Kiemelt_Gyeviki_tarlatnyito_2

Időn túli üzenetek – Az SZTE MK 70 éves oktatója, Gyeviki János rekordjai

Több, mint „tudós hobbi” a fotózás Gyeviki János életében. Az SZTE Mérnöki Kar 70 éves oktatója jubileumi kiállításán beszélgettünk az alkotóval és egyik lányával. Az SZTE 24. Őszi Kulturális Fesztivál ÉLETképek tárlatát Dusha Béla fotóművészt is idézve ajánljuk a fény szerelmeseinek figyelmébe, indítjuk vándorútra, hogy minél többekhez eljussanak Gyeviki János Időn túli üzenetei.

Irányítástechnikát, elektronikát, hidraulikát és pneumatikát tanítok a mai napig a szegedi mérnök hallgatóknak. Mindig, ahol éppen hiány mutatkozik, ott vetnek be – mondta mosolyogva a 70. évét fotókiállítással is ünneplő dr. Gyeviki János. A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar Műszaki Intézet egyetemi docenseként nyugdíjba vonuló „tudományos főmunkatárs” 2019 őszén heti 4, az előző szemeszterben 17 órán át szaktárgyakat tanított a fiataloknak.


Gyeviki_2_j

 

 

Az örök tanár

 

Gépészmérnöki oklevelét 1972-ben kapta a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, villamosmérnöki diplomáját 1978-ben a budapesti Műegyetemen szerezte a szegedi születésű Gyeviki János, aki a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar oktatója.


Gyeviki_J

A diákjaimat versenyekre is fölkészítettem. A pneumatikus pozicionálás a fő témaköröm, ebből doktoráltam. Ez a kutatási terület azt jelenti, hogy nagyon pontosan meghatározott helyen kell megállítani a dugattyút, közbülső helyzetben – magyarázta.

 

A ’90-es években kurrens témának számító kutatási területen elért eredményei közül leginkább arra büszke Gyeviki János, hogy 2004-ben a diákjai a tajvani mechatronika versenyen 3. helyet értek el.

 

Sikerült néhány mikronos, vagyis egy hajszál vastagsága törtrészének számító pontossággal megállítani a dugattyút a tetszőleges helyzetben – emlékezett. – Ez izgatott, ezt szerettem volna a nanométer tartományban lejjebb vinni, de az idő eljárt fölöttem… A téma fölött nem, így ezt a kutatási területet fiatal kollégáim viszik tovább.

 

Fotográfiával 1970 óta foglalkozik Gyeviki János.Miért? – kérdeztük, amikor az SZTE 24. Őszi Kulturális Fesztiválján bemutatott ÉLETképek tárlaton a fotói között beszélgettünk.

 

Mindenkiben ott az érzés, hogy valamit megmutasson a bensőjéből – kezdte válaszát. – Mivel nekem rajzkészségem nincs, s a zenét szeretem ugyan hallgatni, de művelni nem tudom, megtaláltam a fotót, aminek a segítségével az érzéseimet át tudom adni.

 

Örök tanárként a fotózás szeretetét is továbbadta tanítványainak Gyeviki János.


Gyeviki_1_BA

 

– Fotós diákkört már nem vezetek, de minden ősszel fotópályázatot hirdetve ösztönzöm az egyetemistákat az alkotásra – tette hozzá. A javaslatára 2012 januárjában létrehozott kiállítóhelyen, az SZTE Mérnöki Kar D-épület Lépcső Galériában tavasszal az egyetemi oktatóknak, ősszel az egyetemistáknak szervez kiállítást.


Oneletrajz_BA

 

Az SZTE MK hallgatói legközelebb 2019. október 29. és december 20. között vonultatják föl fotóikat a Lépcső Galériában. (A meghívó, a résztvevők névsora itt olvasható.)

 

A technikai része elsajátítható a fényképezésnek – nyugtatta meg a kezdő fotósokat. – De nem lehet megtanulni, valahol érezni kell a kompozíciót és a pillanatot, amikor a minden résztvevő számára átélhető eseményből, a látványból KÉP, fotográfia lesz.

 

 

Családi(as) fotó- és futókörök

 

– Külön fényképezőgépet kaptunk mind a hárman. Így jártunk gyerekkoromban kirándulni – mesélte a három idősebb nővér közül a legfiatalabb. Gyeviki Zsófia kisbabájával, édesapja 8. unokájával, Noémivel együtt nézte meg az SZTE 24. Őszi Kulturális Fesztivál programjába illesztett ÉLETképek (Gyeviki70) című kiállításra válogatott 70 fényképet.


