Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Ősei nyomát kutatva, idős édesanyja kívánságára kelt útra Debbie Josefson. Az Atlanti-óceán túlsó partjáról, Amerikából utazott Európába. A Kárpát-medencében, a Tisza és a Maros ölelkezésénél, Szegeden keresett egy házat, amelynek mennyezetén Hungária, a magyarok Nagyasszonyának freskója óvja az ott lakókat… Jelképi jelentőségű fordulatokkal tűzdelt, szegedi egyetemi épületeket is érintő útján a kalauzának szegődtünk. Családja és a SZAB-székház épületének titkaira bukkantunk.
A magyarok Nagyasszonya ünnepe, október 8. után néhány nappal a fővárosból Szeged felé tartó vonaton egy amerikai nővel szembe ült egy fiatalember. Beszélgetni kezdtek. Gyakran elhangzott: „Mother Hungary”…
– Azért teszem meg ezt az utat, hogy tovább kutassam a magyarországi családi gyökereimet. Anyai nagyanyám budapesti, anyai nagyapám szegedi volt – magyarázta tört magyarsággal Debbie JOSEFSON.
Az asszony nem tudott jól magyarul. A Szegedi Tudományegyetem hallgatójaként tanuló fiatalember élvezte, hogy érti a magyar szavakkal fűszerezett angolt. Szó szót követett. A kevert nyelvű beszélgetés elűzte a Budapesttől Szegedig tartó vonatút unalmát.
– Nagyapám az 1920-as években vándorolt az Egyesült Államokba: édesapja, DEUTSCH Ernő meghívására. DEUTSCH Ernő azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy elkerülje a feleségétől, az én dédanyámtól, SCHONFELD Borbálától való válás szégyenét… – folytatódott a családtörténet. – Ernőt pedig dédnagymamám, Antonia SHONFELD DEUTSCH győzte meg, hogy menjen az Egyesült Államokba. Gazdag özvegyként legalább háromszor utazott oda-vissza Magyarországról az Egyesült Államokba.
A házastársak válása a ma fiatalembere számára nem „szégyenteljes”, nagyon is szokványos eset.
– Borcsa dédanyámat a válás viszonylagos szegénységbe sodorta, és arra kényszerült, hogy elvált asszonyként szobát béreljen a nagy házban. A fia, a nagyapám, Mihály pedig ahelyett, hogy – egykori szándéka szerint – egyetemre ment volna, segítenie kellett a család eltartását, ezért órástanonc lett – folytatta a nem kívánt életfordulók felsorolását Debbie.
Míg volt felesége, Borcsa és gyermekei, Mihály és Vera szenvedtek a válás után, addig DEUTSCH Ernő az Egyesült Államokban újra megnősült és családot alapított. De súlyos rákbeteg lett. Már haldoklott, amikor magához hívta az egykor Szegeden hagyott fiát.
– Itt a nagyapám, Mihály DÉNES fiatalon a húgával, Verával – mutatta az események illusztrálására a szegedi egyetemistának az okostelefonon előhívott régi fotót – Ez meg Mihály DÉNES amerikai állampolgársági bizonyítványa – lökte tovább az archív képfolyamot.
A bevándorlási bizonyítványon kézírással rótt sorok közt gépírás igazolta: 1925 körül, 18 vagy 19 évesen érkezett az Egyesült Államokba, és 1931-ben lett amerikai állampolgár Mihály, aki vezetéknevét a DEUTSCH helyett DÉNES változatra „magyarosította”. Ez bevett gyakorlat volt az asszimilált magyar zsidók körében.
– Nagyapám szüleinek a válása végül is áldást jelentett, mivel lehetővé tette a családom egy részének a túlélését, és biztosította a saját létezésemet – összegzett Debbie. – Nagyapám nővére, Vera és az édesanyja, Borcsa ugyanis Szegeden maradt. A második világháború alatt Auschwitzba deportálták őket, ahol a holokauszt során meghaltak, és házukat „államosították”.
A fiatal útitárs, akit Debbie a bizalmába fogadott, bemutatkozott: Balogh-Szabó Gyula. A Szegedi Tudományegyetem hallgatója minél több részletet tudott meg a DEUTSCH-DÉNES család történetéről, annál kíváncsibb lett a teljes sztorira. Mire Szegedre értek, a családtörténet elsőszámú hallgatója, a mérnök-informatika szakos diák felajánlotta, hogy segít eligazodni a Tisza-parti városban az Amerikából jött vendégnek.
