A 70 éves SZTE Bajai Obszervatórium ismét a nemzetközi optikai megfigyelés porondján

- Hogy miért fontos az űrszemét megfigyelés és veszély előrejelzés, arra jó példa, ami február 19-én Lengyelországban történt. A légkörbe lépő Falcon 9 rakéta utolsó fokozatának égő darabjai húztak fényes csóvát az égbolton. Az egyik üzemanyagtartály túlélte tüzes légköri útját és egy gyár udvarába csapódott. De tavaly augusztus 25-én Bajáról és Szegedről is sokan tanúi voltak egy Starlink műhold légkörbeli elégésének – mondta Dr. Hegedüs Tibor. A Szegedi Tudományegyetem Bajai Obszervatórium igazgatójától megtudtuk: az SZTE több ponton is bekapcsolódik a magyar űrkutatási programba, amelynek részeként az idén 70 éves fennállását ünneplő Bajai Obszervatórium kutatói 35 év kihagyás után ismét a legkorszerűbb űrtechnikai eszközöket használják az optikai műhold megfigyelésekhez. Magyarországon jelenleg kizárólag itt végeznek űrszemét megfigyelést.
Az Európai Űrügynökség (ESA) által támogatott „EON” programban 12 állomás vesz részt. A bajain kívül mindössze egyetlen teljesítette túl a vállalását.

Dr. Hegedüs Tibor, az SZTE Bajai Obszervatórium igazgatója.

- Ötszáz órányi hasznos észlelési idő helyett 1100 órát teljesítettünk a mostanában záruló első kampányidőszak során. Körülbelül 1 millió egyedi fényképfelvételt készítettünk, amelyből közel 300 ezer feldolgozott adatcsomag származott és került az ESA-hoz – ismertette az igazgató. - Adataink pontossága a legjobb a hálózatban! Ennek köszönhetően nyertük el a második körös pályázatot is, amelynek keretében egy európai szinten is kiemelkedő új szenzor kerül Bajára a következő napokban – mondta Dr. Hegedüs Tibor. Emlékeztetett: a Szputnyik-1 volt a Föld első műholdja, amelyet a világűrbe juttattak 1957. október 4-én. Már ekkor arra buzdítottak mindenkit az oroszok és az amerikaiak, hogy ahol csak tudják, észleljék a műholdat és osszák meg a megfigyelt átvonulási pályájáról kapott adataikat az űrközpontokkal. Az egymástól kellő távolságban lévő helyekről egyidejűleg regisztrált észlelési pontok alapján kiszámíthatóvá vált a tényleges térbeli pályája. 1958-ban, hazánkban elsőként jelentkezett ilyen megfigyelésekre az akkor még városi tanácsi fenntartású bajai obszervatórium és június 18-án készült Ill Márton legelső (vizuális) műhold-észlelése. Ettől kezdve egészen 1988-ig egyre szofisztikáltabb módszerekkel és eszközökkel folyt a műhold-megfigyelés - az időszak csúcsán több hazai obszervatóriumban is. Később a nemzetközi szakma elérdektelenedett és mindenhol befejeződtek ezek a vizsgálatok.

Az Ariane-6 harmadik fokozata, amellyel történt valami a második műhold-csomag pályára állítása során, optikai megfigyeléseket is igényelt.

Pedig míg az űrkutatás hajnalán csak néhány műhold keringett a Föld körül, a nyolcvanas években néhány száz, mára viszont több mint nyolcezer. Ezek közül csak 4-5 ezer a hasznos, azaz működő távközlési, meteorológiai, katonai vagy titkosszolgálati. Emellett sok a meghibásodott, az inaktív, a kikapcsolt műhold, illetve a fellövések melléktermékei, amelyek mind tehetetlenül sodródnak a pályájukon. Időközben ráadásul a véletlen ütközések következtében folyamatosan szaporodik ez a haszontalan törmelék. Mennyiségét a tudósok jelenleg 8-9 ezer tonnára becsülik, és az elmúlt néhány évben rohamos növekedést mutat.

A műhold-követő távcső látómezejének nagyságát jól mutatja az Orion-köd és környezetéről csillagkövetési módban készült kép.

- Nem is annyira az össztömeg a probléma, hanem a darabszám. Például a 10 centiméternél nagyobb darabok száma körülbelül 40 ezer. Ennyi objektum folyamatos követése nagyon sok megfigyelőeszköz egyidejű üzemeltetését igényli – ezért az elmúlt években újra elkezdték megszervezni Európában is az optikai űrszemét-követést, és az SZTE Bajai Obszervatóriuma újra „porondra lépett” a korábbi tradíciókat felelevenítve – ismertette Dr. Hegedüs Tibor.

A napokban érkező új műholdtávcső bázisoszlopának telepítése március 3-án. Balról jobbra: Csányi István, Áts Gellért, Dr. Hegedüs Tibor.

Az optikai műhold követő hálózat résztvevői minden alkalmas éjszakán végeznek méréseket, hogy adataikat más állomásokéval kombinálva az ESA előre jelezhesse az esetleges ütközéseket vagy légkörbeli visszatéréseket és megbecsülhessék a veszély mértékét. A megfigyelések eredményei koordináták és a hozzájuk tartozó időadatok. Ezeket hamarosan egyidejűleg három színben végzett fényesség méréssel egészítik ki az SZTE kutatói. A munkába állított három teljesen egyforma távcső segítségével kapott több színű fénygörbék vizsgálatával a műholdak típusát, alakját, anyagát, forgástengelyét is meg tudják majd határozni. Ezekkel a speciális távcsövekkel még a 8-10 centiméteres űrszemét darabok pályáját is vizsgálni tudják. Így a közeljövőbeli magyar egyetemi cubesat nano-műholdakat is. Az innovatív komplexum teljesen automatizált működésű, a lengyel Sybilla Technologies készítése.

Az SZTE Bajai Obszervatóriumának PAN-8 műhold-észlelő robottávcsöve.

Baján, a lakótelep és a piac közötti területen 1986-ban talált űrszemét darab. (Magángyűjtemény része, valószínűleg a MIR űrállomásról származik.)

- Jelenleg 24 nagyon veszélyes műhold megfigyelését kell megkezdenünk az új szenzor komplexummal. A projekt jelenlegi szakaszában képeket sajnos még nem mutathatunk erről a különleges távcsőről, de remélhetőleg az év második felében kapunk rá engedélyt, és akkor büszkén a nyilvánosság számára is bemutatjuk. Adataink segítségével az ESA döntéshozói még az idei év során megállapítják, hogy melyik veszélyes műholdat lehetne befogni és visszahozni a Földre, így egy rendkívüli, izgalmas programban vehetünk részt az SZTE színeiben – ismertette Dr. Hegedüs Tibor, aki a Bajai Obszervatórium űrszemét gyűjteményéből is mutatott néhány darabot.

IKIKKinfó - Bobkó Anna