Gyevikiek_BA

 

A 2019. október 14-i tárlatnyitó előtti délelőttön az SZTE Rektori Épület két átriumában beszélgető apához és lányához csatlakozhattunk. A fotók előtt meg-megállva a Gyeviki család életébe is bepillantást nyertünk.

 

– Gyerekként félóráknak tűntek azok a pillanatok, amelyekben édesapánk egy-egy beállítást gyakorolva fényképezett minket – idézett föl egy újabb emléket Gyeviki Zsófia.


Gyeviki_fotok_2b_j

 

A család, az ember a leginkább kézenfekvő téma a kezdő fotós számára. De Gyeviki János az országos kiállításokon is szép sikereket ért el ezekkel a fényképeivel, melyek közül néhányat a jubileumi kiállításán is bemutatott.

 

– Az Allegória című fotómmal nyertem a számomra legrangosabb elismerést, az Alföldi Fotószalon kilencedik tárlatán a Magyar Művelődési Intézet plakettjét – idézte föl egyik eredményét az alkotó. – Analóg géppel készült az a fénykép: meseszerű látványt nyújtottak a pici lányaimról készült fényképek egymásra montírozva, szinte fázisrajznak is tekinthetően – vázolta elénk a művet, amelyet most nem, de az 1980 óta sikeres szentesi kiállítás-sorozat nézői láthattak egykoron.

 

Jó tanárként és szülőként a tudását igyekezett átadni öt lányának is.

 

– Ha tanultunk, akkor is szemléletesen bemutatta, miként működik a valóságban például egy fizikai jelenség – emlékezett gyerekkorára Gyeviki Zsófia. – Vele megtanultunk fotózni is: a régi fényképezőgépek „napocska” vagy „felhő” beállításain túli mélységig mutatta meg a fotózás fázisait. Mert a zársebesség elmagyarázásától kezdve a fekete-fehér filmek előhívásáig bevont minket a munkába. A fényképkészítés egész folyamatát megtanultuk. Már alsó tagozatos korunkban, s ez akkoriban nagy szónak számított, egy-egy osztálykirándulásra magunkkal vittük a fényképezőgépet, és fotóztunk.


Idon_tuli_uzenetek_BA

 

A kihívásokra reagálni, önmaga határait feszegetni. Ez hajtotta újabb és újabb teljesítményre Gyeviki Jánost. Például tíz éve, 60. szülinapi ajándékként a maratoni táv teljesítésével lepte meg önmagát és családját. Több mint egy évig készült a fizikai megmérettetésre. E próba teljesítésében az egyik lánya, Gyeviki Zsófia is társául szegődött – derül ki az egyik futással foglalkozó honlap híradásából.

 

– A verseny előtti fél év hónapjaiban minden másnap 15-20 kilométereket futottam reggelente a töltésen: túl Gyálaréten, az országhatárig és vissza. Nagyon jó érzés volt! – mesélt lelkesen Gyeviki János a mozgás öröméről. – Eleinte azt hittem, hogy 20 kilométer után egész nap fáradt leszek. De nem. Épp ellenkezőleg! A futás feltölti az embert energiával, ugyanakkor futás közben olyan csodás, meditációval felérő érzések, tiszta gondolatok támadnak az emberben, olyan megoldások születnek a problémáira, amelyekre hosszú ideje nem jött rá…


Gyeviki_1j

 

A képteremtésben legkisebb lánya, a kerámiatervező diplomával rendelkező Gyeviki Hajnal Csillag követi apja példáját: legutóbb 2019 nyarán a Somogyi-könyvtárban rendezett tárlatán mutatta be fényképeit és kerámiáit. A Földből vagy fényből című tárlattal utalt az otthonról hozott, így az édesanyjától, a többek között a szegedi megyeháza fali kerámiáját alkotó Tóth Magdolna Sárától örökölt vizuális látásmódra és anyagszeretetre is.


(Apa és legkisebb lánya fotója is falra került: a 2019. október 23-án nyílt, november 23-ig megtekinthető XXV. Alföldi Fotószalon tárlaton, Szentesen Gyeviki János: Időntúli üzenetek 4., illetve Gyeviki Hajnal Csillag: Átjáró, illetve Mikrokozmosz című fotója látható.)

 

 

Az analógtól a Minoltáig

 

A többszörösen díjazott neves fotóművész és a lelkes amatőrök egyaránt tagjai a több évtizedes múltú Szegedi Fotókörnek.

