Vadgazdálkodás és jóllét kéz a kézben: az SZTE szakértője Ruzsán tartott előadást

A Bálint Sándor Jólléti Program Magyarországon egyedülálló társadalmi felelősségvállalási missziójának keretében az SZTE elkötelezett amellett, hogy tudását és erőforrásait a társadalom javára fordítsa, s Ruzsa vezetőségével szoros együttműködésben hozzájáruljon a település közösségének jólétéhez. Így a Bálint Sándor Jólléti Program nem csupán az egészségügy területén támogatja a közösséget, hanem az oktatásra, kutatásra, a szociális fejlesztésre, valamint a helyi gazdaság és agrárvállalkozások megerősítésére is nagy gondot fordít. A program keretében számtalan közérdekű esemény valósul meg a településen, köztük életmód- és egészségfejlesztő előadások, mentálhigiénés támogatás, agrárszakmai tanácsadások, egészségnapok óvodások és iskolások számára, valamint pedagógusoknak szóló okostanterem-képzések.

A vadkárok egyre komolyabb kihívást jelentenek a gazdák számára

A program részeként érkezett május elején a településre Beier László, az SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet tanársegédje, aki a vadgazdálkodás és vadkárok kérdéskörét járta körül a helyi gazdákkal. Mint kiemelte, e témakörről azért is fontos beszélni, mert az itt élő gazdák szerepe kulcsfontosságú a térség klímaviszonyainak, élőhelyeinek, valamint a vadállomány alakulásának szempontjából. A helyi gazdák saját tapasztalataikkal reflektáltak az előadó által felvetett problémákra, különös tekintettel a vadkárokra, melyek –mint kiderült –, egyre komolyabb kihívást jelentenek a térség mezőgazdasági szereplői számára.

A helyi gazdák megosztották saját tapasztalataikat is a témában. Fotó: Fülöp Tímea

Mint az előadó magyarázta, a termelési módok, a vegetáció szerkezete, a klíma, valamint az emberi tevékenység (mint például a vadászat vagy annak hiánya) mind befolyásolják az adott térségben élő vadfajok populációját. Beier László arra is rávilágított, hogy például egy adott gazdálkodási séma hatással lehet arra, hogy mennyi fácán, őz vagy fogoly él egy területen. A beszélgetés során kiderült, a térség gazdálkodói számára egyre súlyosabb problémát jelentenek a dámvadak okozta károk a Homokhátságon. Nem véletlenül, ugyanis ha táplálékról van szó, a dám nem válogat: fiatal fák kérgét, lábon álló kukoricát, gyökérnövényeket is fogyaszt, csapatban jár, és akár egy harapással tönkretesz egy egész növényt. Éppen ezért a szakértők szerint a dámvad térnyerése hosszú távon több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz, ezért többen annak visszaszorítását javasolják.

A nyulak is komoly károkat képesek okozni a gazdáknak, annak ellenére, hogy állományuk drasztikusan lecsökkent az ország egyes régióiban. Ez elsősorban a Homokhátságot sújtó vízhiány következménye. A helyi gazdák szerint a nyári időszakban teljesen eltűnnek a vízforrások, így a vadak kénytelenek az öntözőrendszerekhez járni inni, ami további károkat okozhat. Mint a gazdák beszámoltak róla, nem elhanyagolhatók térségükben az őzek és az aranysakál által okozott károk sem. Az őzek elsősorban a fiatal facsemetéket támadják meg, míg az egyre gyakoribb aranysakál elsősorban az apróvad-állományt tizedeli, de az őzgidákra is veszélyt jelent. E ragadozó jelenléte még tovább nehezíti a vadgazdálkodást.

Beier László előadása Ruzsán. Fotó: Fülöp Tímea

A mikroklíma kedvezőtlen változása sok gondot okoz

A helyi gazdáknak nem csupán a vadkárokkal kell megküzdeniük: évről-évre egyre aggasztóbb mértéket ölt a szárazság és a vízhiány a térségben. Mint az előadó részletezte, bár első pillantásra zöldnek tűnik a határ, közelebbről nézve kiderül, hogy valójában kiégett, megritkult növényzettel van dolgunk. Mint Beier László kiemelte, az országos, régiós időjárási viszonyokat ugyan nem tudjuk befolyásolni, de a mikroklímán, a helyi viszonyokon lehet javítani, ami hosszú távon az élővilágnak is kedvezni fog.

Elmondta, korábban jellemzőek voltak a mezővédő erdősávok, amelyek védelmet nyújtottak többek között a szélerózió ellen, mára azonban ezek sok helyen eltűntek. Hódmezővásárhely környékén például egyre gyakoribb, hogy a gazdák beszántják a régi dűlőutakat, megszüntetik a természetes határvonalakat. Így sokszor észrevétlenül tűnnek el fontos élőhelyek, szegélyek. Pedig ezek a füves, fás sávok kulcsszerepet játszanának a biodiverzitás és a táj arculatának megőrzésében is. Másrészt a nagyüzemi gazdálkodás, a gépek használata is veszélyezteti a helyi élővilágot, ugyanis útvonaluk mentén sokszor észrevétlenül tűnnek el a természetes élőhelyek, tovább csökkentve ezzel a biodiverzitást.

A tanyavilág is egyre inkább hanyatlik: ahogy az idősebb generációk eltűnnek, kevés a fiatal utánpótlás. Néhány helyen még vannak pozitív példák, napelemmel működő kutakkal és egyéb modern eszközökkel, de általánosságban inkább az enyészet jellemző. A vízellátás sok helyen komoly kihívást jelent, mivel nincs közmű, a kutak vízszintje pedig évről évre csökken. Ahogy az előadó hangsúlyozta, az ember a technológiai újdonságokkal sok mindent meg tud oldani, de ha elfogy a víz, minden más jelentőségét veszti. A szélsőséges időjárás is komoly gondokat okoz a gazdáknak, ahogy a csökkenő talajvízszint is. Főként nyaranként ugyanis olyan mértékben leapad a talajvíz, hogy szinte teljesen eltűnik a felsőbb rétegekből. Ez azt jelenti, hogy a fák gyökerei már nem érik el a számukra létfontosságú vizet, ennek következményeként pedig az erdők fokozatosan elszáradhatnak, kipusztulhatnak.

Beier László előadása Ruzsán. Fotó: Fülöp Tímea

Súlyos problémát jelent a térségben a vízhiány

Mint a gazdák rámutattak, a térség legnagyobb problémája az aszály, a vízhiány. Szerintük a legégetőbb tennivaló, hogy a terület vízmegtartását biztosítsák. Hiszen a természet lassan, de biztosan jelez: baj van. Bár hazánkban még nem alakult ki egy minden szempontból fenntartható vízgazdálkodási modell, a Kárpát-medence kedvező adottságai és a nemzetközi jó példák – mint Izrael vízhasznosítása, amely félsivatagos országként képes volt fenntartható rendszert kialakítani –, azt mutatják, hogy a lehetőség adott. A természettel egyensúlyban működő, hosszú távon eredményes megoldások kialakítása csak elhatározás és közös cselekvés kérdése.

Fülöp Tímea

Borítóképen: Beier László, ruzsai előadásán. Fotó: Fülöp Tímea