A Szegedi Tudományegyetem központi épülete, a Dugonics tér 13. lépcsőházában álltunk.
– Ők keresnek egy falfestményt – mutatott a furcsa párra a portás. – Talán ön tud segíteni – nézett rám bizakodva.
Röviden vázolta találkozásuk, Debbie történetének a vonatúton megismert és eddigi közös útjuk történetét Balogh-Szabó Gyula.
Az SZTE Bolyai épülete, a felújítás előtt
– A vasúállomásról egyenesen az SZTE Bolyai Intézetét befogadó málnaszínű épülethez mentünk. Matematika professzort és informatika szakos egyetemistát kérdezgettünk – magyarázta nekem az alacsony nő mellett álló magas fiú. – Mindenkitől azt kérdeztük: „Tudja-e, melyik az a szegedi épület, amelyiknek a lépcsőháza mennyezetét Hungária, a magyarok nagyasszonyát pajzzsal és karddal ábrázolja egy kör alakú freskó”?
Balogh-Szabó Gyula és Debbie Josefson
Megnézték ugyan az SZTE Bolyai épületének szépen felújított dísztermét, az egykori szegedi piarista gimnázium egykori kápolnája helyén. Szegedre érkezésük napján nem találták meg, amit kerestek.
– Anyai nagyapám családjának tagjai legalább 1839 óta Szegeden éltek. Ükapám, Miksa tanár volt, aki egy világi felekezeten kívüli általános iskolát hozott létre Szegeden. Ez volt az egyik első világi iskola, mivel korábban minden iskola vallási rendekhez kötődött – folytatta a családtörténetet az édesanyja emlékeire támaszkodva Debbie JOSEFSON.
Az Árpád téri egykori iskolaépületből lett SZTE Informatikai Intézet lépcsőházában is szétnéztek. Rácsodálkoztak Vinkler László falfestményére. De ott sem emlékezett senki a kör alakú freskóra. Ellenben kaptak egy jó tanácsot: a Dugonics téren, az egyetem központi épületében talán tudja valaki...
– A családfát egy olyan genealógiai térkép segítségével követtem nyomon, amelyet Lengyelfi Edit készített. A családfakutatót már régebben megbíztam. Szegeden, az utolsó magyarországi napom elején meglátogattam a zsidó közösség archívumát és lefényképeztem azoknak az ősöknek a születési anyakönyvi kivonatait, akik Szegeden születtek vagy haltak meg – avatott be engem is küldetése részleteibe Debbie, miután a Dugonics téri egyetemi épület portájánál megismerkedtünk.
Kutatóútja elbűvölt. Eljutott a szegedi zsidó hitközség levéltárába is. Debbie önkéntes segítője, az egyetemista Balogh-Szabó Gyula szeme láttára vált dokumentumokkal is igazolt valós történetté egy régi szegedi zsidó család históriája.
Később, a sztori mélyebb rétegeit keresve én is leltem egy adatolt kapaszkodót. DEUTSCH Miksa 1869-ben mint a szegedi zsidó népiskola tanítója tűnik föl a „Tanítani és tanulni; megőrizni és megtenni” – a MAZSIHISZ tudományos pályázatának díjazott dolgozatai 2015-2017 című kiadványában.
– Sikeres lett az én DEUTSCH ükapám. Feleségül vette Antóniát, akit egykor tanított. Az egyik fiuk, Ernő – a dédapám – felesége lett SCHONFELD Borcsa, a dédanyám. Házasságukból két gyermek született. Az egyik gyerekük az én nagyapám…
Dénes Mihály amerikai bevándorlási oklevele
Közbe vethettem volna, hogy a szecessziós stílusú szegedi Deutsch-palota építtetői is sikeresek voltak. Az építési vállalkozóként ismert DEUTSCH-testvérek 1900 és 1901 között Erdélyi Mihály tervei alapján húzták föl a „szegedi cifra palotának” is nevezett épületet, amelynek a virágos homlokzata és míves vasrácsokkal ékes lépcsőháza Lechner Ödön ízlését dicséri. A két építési vállalkozó, DEUTSCH Emil és DEUTSCH Lipót palotája zöld, kék és narancs színeivel jellegzetes épülete a szegedi Stefánia környékének… Közbe vethettem volna ezt az információt, de nem tettem. Mert fölötlött bennem a kör alakú freskó képe, amit Debbie JOSEFSON keres.