 

Képbírálatokat tartunk, más fotókörök pályázatain veszünk részt. Mindenkit várunk a Szegedi Fotókörbe, aki szeret fényképezni. Régen a Bartókban volt a törzshelyünk, újabban keddenként az Szent-Györgyi Agórában találkozunk – invitált a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségéhez is csatlakozó Szegedi Fotókörbe az egyik legrégebbi tag, Gyeviki János. Az alkotócsoportot Judik Alex vezeti, tagja – többek között – Dobóczky Zsolt, a MAOE tagja is. – Én nem pályáztam a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, mert annyira zsúfolt az életem: korábban a kutatás és folyamatosan a család, a fotózás miatt – válaszolt kérdésünkre.


Gyeviki_DMlyal_j

 

Közel 50 év fotóterméséből 70 fényképet válogatott ki Gyeviki János, amikor összeállította az ÉLETképek tárlatot.

 

A kompozíció fogott meg leginkább. Például: ahogy az ember dolgozik egy Kötélen. Vagy: ahogy egy múzeumban a diákok szórakoztak. Érdekes látványnak találtam, ahogy a diákok az üvegfolyosón haladtak, ahogy én őket alulról fotóztam – mutatott a fekete-fehér fotókra az SZTE Rektori Épület jobb oldali átriumában fölfüggesztett képek között sétálva.


Gyeviki_fotok_2j

 

Emberarcok, köztük a szegedi szobrászokat bemutató kiadvány számára készített művészportrék. Táncos mozdulatok. Az anyaság és a családi meleg örömét fehéren-feketén és teljes színpompájában mutató fényes pillanatok uralták a Gyeviki János 2011-ig tartó alkotói korszakát bemutató fénykép-válogatást.

 

– A családom tagjai sok fényképen szerepelnek. Ezek közül a fotók közül nagyon sokat ki kellett hagynom, csak néhány kép kerülhetett most a tablókra – nézett körbe. – A lányaim élete is szolgáltatta a témákat: amikor táncolni jártak, akkor a tánc, amikor koncertekre, akkor a zene került lencsevégre. Amikor elkísértem őket egy-egy programra, mondták is: „Apa, jöhetsz, de nem ismerjük egymást…” – idézett föl egy családi anekdotát. – A lányaim kísérőjeként megörökített pillanatokból is adtam most válogatást.


Gyeviki_fotok_1j

 

Hangulatok köszönnek vissza ezekről a fotókról is. Például a Bárka a Tiszán a múlt század 70-es éveit, de a partra vetettség fájdalmát is fölidézi.

 

– Minoltával fotóztam hosszú éveken át. De amikor a mobiltelefonommal jobb minőségű képeket készítettem, mint a régi fotómasinával, akkor váltottam. Két éve vettem egy Sony 6000-est. Ez viszonylag kisméretű és elérhető árú gép – avatott be a fotós hétköznapi gondjaiba. – Mert nem vagyok híve a mobilos fotózásnak. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a mobil mindig kéznél van, s ez nagy előnye. Kiállításon viszont sohasem szerepeltetnék mobillal készült fotót.

 

 

Tiszta gondolatok

 

– A tanya kiszorítottra a futás élvezetét is az életemből – mesélte. – A tanyán töltöm az időmet 2011 óta, amikor csak tehetem. Mert igyekeztem én eleinte Üllés és Rúzsa között, a homokháti tanyavilágban, a napfelkelte gyönyörűségében futni, de induláskor megláttam a növényeket, s azok kiabáltak a segítségért, a gondozásért. Annyira lenyűgözött ez a tanyai lét, hogy én már csak akkor jövök a városba, amikor órát tartok az SZTE Mérnöki Karon.


Gyeviki_tarlatnyito_j

 

Versekkel nyílt meg a 70 éves Gyeviki János jubileumi kiállítása is. Takáts Gyula: A látványon túl című mellett Oravecz Imre versei közül az Etető és Első hó című Fabulya Andrea előadásában is felidézte a tárlatlátogató számára azt a tanyai világot, amely új irányt adott a fotózó alkotónak. Az SZTE 24. Őszi Kulturális Fesztivál időszakában az egyetem rektori épülete bal oldali átriumában Időn túli üzeneteket kaptunk.


