„Embernek lenni annyit tesz, mint gyöngyszemnek lenni egy láncon” – interjú Pokorny Liával

Nagy sikernek örvendett Magyarország egyik legismertebb és közkedveltebb színésznőjének előadása Szegeden. A beszélgetést Gönczi Dorka mediátor, life coach vezette. A művésznőtől az előadás előtt megtudtuk: nem beszélt össze beszélgetőtársával, aki egyben régi jóbarátja is, csupán megosztott vele néhány fontos jelentéssel bíró kifejezést és érzést, amelyről úgy vélte, érdemes napjainkban beszélni. Ilyen volt például a spiritualitás és a hit is.

– A spiritualitásnak vagy a hitnek ma a legtöbb esetben pejoratív értelme van, az én számomra viszont fontosak, ugyanis különös összefüggéseket vélek felfedezni a dolgok között, amelyek segítségével felismerésekre jutok egy-egy találkozás, szituáció vagy pillanat során. Az egyik ismerősöm nemrég rávilágított: az emberi élet olyan, mint egy térképen való menetelés, ahol meghatározzuk a célt, ahová el szeretnénk jutni, és, ahol vannak különböző leágazások, úgynevezett tévutak. Ha viszont ezt a térképet felülről szemlélnénk, és látnánk ezeket a tévutakat, látnánk azt is, hogy ezeken keresztül vezetnek azok az ösvények, amelyeken keresztül eljuthatunk a kitűzött célhoz, annak ellenére, hogy abban a pillanatban azt hisszük, hogy nincs tovább, kész vége. Vagyis: a szenvedéseket, erőfeszítéseket és a fájdalmakat nem lehet megspórolni. Ezeken keresztül egy csomó mindent tanul az ember, és ezektől lesz annak a kitűzött célnak értkéke – osztotta meg Pokorny Lia, aki szerint a boldogság nem cél, hanem egy pihenő kell, hogy legyen.

A beszélgetés nem hiába viselte a Motivációs, szórakoztató, interaktív beszélgetős show címet, a moderátor ugyanis a közönség soraiban ülőket is bevonta az előadásba. Néhányuknak egy-egy fehér lapra írt kifejezést, tőmondatot kellett felolvasniuk, amelyre a színésznőnek ezt követően röviden magyarázatot kellett adnia. Pokorny Lia a legtöbb esetben az első, eszébe jutott gondolatot osztotta meg az elhangzottak kapcsán. Beszélgetésünk során kiemelte: tapasztalatai egyre inkább azt mutatják, az interaktívitás népszerűbb, mint korábban volt.

– Ha azt mondjuk, hogy show, akkor mindenki a szórakozásra asszociál. És tulajdonképpen ez az a plusz, amitől az az adott előadás, film, sorozat, vagy beszélgetés több lesz. Az interaktivitás mindennek egy kiegészítője. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek szeretnek részesei lenni az élő beszélgetéseknek. Éppen ezért igyekeztünk úgy felépíteni ezt az előadást, hogy az tartalmazzon interaktivitást, szórakoztasson és közben olyan új információkkal szolgáljon a közönségnek, amelyekről esetleg nem szívesen beszélek mondjuk egy újságírónak. Egy-egy ilyen előadáson mindig van valami, ami ott és akkor, közösen történik az előadóval és a nézővel, amitől mindenki azt érzi, hogy része a beszélgetésnek és nem csak főzés vagy autóvezetés közben látja, vagy hallgatja meg, hogy mi történik a másikkal. Sőt, egy-egy ilyen gyakran ad válaszokat olyan kérdésekre, amelyek másokat is feszítenek. Az elmúlt két és fél év pedig kifejezetten azt mutatja, hogy az emberek fogékonyak mások tapasztalataira – mesélte a művésznő.

Beszélt hobbijáról, a hegymászásról, annak jelentőségéről, egy új műsorról, amelyben régi bútorokat újít fel barátnőjével és az egyik legmeghatározóbb álmát is elmondta, amelyben a víz, és matrózok sok mindenre rávilágították. Fontos számára a környezetvédelem, amiért mindent meg is tesz, úgy, ahogyan a tehetséggondozásért is. Nem utolsó sorban pedig üzent a szegedi egyetemistáknak is.

– A fiatalok ma egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, kicsit olyan, mintha kicsúszott volna a talaj a lábuk alól, amiért mi, felnőttek is felelősek vagyunk, hiszen mi teremtettük meg ezeket a helyzeteket, akarva vagy épp akaratlanul. Mégis elvárjuk tőlük, hogy előre haladjanak, miközben nem nagyon van perspektíva. Azt gondolom, hogy a felelősség ugyan hárítható, de bizonyos esetekben fel kell vállalni a tetteink következményeit, sőt azokat a következményeket is, amelyek éppen azért keletkeztek, mert nem tettünk abban az adott helyezben semmit. Minden egyes helyzetnek, több megoldási képlete is van. Arról, ami önmagunkon kívül történik, nem tehetünk, de, arról, ami általunk keresztül megtörténhetne igen. A világ egy sokkal érettebb hely lenne, ha az emberek felvállalnák a felelősséget és nem mindig csak hárítanának. A fiatalok lehetnek dühösek, kétségbeesettek, tehetetlenek, unottak és motiválatlanok, mégis arra biztatnám őket, hogy írjanak jövőt, legyenek cselekvő emberek és ne pedig áldozatok – emelte ki Pokorny Lia.

Zárásként azt is megosztotta, hogy szerinte mit jelent ma „embernek lenni”.

– Embernek lenni alázat, szolgálat, tisztesség, tisztaság – szüntelen munka saját magunkon. Felismerni azt, hogy ki is vagyok én és, hogyan működöm, hogyan tudok kapcsolódni másokhoz és, hogyan tudok minél több dolgot hozzátenni a világhoz, hogy ne arról szóljon minden, hogy folyton csak veszek és veszek magamhoz. Embernek lenni egy lüktető kapcsolat a szűkebb és tágabb környezetünkkel. Embernek lenni annyit tesz, mint gyöngyszemnek lenni egy láncon. Meg kell érteni, hogy a világ nem rólam szól, hanem nekem szól, és én is tudok hozzá szólni – mondta a művésznő.

SZTEinfo - Pósa Tamara

Fotó: Bobkó Anna