– Meg akarom találni a házat a „Mother Hungary” freskóval, ahol egykor a családom élt. – hangsúlyozta újból és újból az egykori DEUTSCH-család leszármazottja, a szenvedélyes doktornő. – Fél napom maradt arra, hogy megtaláljam azt a falfestmény! A freskója alatti lépcsőházból nyíló lakásban éltek a dédszüleim.
– Gyula nem hitte, hogy megtaláljuk a freskót, de én ragaszkodtam hozzá, hogy érdemes megpróbálni. Kedves volt, és sok embert megkérdezett, hogy ismer-e olyan festményt, mint például az a freskó. Az emberek nagyon segítőkészek voltak, de senki sem ismerte az épületet, míg végül találkoztunk – mosolygott rám bizakodva Debbie JOSEFSON, ahogy a Dugonics téri egyetemi épülettől elindultunk.
Az a „Mother Hungary” valójában „Hungária, a magyarok nagyasszonya” festmény a SZAB-székház lépcsőházában? – merült fel bennem a kérdés.
– Találtam néhány fotót nagyapám szegedi családjáról, de nem találtam az eredeti fotót arról, hogyan nézett ki freskó a „magyarok Nagyasszonyáról” – vetett újabb kavicsot az emlékezés állóvizébe Debbie.
A freskó a művészettörténész szerint: „Sóvárgás a végtelen, a tudás iránt”. Fotó: Újszászi Ilona
„Sóvárgás a végtelen, a tudás iránt” – mondják a művészettörténészek a freskó mint képzőművészet eredetéről. Azokra az időkre emlékeztet, amikor a taníts eszköze még a falra festett kép volt. „A freskó az esztétika síkjából átlép az erkölcsi síkba, ahogy a művészeti lélektan magát kifejezi, s amit extázisnak neveznek. A freskó megszemélyesített alakjai kilépnek a személyes énből s tökéletesen átadják magukat a gondolatnak” – olvastam Mandola Aladárnál. Szerinte „a freskó mélyén mindig van valami titokzatos, az esztétika fényétől át nem hatott irracionális…” „A freskó nemcsak önmagát mutatja, hanem a vele rokon egész világot” – véli. A „látható kép mögött a képek végtelen mennyisége sorakozik…”
– 1962-ben nagypapám visszatért Magyarországra, és megkereste azt a házat, amelyben felnőtt. Ez egy kúria méretű, sok szobás épület, amelynek az egyik jellegzetessége volt a „Mother Hungary” freskó a mennyezeten – adott egy újabb mozaikkockát a családja mozaikképéhez Debbie JOSEPSON.
A lépcsőházi mennyezetet Nagy Sándor (1868-1950) festménye díszítette, amely Hungáriát, a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolta – találtunk bizonyítékot a neten.
– A nagyapám megtalálta a házat az egyetem közelében. Amikor oda látogatott, elmondta az épületben lévőknek, hogy fiatalként abban a házban élt. Utána néztek és megerősítették az igazát. Elismerést akartak neki adni, de nagyapám korlátozott látogatási vízummal rendelkezett, és vissza kellett térnie az Egyesült Államokba, így a fogadásra nem került sor. Nagyapám lefotózta a freskót, a „Mother Hungary” festményt. A képet és az információkat megosztotta édesanyámmal, akinek a neve Mildred DÉNES…
A Magyarok Nagyasszonya október 8-i ünnepét 1896 óta ünnepli a katolikus egyház. A papság és a hívek e napon kérik Mária közbenjárását a magyarságért és a magyar nemzetért. A magyarnemzet.hu online felületen lelt cikkből azt is megtanulhatjuk, hogy „a barokk korban meginduló építkezések és az ikonográfiai ábrázolások központi eleme Szűz Mária Napbaöltözött Asszonyként történő ábrázolása lett. Ekkor alakul ki Mária Patrona Hungariae-típusú, máig is érvényes ikonográfiai megjelenítés is. Mária lábánál lévő félhold – amely évszázadokig a török fenyegetettséget jelentette – bőségszaruvá alakult át.” A céhzászlóktól kezdve a postabélyegeken át a freskókig a profán élet számos területén is megjelent Patrona Hungariae alakja.
Szinte a nyakamba ugrott, annyira örült, amikor a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának lépcsőházába lépve fölmutattam a mennyezetre, és Debbie meglátta a kör alakú freskón Hungáriát, a magyarok nagyasszonyát.
