Bezár

SZTEhírek

Thealter_bog_jr._csapat_2_j

Jászay Tamás: „Ne csak nézzék, hanem lássák is a színházat!”

Jászay Tamás: „Ne csak nézzék, hanem lássák is a színházat!”

2022. augusztus 15.

Egyetemisták írnak blogbejegyzéseket minden színházi előadásról. Ez a THEALTER Fesztivállal egybekötött blog jr. műhely, amelyet kilenc éve vezet Jászay Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék oktatója. A színikritikusi szerepről Bálint Zsófiát, a műhely tagját, a közös munkáról Jászay Tamást kérdeztük.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– A szegedi Régi Zsinagóga kertje a szegedi színházi élet és a THEALTER egyik fő helyszíne. Önöknek mit jelent ez a hely?

Bálint Zsófia: – Számomra azért fontos ez a hely, mert itt kezdtem bevonódni a színház és az írás kapcsolatába. Jászay Tamás hívott, hogy írjak előadásokról a fesztivál blog jr. csapatának tagjaként. Itt kezdtem megismerkedni a műfajjal, és innen indult a színikritika iránti érdeklődésem is..

Jászay Tamás: – Ez valóban egy emblematikus helyszín Szegeden. Több mint két évtizede mindegyik THEALTER Fesztiválon és szinte az összes évközi rendezvényen részt veszek. Ha azt hallom, „Szeged” és „színház”, akkor az legtöbbnyire ezt az épületet jelenti számomra. Az elmúlt évtizedekben meghatározó előadásokat láttam ezen a helyszínen.

Thealter_bog_jr._csapat_j
A blog jr. műhely tagjai: Jászay Tamás, Bálint Zsófia, Ferencz Hedvig, Czabala Zsófia, Kiss Lóránt.

– Hogyan fogalmazná meg a blog jr. célkitűzését?

J. T.: – A formát azért találtuk ki 2014-ben, hogy a THEALTER Fesztiválon fellépő csapatok azonnali visszacsatolást kapjanak arról, hogy mit is csináltak a színpadon. Mindez nagyon evidens dolognak tűnik, ám korántsem az. Ha az ember figyeli a sajtó viszonyainak változásait, észreveszi, hogy kultúráról egyre kevesebben és egyre kevesebbet írnak. A színházi reflexió pozíciói is visszaszorulóban vannak – egy hollywoodi filmmel természetesen nem versenyezhetünk. Nagyon kevés kritika vagy kritikai észrevételeket is tartalmazó visszajelzés áll az alkotók rendelkezésére. A blog jr. ezen a rossz gyakorlaton kíván elsősorban változtatni. Praktikusan ez úgy működik, hogy a blogger megnézi az előadást, és másnap délig le kell adnia a róla szóló szöveget. Ez komoly kihívás: az azonnali, érdemi reagáláshoz kellenek színháztudományos ismeretek, és kellenek a megfelelő szavak is, hogy szabatosan, tömören megfogalmazzák a gondolataikat. Miután elküldik az írásokat, szerkesztőként gondozom, esetleg visszaküldöm vagy javítom ezeket a szövegeket. Ez megint nem általános jelenség a hazai sajtóban: ahogy nincs ma már sok kulturális újságíró, szerkesztők se nagyon akadnak – az újságíró ír valamit, ami aztán megjelenik. A blog jr. nem ilyen.

 

Mit jelent a blog jr. műhelyében részt venni? Beülni előadásokra és írni róluk valamit, vagy ennél esetleg többet?

B. Zs.: – Számomra mindenképpen többet jelent. Az, hogy ennyire sokféle előadást nézünk meg ilyen rövid idő alatt, hogy folyamatosan és gyorsan kell reagálni, véleményt alkotni, ez megismételhetetlen gyakorlási forma. Máshol nem igazán tudnám ilyen formában gyakorolni ezt a módszert. Kritikusként mindig megpróbálom bizonyos szempontok alapján figyelni és elemezni, hogy mik azok az elemek, amikkel később foglalkozni szeretnék, milyen szimbólumokat használ a darab. Ha nézőként ülnék egy előadáson, akkor csak hagynám, hogy hasson rám az egész, anélkül, hogy elkezdeném szétszálazni és elemezni a látottakat. Persze kritikusként is fontos a ránk gyakorolt hatás, de azért más, ha közben jegyzetelek, és más, ha nézőként ülök be.

 

– Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a blog jr. nem valódi kritika. Mi választja el ezeket a szövegeket a valódi kritikáktól?

