békediktátummal egybeeső száműzetése után Szegedre került Rigler professzor vezette az egyetemi Közegészségtani Intézetet. 1927-ben, amikor megválasztották a szegedi egyetem rektorának, nem vállalta a megbízatást, mert a budapesti Közegészségtani Intézet élére állt. Az 1831-es kolerajárvány centenáriuma alkalmából írt tanulmányában beszámolt az akkor még ismeretlen kórokozó ellen használt, de tiltott szerekről is – vetett föl Pászka Imre egy, az SZTE történetéhez is kötődő érdekességet.
Egy túlélő feljegyzéseiként a történetíró Thuküdidész az athéni pestis idején, Kr.e. 431-425 táján látta, hogy egy kórokozó miként okozhatja a társadalom felbomlását. Vitatott, hogy pestis vagy más járvány pusztított, de egyértelmű, hogy a kórokozó hozzájárult Athén társadalmának felbomlásához.
A pestisjárványok ismertetésekor is szóvá tette Pászka Imre, hogy az ijesztő környezeti hatások, azaz a járványok az érintettekből
Ezek a viselkedési reakciók – szerinte – az emberi természetből fakadnak.
Boccaccio a Dekameronban jól leírja a menekülés ösztönének elhatalmasodását a firenzei pestis idején, amit átélt.
Az erdélyi emlékíró, Cserei Mihály elmesélte, hogy az apja fölvitte őket egy erdei menedékházba, így vészelték át a pestisjárványt.
– Ezeket az ókori és középkori példákat párhuzamba állítottam a Francis Fukuyama által említett, a modern polgári, liberális demokráciákat fenyegető veszélyekkel – összegzett Pászka professzor. – Ezzel emeltem ki, hogy a természeti, biológiai és epidemológiai csapások is elvezethetnek a társadalom felbomlásához. Országos járványok és természeti csapások nagyon ritkák, jobbára lokálisak. Hozzájárulhatnak a helyi közösségek, a társadalom felbomlásához.
Pászka Imre szociológus professzor szerint minden korszaknak megvan a maga kihívása, akár járvány formájában is. Fotó: Sahin-Tóth István
– Mikor Magyarországra is elért a Covid19-világjárvány, Pászka Imre már túl volt az „Együtthatás – Reprezentációk”-sorozat első két kötetén. Így tudta-e, milyen viselkedés-reakciók következnek a SARS-CoV-2 vírus okozta fertőzésből? – kérdezte az időben nagyot ugorva Almási Tibor.
– Ugyanazok a reflexek jöttek elő, mint amikről a pestis és a kolerajárványok idejét elemezve írtam, nem beszélve a rémhírekről, a csodaszerek megjelenéséről – válaszolt a szerző a könyv-sorozata harmadik kötetét is bemutató beszélgetés végén.
A kolera idején
A pestis is
Az a nagy különbség, hogy a Covid19-járvány
– Az ókortól a XIX. század végéig tanulmányozta a járványokat. Leírta az 1873-as kolerajárvány utáni nemzetközi összefogás eredményét, a járványvédelmet. Elkerülhetőek-e, van-e az ember akaratától független tere a járványoknak? – utalt kérdésével a történész Almási Tibor Thomas Malthusnak a „csökkenő földhozadékkal” jellemezhető áltudományos elméletére, mely szerint a túlnépesedő emberiség létszámának az egyensúlyban tartása a háború és a járványokon keresztül biztosított a történelemben.
– Minden korszaknak megvan a maga kihívása. Minden bizonnyal lesznek járványok – jelentette ki Pászka Imre. és hozzátette: – A múltat ismerjük, de a holnapot nem.
SZTEinfo – Ú. I.
Fotók: Sahin-Tóth István