– Személyesen kétszer már jártam Szegeden – lepett meg kijelentésével Debbie JOSEFSON. – Ezt a házat kerestem 1988-ban, majd 2006-ban is, amikor visszatértem anyámmal.
1988-ban nem sikerült megtalálnia a házat, de Szegeden számos freskós épületet talált.
– Találkoztam Dr. Balaspiri Lajossal, aki meghívott a szegedi egyetem orvosi karára – idézte fel Debbie.
Az Alzheimer-kór kutatásával, a – többek között – a nemkódolt aminosavak peptidkémiai alkalmazásával is foglalkozó egyetemi tanár, a kémi tudományok doktora, dr. Baláspiri Lajos (1938-1988) a szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázott. Kezdetben a szegedi JATE Természettudományi Karán, 1977-től a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetében dolgozott. A Szegedi Tudományegyetem orvoskari hírleveléből megtudtuk: dr. Baláspiri Lajos „1972/73-ban Prof. Maurice Manning intézetében (USA, Ohio, Toledo) ösztöndíjas, ahol Manning professzorral közösen lényeges felfedezéseket tettek a vazopresszin analógok szerkezet-hatás összefüggéseinek tanulmányozása” területén. dr. Baláspiri Lajos „részt vett a magyar és az angol nyelvű évfolyamon tanuló orvostanhallgatók oktatásában, számos alkalommal dolgozott külföldön (USA, Svédország, Japán, Németország). Sikeres kutatóként fontos felismeréseket tett a sejtpenetráló peptidekkel, a peptidhormonok radioaktív jelzésével és a neurohipofízis hormonjaival kapcsolatban.”
– Szegedre 2006-ban tértem vissza. Az édesanyámmal jártuk a várost és véletlenül találkoztunk dr. Bohus Mihály matekprofesszorral, aki, mint te, ismerte a „Mother Hungary” freskót ábrázoló épületet – nézett rám elismerően Debbie JOSEFSON. – Azt mesélte, hogy az épület korábban a matematika tanszék része volt. Elvitt minket az épülethez és a freskóhoz.
A programtervező Bohus Mihályról a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Fórum honlapján megtudtuk: a JATE programtervező matematikusaként eleinte „számítógépes kommunikációval foglalkozott”. Az SZTE Teremészettudományi és Informatikai Karon a Számítógép-hálózatok című tárgy vezető előadója. 2001 óta vezeti a Cisco Laboratóriumot, ahol a hálózat-építés gyakorlatai részleteiről lehet tapasztalatot szerezni.
– 2006-ban számomra úgy tűnt, hogy az a ház már nagyrészt adminisztrációs épületté alakult, ahol vendégprofesszorok lakták. Láttuk a freskót, de nem hasonlított arra a fotóra, amelyet nagyapám készített 1962-ben. Ezért akkor, az édesanyámmal, nem voltunk biztosak abban, hogy ez az a ház, amit keresünk.
A szegedi Oskola és Somogyi utca sarkán álló épület újabb fölújítás 1991-ben Károlyi István és Tarnai István építészek tervezése, ünnepélyes megnyitása 1992. április 28-án volt” – összegzett a Csongrád megye építészeti emlékei című kötet.
Szűkszavú utalást találunk a falfestményre is. „Tágas kapualjából jobbra nyíló lépcsőház öntöttvas korláttal. A lépcsőház mennyezetét szimbolikus, címeres festmény (Hungária) díszítette, új került a helyére.” Ugyanis 1992-ben az eredeti témát felhasználva Novák András festőművész (1936 -- 2017) festette meg újra Hungáriát a lépcsőház mennyezetére.
– Dr. Bohus elmondta, hogy a festményt retusálták, és eredetileg inkább klasszikus festmény volt. Elvitt minket egy közeli könyvtárba, ahol talált egy fotót arról, hogyan nézett ki eredetileg a freskó – lepett meg ismét Debbie JOSEFSON. – A könyvből xeroxokat készítettünk azokról az oldalakról. Sajnos a 2006-os magyarországi utazásunkkor nem volt nálunk nagyapám fotója, de hazaérkezve az Egyesült Államokba, megtaláltuk. És egyezett az eredeti „Mother Hungary” freskó képével. Így utólag ellenőriztük, hogy 2006-ban valóban abban a házban jártunk az édesanyámmal, amelyben a nagyapám nőtt fel…
Ha a falak mesélni tudnának… A szegedi Oskola és Somogyi utca sarkán álló épületet története messzire nyúlik. „Csiszár János hídbérlő és fakereskedő az 1865-ben leégett Georgievits, Vig és Waczelli házak telkeire szánta emeletes épületét” – olvasható a Csongrád megye építészeti emlékei című kötetben.