J. T.: – A blog jr.-ban a rövid terjedelem és határidő miatt nincs arra lehetőség, hogy hosszú, részletes elemzéseket írjanak a szerzők, csupán rövid, kompakt impressziókat tudnak lejegyezni. Egyébként én is arra biztatom őket, hogy engedjék hatni az előadást: ideális esetben kritikusként ugyanúgy hagyom hatni a produkciót, mint amikor „csak” nézőként vagyok jelen. Húsz év írás után számomra ez már nem válik szét élesen, mint a bloggerek számára, akik kevés rutinnal rendelkeznek, és a határidő is szorítja őket. A gyorsaság mindenképpen fontos szempont. Magyarországon ma már nem létezik a Nachtkritik, vagyis a premiert követő éjjel íródó elemző szöveg műfaja. A blog jr. bejegyzéseinek terjedelme egy átlagos kritika terjedelmének felét, harmadát teszi ki. Ez az a hossz, amiben már lehet mondani valami érdemit, lényegit az előadásról, de még nem lehet túlságosan belemenni a részletekbe. Lehet, hogy valaki éppen ezért könnyű műfajnak gondolja ezt, de ez egyáltalán nincs így. Egy kritika megírása ennél lassabb, elmélyültebb, reflektáltabb folyamat, ám ezeknek a bejegyzéseknek a megírásával olyan tapasztalatokat lehet szerezni, amelyek későbbi kritikák írásánál könnyen hasznosíthatók.

 

Mi alapján osztják meg egymás között, hogy ki melyik előadásról fog bejegyzést írni?

B. Zs.: – Idén öten dolgozunk. Általában Tamás szokta eldönteni, ki miről írjon. Ismer minket, és próbálja figyelembe venni az érdeklődésünket. Engem nagyon vonzanak például a bábelőadások, azokról szívesen írok, de ha valakit, mondjuk, a női szerepek érdekelnek, akkor azokról az előadásokról ő ír. Naponta általában egy előadás jut egy emberre, és természetesen az is fontos, hogy valakinek ne kelljen egyszerre három előadásról írni másnap reggelig. A fesztivál minden előadásáról születik szöveg.

 

– Jászay Tamás kritikaírást is oktat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Miben különbözik a blog jr. egy egyetemi szemináriumtól?

J. T.: – Teljesen más, ha egy féléven keresztül heti másfél órában olvasunk, elemzünk, írunk szövegeket, mint amikor itt kilenc nap alatt gyors egymásutánban harmincvalahány előadást kell megnézni. A fő különbség talán itt is az idő. A szeminárium első felében foglalkozunk a kritikaműfaj elméleti és történeti keretrendszerével. A félév második felében pedig első gyakorlatként mindenkinek ugyanarról az előadásról kell írnia, az írásokat pedig közösen végig elemezzük. Ezután mindenki írhat kritikát egy szabadon választott előadásról. Újabb eltérés, hogy míg az órámon mindenki részletes visszajelzést kap mindkét írásáról, a blog jr.-ban erre nincs idő. Tartunk viszont közös megbeszéléseket, ahol együtt gondolkodhatunk a látottakról.

 

– Ön folytat kritikusi tevékenységet a blog jr. keretein kívül, vagy tervez-e ilyesmit?

B. Zs.: – Mindenképpen vannak ilyen terveim. Gyakorlom, próbálgatom a színikritika-írást. Tamáshoz jártam színikritika órára, ott is írtam. Jelennek meg cikkeim online folyóiratokban, és szeretnék a jövőben is ezzel foglalkozni. A blog jr. hozzásegített ahhoz, hogy elinduljak ezen az úton. A fesztivál intenzitása és a feszített munkatempó nagyon egyedi és hasznos. Abban is biztos vagyok, hogy a jövőben ha fesztiválokról, hasonló programokról kell írnom, ezek a tapasztalatok hasznosak lesznek majd. Annak ellenére, hogy itt nem kritikákat írunk, hanem rövidebb szövegeket, előkerülnek olyan kérdéskörök és problémák, amelyek egy hosszabb szöveg esetében is fontosak. Az alapokat kicsiben és gyorsan itt mégiscsak megtanuljuk.

 

– Említette hogy a blog jr. lényege az alkotók felé való visszajelzés és a résztvevők egyéni fejlődése is. Célja az is, hogy leendő profi kritikusokat képezzen?

J. T.:A blog jr. szerkesztése tehetséggondozó tevékenység. Nem lehetnek ennyire direkt céljai, ennél eleve liberálisabb pedagógiai elveket vallok. Szuper lenne, ha mindenkiből színikritikus lenne, aki a blog jr. tagja. Én inkább lehetőségeket adok, eszközöket biztosítok, igyekszem a megfelelő dramaturgiai pillanatokban megfelelő mondatokat mondani, írni, amik segítenek, de végül mindenki maga dönti el, hogy mi érdekli. Arról pedig, hogy végül ki mire alkalmas, majd a pálya határoz. Szóval van is, meg nincs is egy ilyen közvetlen cél. Valójában azt szeretném, hogy azok, akik ide járnak, ne csak nézzék, hanem lássák is a színházat. Fontos, hogy érvekkel tudják megfogalmazni a véleményüket, ne csak a felszínt karcolva. Bármilyen jövőbeli munkakörben az itt elsajátított képességek kamatoztathatóak. Nem akarom a blog jr. jelentőségét túldimenzionálni, de olyan világban élünk, ahol az intenzitás, a gyors váltás és alkalmazkodás képessége elengedhetetlen a túléléshez.

 

SZTEinfo – Kovács Pál

Fotó: THEALTER


További információ a 32. THEALTER fesztiválról:

Ismét lesz THEALTER, az ország legizgalmasabb független színházi fesztiválja Szegeden

A független színház él és az életünkről beszél – véget ért a 32. THEALTER Szegeden
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek