„A barátaim velem vannak” – megnyílt Sahin-Tóth István fotókiállítása Karikó Katalin díjairól

A világ minden fotósa közül alighanem Sahin-Tóth István látta legtöbbször Karikó Katalint hosszú ünnepségek és sajtóesemények után fáradtan. Amikor minden újságíró és minden fotóriporter zajosan elvitte az ünnepeltből, ami az esti hírműsorba és a másnapi lapba kellett, Karikó Katalin mellett ott maradt az a páros, akik a háttérben észrevétlenül, tolakodás nélkül dolgozták végig vele a napot, Újszászi Ilona újságíró és Sahin-Tóth István fotós.

Ez a háttér minden cikkükben és fotójukon ott van, még a Karikó-díjak műtárgyfotóin és a fényképek alatti szövegekben is. A plakettek, plasztikák, szobrok fotóit Sahin-Tóth István Karikó Katalin philadelphiai otthonában készítette. A kiállítás megnyitóján az SZTE NKI fotósa elárulta, hogy a páratlan értékű díjakhoz a kutatónő ezermester férjével, Francia Bélával improvizáltak műtermet a dolgozószobában.

Sahin-Tóth István fotókiállításán. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Sahin-Tóth István számos híres Karikó Katalin-fotója – többek között a Nobel-díj hajnalán készült gyönyörű és egyedi képek – meg sem születhettek volna e háttér nélkül. A TIK átriumában látható például a csoportkép a Harvard Medical School által átadott Warren Alpert Prize díjazottjairól és a Harvard University előkelőségeiről. A nagyhírű kutatókat és egyetemi embereket Sahin-Tóth kolléga terelte össze az ünnepi vacsora előtt egy közös képre. A vacsorán aztán egy szívderítően közvetlen fotót is készített Karikó Katalinról és Francia Béláról, valamint Özlem Türeciről és Uğur Şahinról, a BioNTech kutatóiról, akik szintén díjazottak voltak.

De hogyan kerül az SZTE NKI két munkatársa a Harvard díszvacsorájára vagy a Lasker-díj zárt ünnepségére, ahová egyetlen hírügynökség fotósát sem hívták meg?

Ennek a hátteréről Sahin-Tóth István így beszélt:

– Mindig azt látom, hogy egyszerre többen vannak ott, amikor Karikó Katalin megérkezik, mindenki egyszerre kíváncsi rá, és mindenki gyorsan szeretné elvinni belőle azt a kis szeletet, amit megszerzett. Ezért igyekeztem úgy dolgozni, hogy ne én legyek az a plusz egy ember, aki még ott van a nyakán, és lehúzza az energiáit. Mi, Ilonával inkább megpróbáltuk feltölteni, amikor magára maradt. Azután mi is elkezdtük érezni, hogy hálás ezért. Egyik alkalommal Budapesten végigdolgoztunk mellette négy-öt napot, reggel 9-től este 9-ig mentünk vele az eseményekre, többek között Friderikusz Sándor interjújára is. Ott állunk az ajtóban, Katalin már éppen bement, mi pedig mondtuk Friderikusznak meg az asszisztensének, hogy a Szegedi Tudományegyetemről Katalinnal jöttünk, anyagot készítünk, és javában magyarázkodtunk, amikor egyszer csak Katalin visszalépett hozzánk, és azt mondta, a barátaim velem jöttek. Ez nagyon jól esett. Legutóbb, amikor amerikai akadémiai tag lett, minket is meghívott a díszvacsorára. Csakhogy ültetési protokoll volt, és bennünket másutt ültettek le. Ahogy ezt megtudta, a rendezőkkel átültettetett a szomszéd asztalhoz, és ahogy végzett a ceremóniával, ő maga is átült hozzánk. Ez a kedvesség egykori alma materének is szólt.

A kiállítás megnyitóján Dr. Poór Péter, az SZTE Biológiai Intézet egyetemi docense méltatta az mRNS kutatásának eredményeit. Azzal kezdte megnyitóját, hogy az mRNS, vagyis a hírvivő RNS-molekula sejtjeinkben jelenleg is szállítja a fehérjék genetikai kódját a DNS-től a fehérjék létrehozását végző riboszómákig. Ezt az A, C, G és U nukleotidok hárombetűs kombinációiból álló kódot az mRNS szüntelenül viszi a fehérjetermeléshez. – Ez az a molekuláris zaj, mint egy alkotó írógép hangja, ami alapvetően az élet zenéje, ez az, amit Karikó Katalin és az mRNS kutatói is meghalhattak – mondta a biológus.

Dr. Poór Péter szerint Karikó Katalin az mRNS új biotechnológiai alkalmazásának felfedezésével történelmivé és sorsfordítóvá tette az mRNS szerepét napjainkban. A biológus Søren Kierkegaard filozófust idézve mondta, hogy az élet nem probléma, amelyet meg kell oldani, hanem a valóság, amit meg kell tapasztalni – márpedig emberek százmilliói tapasztalták meg a közelmúltban, az mRNS-kutatás eredményét.

– Minden díj fényesen csillogó oldala mögött a hátoldalon megfeszített, küzdelmes, kitartó munka van, ebben Karikó Katalin munkássága példaként állhat előttünk. Ezzel szemben egy-egy érem vagy kitüntetés előlapja, a csillogás és szépség, a tudományos, emberi és erkölcsi elismerést, a maradandóságot és a szellemi alkotás dicsőségét hirdeti – mutatott körbe Sahin-Tóth István díjakat ábrázoló fotóin Dr. Poór Péter.

A biológus Karl Ove Knausgård norvég regényíró Évszakok sorozatának Ősz könyvéből idézve fejtegette azt a paradoxont, hogy noha mobiltelefonjainkkal ma már minden másodpercünket lefotózhatjuk, mégsem nyerünk halhatatlanságot. A kiállított fotókon látható díjak műtárgyai viszont a kutatók emberi nagyságát és elért eredményeit örök értékként tárják elénk, zárta Dr. Poór Péter.

Sahin-Tóth István fotókiállításán. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A TIK átriumában megnyílt kamarakiállítására Sahin-Tóth István Karikó Katalin tudományos díjainak műtárgyfotóinak válogatását hozta el, valamint néhány sajtófotót is, amelyeken Karikó Katalin, Drew Weissman, vagy a díjakban szintén részesülő Uğur Şahin, Özlem Türeci látható. A fotótárlat a Novo Nordisk Alapítvány november 7-8-i mRNS-konferenciájának közönségét is várja, a programon a négy sztárkutató közül hárman előadást tartanak.

Panek Sándor

A borítóképen: Sahin-Tóth István az édeklődők gyűrűjében. Fotó: Kovács-Jerney István