A klasszicista stílusú épület első bérlője, Wagner József, 155 éve (1868. május 6-án) nyitotta meg szállodáját. Itt kapott helyet a Szegedi Híradó szerkesztősége. A Wagner Szállóban 60 bútorozott szoba, több terem, első emeleti étterem, reggeliző erkély, távirda, zuhanyfürdő; kávéházi helyiség és földszinti étterem, kerthelyiség várta a vendégeket. A személyzet német, francia, angol, szerb és olasz nyelven beszélt.
„1878 nyarán a szállodát új bérlők, Juranovits Ferenc és Sonnleitner Ferenc Hungária névvel nyitották meg. Szeifman Mór kárpitos alig egy hónap alatt végezte el a helyiségek díszítőmunkáit…”
„Dankó Pista ide volt bejáratos Pósa Lajos asztalához, amely a kávéházi terem egy üvegfallal elválasztott részében állott. A megismerkedés később mintegy kétszáz közös dalt eredményezett” – olvastuk.
Lakott itt az író Mikszáth Kálmán, aki pályája kezdetén, 1778 és 1880 között újságíróskodott Szegeden.
Az itteni vendéglőben kávéházban sokat időzött Gárdonyi Géza. 135 éve, 1888 őszén lett a kormánypárti, szabadelvű Szegedi Híradó munkatársa a 25 éves újságíró. 1890 májusában az ellenzéki, függetlenség párti Szegedi Napló szerzői gárdájához csatlakozott… Három esztendeji szegedi újságíróskodása emlékhelye a SZAB-székház, melynek homlokzatán 2014-ben helyezték el a Beliczai Mária szobrászművész által adományozott bronz Gárdonyi-domborművet.
A „Hungáriát” a Délmagyarország 1910. május 29-i száma azzal reklámozta, hogy az udvarbeli fényirádban a fénykép rendelésnél ingyen készítenek levelezőlapot.
Szegedi egyetemista korában többször járt itt Radnóti Miklós egy diáktársának, Ligeti Magdának vendégeként - sorolta az ismertető.
Az épületet Hungária-háznak is nevezték a múlt században, amikor több zsidó család lakóháza volt. Itt lakott például a belgyógyász dr. Rusznyák István (1889-1974) is – olvastuk Minker Emil: A Magyar Tudományos Akadémia Területi Bizottságának története 1961-2006 című könyvében.
„A megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága” 1963. május 28-i ülésén az „előterjesztések között szerepelt a régi Hungária, a már kiürített Somogyi utca – Oskola utcai nagy lakóház további sorsa is” – írta egy nappal később a Délmagyarország. A 60 éves címlapsztori szerint a „városi tanács saját anyagi erejéből még nem tudott sort keríteni ennek az öreg és lakás céljára már alkalmatlan háznak a felújítására, s közelebbi kilátásai sem igen voltak arra, hogy ezen a forgalmas helyen sürgősen rendbe tudná hozatni a városképet rontó épületet.
A Magyar Tudományos Akadémia ugyanakkor azzal a kéréssel fordult a végrehajtó bizottsághoz, hogy engedje át számára azt az épületet, akadémiai székháznak, melyben a Tudományos Akadémia helyi csoportját és kutatóintézeteit helyeznék el.
Korábbi tervek szerint a régi Hungáriában leányszállást akartak berendezni, de mint hogy a szükséges anyagi fedezet nem volt és jelenleg sincs meg e terv véghezvitelére, a végrehajtó bizottság a felújítás sürgőssége miatt úgy döntött, hogy teljesíti a Magyar Tudományos Akadémia kérését: rendelkezésére bocsátja az épületet. A végrehajtó bizottság azzal a felhívással mondott le a régi Hungáriáról az Akadémia javára, hogy a városkép szempontjából fontos épületet mielőbb újítsa fel és vegye birtokába.