Gyeviki_Idon_tuli_uzenetek

 

– Azt az emléket, érzést igyekeztem végre visszaadni, amit gyerekkoromban, amikor minden nyarat tanyán töltöttem, éreztem már. Korábban „teljes képeket” fotóztam, vagyis igyekeztem mindent – a tanya épületétől kezdve az ottani szerszámokon át a környező tájig – egyetlen fényképbe komponálni. De nem találtam meg azt a hangot, nem tudtam visszaadni, ami bennem megmaradt erről a tanyai világról. Ám ahogy szűkítettem a látószöget és rámentem a közeli részletekre, megéreztem: ez az, amit el szeretnék mondani a képeimmel.

 

A tárgyak, az épületek fölnagyított részletei az elmúlás szépségét is megmutatják.


Gyeviki_2_BA

Rabul ejtett a tanyai világ varázsa. Az őseink keze nyomát érzem, ha megfogok egy-egy régi szerszámot… Mostanában csak ezeket a régi tárgyakat fotózom. Üzennek ezek a mának. Így érzem és tiszteletben tartom. Ezt szeretném a fotóimmal is visszaadni, hogy másokhoz is eljusson – mutatott az alkotó az Időntúli üzenetek című, sorszámokkal megkülönböztetett fotókra.

 

Életmű kiállításával a szépségről, a harmóniáról, az emberekről, a családról is „üzen” Gyeviki János, aki 2015 óta tagja az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Fotóművészeti Munkabizottságának. E testület elnöke, Dusha Béla fotóművész nyitotta meg az ÉLETképeket, az SZTE Rektori Épületben 2019. október 14. és 22. között megtekinthető, ám felkérésre vándorútra induló jubileumi tárlatot.


Tartalmas, szemérmesen elrejtett, kódolt üzenetek felfedezésére hívja a tárlatlátogatót Gyeviki János – ajánlotta a fény és a fotózás szerelmeseinek figyelmébe a kiállítást Dusha Béla is. – ÉLETképek – ízlelgette a tárlat címét adó szót a fotóművész. – De mi az élet? Ajándék. De életkép-e a partra vetettség, az elmúlás? A rozsdás szög? A lepergett festék, ami az enyészetet, a megsemmisülést sugallja? – sorolta kérdéseit. Kisfaludy Károly: Mohács című verséből idézve válaszolt: „…Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet…” Majd Madách Imre: Az ember tragédiája Harmadik színéből ragadott ki egy luciferi sort: „… Örök levés s enyészet minden élet…” Összegzésképpen Dusha Béla kifejtette: – Gyeviki János optimistán az Enyészet szemébe mosolyog, mert megtalálja a múlandóságban a szépet. – Mindezt alázattal és tisztelettel, mert – az Emberekhez hasonlóan – a Tárgyakat, az ember hétköznapi eszközeit is megilleti a tisztelet. Így segítenek Gyeviki János fotói abban, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent…

 

Gyeviki_BA


Az Időn túli üzenetek fotósorozat néhány darabját már korábban is láthatták a tárlatlátogatók. Például 2017 augusztusában a Somogyi-könyvtárban, majd 2017 szeptemberében az SZTE TIK Caféjában, 2018 márciusában a győri Arany János Művelődési Ház (VOKE) galériájában. Ezek és a 2011 előtti alkotói korszakot idéző Gyeviki-fotók együtt alkotják a további bemutatkozási lehetőségre váró ÉLETképeket. Azt a jubileumi tárlatot, amelynek alkotóját Sir Alexander Fleminggel állította párhuzamba Dusha Béla. Idézte az anekdotát, mely szerint: 1945-ben, amikor átvette az orvostudományi Nobel-díjat, azt mondta a bakteriológus: „Isten akarta, hogy legyen penicillin, ezért lett Fleming”. – Mindannyian eszközök vagyunk a Mindenható akaratának a végrehajtásában – tette hozzá magyarázatként Dusha Béla. – Ezeket az értékeket fedezhetjük föl Gyeviki János fotóin, mert van küldetése, van számunkra Időn túli üzenete


Az "ÉLET / KÉPEK GYEVIKI 70" című nyomtatott katalógus elektronikus változata itt elérhető.

 

Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna; Rómer János

Az Egyetem neve:
Szegedi Tudományegyetem
Rövidített megnevezése: SZTE
Székhelye: Szeged, Dugonics tér 13.
Postacíme: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszáma: (62) 544-000

C_evszammal

Az egyetem megnevezése külföldi kapcsolataiban:
latinul:
Universitas Scientiarum Szegediensis
angolul:
University of Szeged
németül:
Universität Szeged
franciául:
Université de Szeged

Az egyetem alapítója:
Országgyűlés

Az egyetem felügyeleti szerve:

Innovációs és Technológiai Minisztérium