A tervek szerint a „volt Hungária ház” felújítása után az épületben kapott volna helyet a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Matematikai Kutató Intézet, a Lumineszencia Kutató Csoport, az Elektropharmakológiai és Hemodinamikai Laboratórium, a Víruskutató Csoport, a Fehérjekutató Laboratórium. „Az épület Oskola utcai árkádsorának a kinyitása az 1966–67-i átalakítás eredménye.
„Az átalakított és felújított Hungária-épület kettős élete 1967-ben kezdődött” – írta Minker Emil a SZAB történetét feltáró könyvében. Az MTA elnöksége úgy rendelkezett, hogy a renovált épületben a SZAB és két kutatócsoport kapott helyet. Ezért a hivatalos iratokon az épület új neve: MTA Szegedi Akadémiai Központ (SZAK), ahol helyet kapott a SZAB klubja is.
A SZAB-székház történetét is érintettük 2021. április 18-i műemlékvédelmi világnapon. Miről mesélnek a kövek a tudomány szegedi házaiban? – kérdeztük az SZTE Hírportálon.
A Hungária freskó históriája most, Debbie JOSEFSON családtörténetével érintkezve, külön életre kelt.
Milyen lehetett Nagy Sándor köralakú freskós Hungáriája a „régi Hungáriának” is nevezett szegedi épület lépcsőházában? Még nem sikerült a reprodukcióra vagy a Debbie által említett könyvrészletre rábukkannunk. De az interneten keresgélve a számítógépes világháló rejtett zugaiból elénk tűnt Nagy Sándor (1869-1950) néhány festményéről néhány fénykép.
Például Nagy Sándor: Hungária című festménye 1930-ból:
A szecesszióhoz hű művész kedvelte a kör alakú kompozíciókat is. Példa erre a Mária a kisdeddel című műve:
Mildred Dénes és lánya, Debbie Josefson
– Édesanyám, Mildred DÉNES kémiatanár volt, valamint művész, aki a holland mester stílusában fest. Most 87 éves . Hívjuk fel! Ő többet tud mesélni – adta át nekem a telefonját Debbie Josefson”.
Az „Óperenciás tengeren túli távolságból, mégis tiszta magyarsággal kezdett el beszélni Mildred DÉNES. Megismételte nagyjából ugyanazt a történetet, amit Debbie már elmesélt.
– Az apám gyerekkori lakóházábban, a mennyezeti freskót eredeti kinézete alapján szeretném lefesteni. Édesapám emlékeként szeretném átadni a Szegedi Tudományegyetemnek ezt a művemet. De sajnos még mindig nem találjuk a fényképet, amelyet apám készített, amikor Szegeden járt. Ráadásul és most sem találjuk a 2006-ban készített xeroxokat sem – magyarázta az ismeretlen ismerős. – Úgy emlékszem azonban, hogy inkább klasszikus stílusú a festmény. Eltér attól a freskótól, ami jelenleg a nagyszüleim egykori lakóházát díszíti. Az eredeti freskón „Mother Hungary” lebegő köntösben és ünnepélyes arccal őrködik...
Hungária, a magyarok nagyasszonya SZAB-székházbeli freskója a tudomány és a kutatók felett őrködik. Új stílusú falfestményt hosszan nézegettünk. Bennem – a Debbie családja, valamint a szegedi Oskola és Somogyi utcák sarkán álló épület történetének ismeretében – fölidéződött Minerva alakja. Hungária és Minerva alakja egybeforrhat az Akadémia szegedi székháza freskóján. Új értelmet nyert Mandola Aladár mondata: „A freskó két külön világ, a szellemi és az érzéki világ egy síkra vetítése.”
Minerva, a békés foglalatosságoknak, mesterségeknek és művészeteknek a védnöke megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia címerében… Az MTA jelképéről Láng Róbert azt írta: Johann Ender festménye a tudomány apoteózisa, felmagasztalása. A mű központi alakja „Minerva, a bölcsesség, művészet és tudomány istennője, kezében a tudományt jelképező csésze, amelyből egy sas készül inni. A sas Magyarország jelképe. Minerva pajzsán a magyar címer”. Minerva alakjában az Akadémia alapítója, „Széchenyi gróf feleségének, Seilern-Aspang Mária Crescence grófnőnek” a vonásaira ismerhetünk. „A háttérben sötét felhő és világoskék ég, a Magyar Tudományos Akadémia jelszavára utal: Borúra derű”.
Újszászi Ilona
Fotók: Kovács-Jerney Ádám, Ú. I., internet
